Tihanyi Attila: "Az isten a dj"

Vágólapra másolva!
Tihanyi Attilával a híres-hírhedt Cha Cha Cha tulajdonosával készítettünk egy interjút, amiben nincs póz vagy mellédumálás, viszont megtudhatod, hogyan kell szórakozásnak megélni a melót, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember megtömje emberekkel a Kálvin téri aluljárót és hogy mi az a start-stop-dj. 
Vágólapra másolva!

Hogy keveredtél a vendéglátásba?

- A család a dédnagypapámig visszamenőleg vendéglátós. Az én nagymamám diplomataszakács volt az átkosban, ez azt jelentette, hogy Kádáréknak főzött, de Kínában is szakácskodott, a kommunista vezetőknek, és túlélte az ottani nagy ugrást is. Apám is vendéglátásban nyomult, úgyhogy adva volt az út. Arról már nem is beszélve, hogy kölyökkoromban mindig a nagymama körül sündörögtem. Faterom helye volt a mai Sandokan, megjártam a szamárlétrát, ott kezdtem a szakmát. Aztán a Hősök tere mellett volt egy éttermünk tizenkét évig.

Ezután jött a Cha-Cha-Cha?

- Nagyjából. Kusztos Csabi barátom vitt le a Kálvin téri aluljáróba. Ez az arc egyébként hét éve a hátam mögött van, finanszírozza minden állatságomat, még ha fejét vakarja tőlük, akkor is. Néha alig tud a földön tartani, és nem bánja azt sem, hogy mások viszik el a sikert, sok tulajjal ellentétben, akik féltékenyek a dj-re, hogy őket szereti a nép. Csabi levitt tehát az aluljáróba, megmutatta a korábbi Mónika Presszót, ami régen a III/III-asok törzshelye volt, én meg egyből beleszerettem.

Hogy jött mindehhez a zene?

- Én mindenképp akartam dj-pultot, Csabi nem annyira, végül csak meggyőztem. Vágjátok, az a hely egy luk, tánctér se igen volt. Én viszont a világot járva megszerettem a detroiti technót, s eszembe jutott, milyen király lenne egy ilyen buli az aluljáróban. És erre elkezdtük a szerdai technobulikat. Első alkalommal harmincan voltak, hamarosan négyszázan, aztán hat-hétszázan. Ekkor már azért kezelhetetlen volt a dolog, úgyhogy ezt a részt fájó szívvel, de abba kellett hagynunk. Aztán csütörtök lett a főnap, ekkor már valódi diszkót csináltunk, régi magyar lemezekkel, és a mások szerint bevállalhatatlan italopoppal, s ez a buli a zászlóshajónk a mai napig.

Mi a Cha-Cha-Cha titka?

- Alapvetés, hogy a dj az isten, tudjuk nagyon jól, hogy isten is dj volt. A második a légkondicionáló, a harmadik, ami pótolhatatlan, a személyzet, és mindezek után jön a tulajdonos, vagy az üzletvezető, vagy akárki más. Ha három fönti feltétel nem adott, akkor nem lehet beszélni semmiről. Mert valaki megcsinálja az üzletét, a csili-vili dizájnt, aztán ad neki egy kultikusnak hitt nevet. De már innen közröhej tárgya az egész, aztán még elcseszi az egészet azzal, hogy odavisz egy mondvacsinált barmot két cédéjátszóval dj-nek. A dj-re pedig költeni kell, méghozzá a jó magyar lemezlovasokra. Jön a külföldi tag, kap egy jó warm upot, beáll a csúcsba, aztán kap egy olyan levezető szettet egy magyartól, hogy csak pislogni tud és mormogni, hogy "It's very good job". Eleve, hogy egy közeli példát mondjak, miért kell a Szigetet is csak a külföldi dj-kkel reklámozni? Az azért durva, hogy az ország egyik legjobb és legelső dj-je, Mango abból él, hogy nálam pultos.

Forrás: [origo]

Úgy halljuk, be kell zárnotok a Kálvin téri Cha-Cha-Chát.

- Erről nem szeretek beszélni, a hét év, amennyi ideje megy a Kálvin téri klub, nagy nagy idő, az életemben pedig egy nagyon nagy szakasz. Buddha is ezt a hétéves ciklust tanítja, bár nem vagyok kimondottan buddhista, de nagyon szeretem őt és a tanításait. De most a Cha-Cha-Cha hetedik születésnapjának megünneplése elég necces. Mindig abban bízunk, hogy történik valami, de valószínűleg a metróépítés miatt mégis végleg be kell zárni. Van egy Zalán nevű barátunk, egy őrült ejtőernyős srác, hét éve mindig ott van a Cha-Chában, és kamerázik. Egész komoly anyaga jött össze. Azt mondja, akkor lesz ebből film, amikor befejeződik a történet. Egyébként tőle tanultam meg gin-kakaót inni - na, az segített egy-két estét elfelejteni. Nagyon rossz érzés belegondolni, belenyugodni, hogy nem lesz ez a hely. Annyi élmény köt ide.

Elmesélsz egy-kettőt?

- Eleinte a konyhában volt a dj-pult, egy kis lyukban. Vágtam egy ablakot a gipszkartonba, a lemeztáskát pont elbírta a grillsütő, ott volt a zsíros kenyértartó is a környéken, tehát a konyhából nézett ki a dj. Eljött Feaky D játszani, az öreg harcos, a Fortuna régi nagy arca, mikor megérkezett a pultba, a feje fölött dobálták ki a sajtburgert. Mondta is, menjetek a francba, én itt egy lemezt se rakok föl,de aztán csak megbékélt ő is, és akkora bulit csinált, hogy azóta is emlegetjük. Aztán ott volt az az Est Fm-es buli, amikor az aluljáró lépcsői is tele voltak emberekkel, mire lejött értem két habzószájú rendőr, hogy menjek föl velük, mert akkora a tömeg, hogy nem tud lejönni a rohamosztag. Rámrakták a bilincset, de mondtam a biztosuraknak, hogy ha fölemelem a bilincses kezemet, titeket itt tutira meglincselnek, na, erre le is vették rólam.