Legendás mixsorozatok: Nubreed

Az új dj-tehetségeknek saját mixszéria is dukált valaha. 2000-ben a Boxed kiadó a Nubreed széria elindításával egy kivirágzóban lévő stílus legmarkánsabb fiatal képviselőinek adott fórumot. Akkoriban a progresszívhouse még éppen csak serdülőkorba lépett, az előző évben jelent meg Sasha és John Digweed korszakalkotó Communicate-je. A stílus egyet jelentett a zenei innovációval, más kérdés, hogy később hiába újult meg többször is (gondoljunk a triballal, a deeppel és breakkel fémjelzett időszakra), végül a süllyesztőben kötött ki. A Freee magazin rövid áttekintése.

Nubreed 01 - Anthony Pappa
Pappa úr akkor még sokkal soványabb és progresszívebb volt, mint ma, viszont nem járt kéthetente Budapestre. Jó választásnak bizonyult az akkor még új tehetségek között, már az első CD elején olyan dark, néhol kísérteties hangzást kapott el, hogy az még hat év távlatából is frissnek hat. (Nem úgy, mint sok későbbi munkája.) A mixek fekszenek, a szelekció különleges, érdemes újrahallgatni. A kettes korong már közel sem rejt ennyi élvezetet, a feszes kezdés után sajnos kissé leül. Azért így is érdekes, például egyre több breakbeat csúszik bele, eszünkbe juttatva a pár évvel ezelőtti, hajnalig tartó mosolygós táncolásokat.

Nubreed 02 - Danny Howells
Howells valóban olyan tehetség, aki szinte mindig képes volt újat mutatni. Ami az első CD-t illeti, a proggy szinte összes bugyrán átrángat minket, a másodikon már sokkal inkább előtérbe kerülnek a tribal-elemek. A "gályázós" és darkos proggy előtt - többek között - neki köszönhettük a tribalos időszakot. De a dobolás mellett a tombolásnak is bőven teret enged, így ez a dupla album is tökéletes a partyk előtti bemelegítéshez. Még mindig!

Nubreed 03 - Steve Lawler
Ha valaki azt kérné tőlünk, ajánljunk neki egy vérbeli tribalhouse-albumot, szó nélkül ezt nyomnánk a kezébe. Van benne bőségesen dobolgatás, törzsi ritmika, konga, fazékfedő és funk. Már csak a brazil zsinórtangás táncoslányok hiányoznak.

Nubreed 04 - Sander Kleinenberg
Fölösleges volna ugyanazokat a jelzőket elszórni, mint Anthony Pappa esetében, az első lemez itt is a tökéletesség határát súrolja. Kötelező darab. A második etapban már inkább a talpalávalót kapjuk. Az igazi veretéshez ugyan hosszú út vezet, de a végén már nagyon nehéz megállni, hogy az ember ne induljon el rögtön egy buliba.

Nubreed 05 - Lee Burridge
A mindig mosolygós Lee a változatossággal gyönyörködtet, még a sebességgel is végig csínján bánik. Mintha az lett volna a koncepciója, hogy most megmutatja, miként kell minőségi house-t prezentálni, legyen az deep-, tribal-, progresszív-, tech-, funky- vagy electro- előtaggal megbolondított különlegesség.

Nubreed 06 - Satoshi Tomiie
Satoshi san nem vacakol, egyből belecsap a lecsóba. Aztán jön a mélyebb, gondolkodós szakasz, hogy a végén újult erővel táncoltasson. A második nekifutás vérszegényebbre sikerült, mármint emberünk kvalitásait ismerve. Sajnálatos, hogy ez a dupla volt az utolsó epizód egy nem mindennapi sorozatban.

Rácz Ferenc/Freee magazin