Dj Budai és a rock 'n' roll szemlélet

Az I Love Deep hétvégi bulija előtt dj Budaival készítettünk interjút, melyben egy egész időutazást tettünk - a 90-es évek italo-discojától a technon keresztül eljutottunk egészen az Ableton világáig és a bakelitek visszaszorulásáig. A Housemusic interjúja.

Kezdjük a legelején, 1990-ben már indultál a DMC-n és második lettél. Akkoriban milyen zenét játszottál?
- Akkoriban a legtöbb helyen az italo-disco volt a menő, gyakorlatilag egy hely volt a Várban, ahol Bakai Mátyás funky-t játszott - a nagy többséget még a videodisco kötötte le olyan popzenékkel, mint például a Duran Duran. Ekkor tulajdonképpen a funky, a fekete zene számított undergroundnak és én is ezt az irányt kezdtem el követni, ilyen stílussal indultam a DMC-n is.

Mikor indult el az elektronikus vonal? Hol hallottál először techno / house zenét?
- A siófoki Flörthöz köthetőek az első ilyen élményeim, de a budapesti Hysteriát is érdemes megemlíteni. Ez egy olyan underground klubnak számító szórakozóhely volt, ahová sok punk is járt és olyan zenéket kértek, mint például a Clash, de ekkor már voltak olyan korai dance/techno zenék is, mint a 2 Unlimited, Ramirez vagy a Das Boot a U96-től és ezekre ők ugyanúgy buliztak. Az volt a lényeg, hogy a zene, amit hallanak az zuzzon nagyon. Az igazi áttörést aztán a Flört hozta meg, ekkor kezdett beindulni igazán az elektronikus zene világszinten, egyre több lemez jelent meg, olyan klubslágerek mint a Plastic Dreams Jaydee-től vagy a The Grid, aztán szépen jött a német vonal, a rave és ez engem a Flörtben ért el. Nagyon nagy szerencsém volt, mert kilencven napon keresztül minden este játszottam. Rengeteg külföldi partyarc is ellátogatott azokba a partykba. Hozták és mutogatták a lemezeiket. Egyszer például jött egy svéd csávó és hozott nekem vagy kilencven bakelitet, azzal, hogy "tessék, ezek mi vagyunk".

A trance és a rave után jött a techno, ez egy viszonylag egyenes út - de hogyan jutottál el a technotól a deep house-ig? Hogyan fér meg ma egymás mellett a két műfaj?
- Nálam mindig is megvolt ez a kettősség - már régen is játszottam korai house zenéket például a Tribal America kiadótól, ahol többek között Eric Kupper, Deep Dish és Danny Tenaglia lemezek jelentek meg, de mellette a mai napig nagyon szeretem a keményebb, bulizósabb, ugrálósabb zenét. A house inkább azért "lóghat ki a sorból", mert amikor már elterjedt a dj-zés és sok helyre hívtak, akkor mindenkire csak két óra jutott, abba a két órába pedig nem igazán fért bele a house és a techno egyszerre, ahhoz egy nagyon összeszokott közönség szükséges. Amikor viszont egyedül játszottam nyolc órát a Flörtben, ott megvolt a hullám: elkezdtem lazább house zenékkel, aztán keményebbek és vissza.

Ez a kettőség az általad működtetett kiadókat is jellemzi: az Egotraxx a tech-house vonalat viszi, az I Love Deep Records pedig a deep zenéket fogja össze. A saját dalokon túl milyen előadókat karoltok fel?
- Teljesen nyitottak vagyunk - ha valaki olyan demót küld, amiről úgy gondoljuk, hogy érdemes kiadni, azzal foglalkozunk. Van egy srác, Daniel D., akinek a zenéi például teljesen beleillenek az Egotraxx stílusába, ő már be is épült a társaságba. Egyébként semmilyen más szűrő nincs, de hozzá kell tennem, hogy ez az egy szűrő elég erős.

Milyen újdonságokra számíthatunk a jövőben? Várható esetleg egy-egy nagyobb név lemezének kiadása?
- Ez egy nehéz dolog, az a helyzet, hogy mindenkinek megvan a saját labelje és azt próbálja nyomni, így egy befutott nevet nem nagyon lehet átcsábítani egy kis kiadóhoz. Így inkább maradunk a fiatalok felfedezésénél és a saját zenék kiadásánál.

Budai: Fort Right