Paul van Dyk olyan, mint egy akkumulátor

A keletnémet származású Paul van Dykot kétszer választották a világ legjobb lemezlovasának, megkapta Berlin városának Becsületkereszt-érdemrendjét karitatív tevékenységéért. A német trance-szupersztár szombaton a Syma Csarnokban adott több ezer embernek partyt, előtte pedig sajtóbeszélgetésen vett részt, akárcsak a Trancetream.

Mire utal az In Beetwen-albumról megjelent első single címe, a White Lies (Ártalmatlan hazugság)?
- Tudod, ez olyan, mint amikor elalszol, emiatt elkésel, és nem azt mondod, hogy későn keltem, hanem azt, hogy nagy volt a forgalom.

Melyek voltak az első zenei élményeid?
- Tízévesen, amikor egyszer otthon leckét írtam, és közben hallgattam a rádiót, megszólalt egy olyan szám, ami nagyon elütött a többitől. Ez egy Smiths-felvétel volt, ők a felelősek a zenei alapjaimért. Mivel Kelet-Berlinben nőttem föl, hallgattam a nyugatnémet adókat, ahol már partykról is beszéltek. Amikor a fal leomlott, átmentem és megnéztem a klubokat, amikről szó volt a rádióban, de nagyon kiábrándító élmény volt - unalmasak voltak a helyek. Közben jártam a lemezboltokat, vettem egy-két albumot, majd mixeket kezdtem belőlük csinálni a haverjaimnak. Az egyik barátom adott oda egy ilyet egy kiadónak.

Játszottál valaha bármilyen hangszeren?
- Tizenkét éves koromban olyan akartam lenni, mint a Smiths gitárosa, de csak keletnémet gyerekdalokat tudtam játszani. Szóval, tudok egy kicsit gitározni, de színpadra sosem lépnék vele. Persze billentyűsökön azért mostanra már megtanultam játszani.

Hogyan válogattad össze az énekeseket a legújabb albumhoz?
- Minden énekes külön történet. Kezdjük Jessicával (Jessica Sutta). A szám már kész volt és kellett valaki, aki hozzáteszi azt a bizonyos kis pluszt. Hívtam Jessicát a Pussycat Dollsból, nagyon tetszett neki a track, úgyhogy föl is énekelte. David Byrnét, a Talking Heads frontemberét nagyon nagy zenésznek tartom, ráadásul remekül tudtunk együttdolgozni. Ugyanilyen jól ment a munka a többiekkel is: a Luminary-tag Ashley Tomberlinnel, Alex Morph-fal, Lo Fi Sugarral, valamint Ryan Merchanttal és Wayne Jacksonnal. Huszonnyolc tracket csináltunk meg összesen. Amit ezek közül nem tettünk föl a lemezre, azok különleges kiadásokon lesznek bónuszok. Ilyen lesz a japán cédé, illetve ezek letölthető formában is elérhetőek lesznek.

Hogyan válogattad ki az Európában megjelenő tizenhét számot?
- Abban a pillanatban ezek voltak a kedvenceim.

Májusban kellett volna megjelenni a lemeznek, miért volt a csúszás?
- Az énekesekkel nehéz volt időpontot egyeztetni, hiszen mindenki mindenfelé dolgozik. Az egyikük például, akinek nem árulom el a nevét, akkor vonult rehabilitációs kezelésre.

Paul a Symában

Változatosabb lett ennek a lemeznek a hangzása, mint a régieké.
- Én nem szeretem kategorizálni a stílusokat. Minden elektronikus zenéből azt veszem ki, ami nekem tetszik, és persze a vendégzenészek is hozzáteszik a maguk világát az albumhoz.