House- és technocsemegék a Lick the Clicktől

A pénteken a Mokka Cukába látogató Steffen "Dixon" Berkhahn mindenekelőtt hamisítatlan house-dj-ként vált ismertté a német partyelitben a kilencvenes évek második felében. A hőskorszakban olyan klubok rezidensi posztját tudhatta magáénak, mint a legendás E-Werk és a Tresor. A hétvégi buliba vele tart még a hazai mezőnyből Crimson, Chrom, Isu és Bal is.

Dixon legmeghatározóbb tette azonban a berlini WMF Club házigazdájaként az 1996-tól futtatott Audio Video Disco estek voltak. Az aktuális "Berlinsound" ellenében, a megszokottnál mélyebb, szokatlanul hosszú, merészen fúziós felfogásban játszott szettjei gyakorlatilag megkerülhetetlenné tették személyét és munkásságát napjainkban is.

A jazzanovás srácokkal kötött évtizedes barátsága és kollaborálása az európai phusion-éra emblematikus kiadójának, a Sonar Kollektivnek adta meg a startjelet a nemzetközi mezőnyben, hősünket pedig az ezredfordulót követően az egyik legfelkapottabb remixereként könyvelhette el a szaksajtó és a nagyközönség.

Olyan karizmatikus művészeknek készített átiratokat, mint például I:Cube, Atjazz, Fauna Flash, Femi Kuti, Brooks, Beanfield vagy Clara Hill, és természetesen a már említett Jazzanova társulat.

A korszak lenyomataként bátran ajánlható a Dixon által szerkesztett ***Off Limits válogatásszéria, illetve a George Levinnel közös Wahoo projekt **Make'em Shake It című, 2005-ben a Defectednél landolt szuperslágere.

Karrierjének újabb állomását, az abszolút világhírnevet is meghozó Innercity klubest és kezdetben a Sonar Kollektiv égisze alatt futó, majd a saját lábára álló Innervisions label megteremtése jelentette.

A minőségi kortárs és klasszikus hangzásokat újszerűen, avantgárd felfogásban elővezető kiadó kaleidoszkópszerűen villantja föl a house történetének legmegkapóbb pillanatait. Az eddig megjelent tizenkét kiadvány lényegében előcitál minden fontos momentumot a diszkótól a deephouse-on át a minimál és detroiti hangzásig.

A minőséget többek közt olyan szerzők garantálják, mint az Ame duó, Henrik Schwarz vagy Stefan Goldman, és természetesen Dixon, akinek a tavasszal, a Get Physical címkéje alatt, a Body Language sorozat negyedik eresztéseként megjelent mixlemezén elképesztően harmonikusan hozza össze Timo Maas leftfield-electronikáját, Martin Buttrich minimalizmusát Larry Heard vocalhouse-ával vagy éppen Herbert kakofóniájával.

Szeptemberben sem maradnak Lick the Click!-es zenei csemege nélkül a rajongók. Hetedikén a K2-be csábították Bruno Pronsatót, aki legújabb lemezét először Magyarországon mutatja be.

Bruno Pronsato: Lady Cab Driver

A Seattle-ből származó producer Bruno Pronsato 2005-ben óriási lépéseket tett, hogy az experimentális technót a csúcsra emelje. Zenekészítésben és előadásaiban egyaránt hektikus ütemeket diktált és közvetített a hallgatóknak és a közönségnek Németországban, Svájcban, Törökországban, Mexikóban, illetve egész Amerikában.

Megjelenései a nagynevű Orac, Musique Risque, Milnor Modern, Philpot, Telegraph Further labeleknél tovább növelték hírnevét. Annak ellenére, hogy ő egy minimáltechno-művész, olyan zenei palettát kínál, amely tele van váratlan hangmintákkal és aprólékosan tervezett textúrákkal. Pronsato kiadványai szórakoztatóan elképesztőek, hirtelen fordulatokban gazdagok, és csábítóan zavarba ejtőek.

Lick the Click!