Kettős szorításban - dj-k versus hatóságok

A közelmúltban a széles nyilvánosság számára is kiderült, hogy Magyarországon 2006-ban egy állami hatóság engedélyéhez kötött a népszórakoztatás, s ezen belül természetesen a dj-zés is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Mahasz tüzelte rendőrök razziáznak a szórakozóhelyeken, egyértelmű, hogy a dj-knek sem egyszerű e lángoktól ölelt kis országban. A Szóla Rádió Alapítvány kötelező szakvizsgát kifogásoló nyílt levelének nyomán a dj-ket ellenőrző Mahasz-razziák is előtérbe kerültek. Cikkünkben a vitától hangos zenésztársadalomban próbáljuk kibogarászni az álláspontokat és a lehetőségeket. Menet közben jött a hír: az illetékes gazdasági miniszter eltörölte a kötelező szakvizsgát.

A Városligeti fasor ódon villájában mintha megállt volna az idő. Szirmai László, az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) igazgatója immár harmincharmadik évét tölti az intézménynél, és egykori énekes-zongoristaként jól emlékszik a kezdetekre is. "Magyarország a zene országa volt, és Budapest a zene fővárosa, majd mindenütt szólt a zene. A kis presszókban és szállodai hallokban szólózongorista játszott, sőt az éjszakai bárok hangulata is kulturált viselkedést parancsolt." Az irodát körbeölelő szekrényekben megközelítőleg tizenötezer működési engedélyt számolhatnánk össze, ám míg a kötelező munkaközvetítést "minden zenész nyugdíjas állásként élhette át", addig mára sokuk állás nélkül maradt.

Egy most induló százötvenmillió forintos állami támogatású program rajtuk is segíthet. Ennek célja, hogy visszazenésítse a vendéglátóhelyeket a hat legnehezebb sorsú megyében. A tulajdonosokat a gázsi kifizetésével ösztönzi az élőzene bevezetésére, a pénz tehát kölcsönként funkcionál (a járulékok visszajutnak az államkasszába), és miután önjáró lett a szolgáltatás, megszűnik. "Ha a művészet nem szakma, akkor talán segédmunka?" Költői a kérdés.

"Európában már a takarítás is képesített szakma, sőt a francia utcazenészeknek is mestervizsgát kell tenniük, hogy játszhassanak." A vizsgakötelezettség tehát a szakképzetlen, olcsó és bármilyen feltételt elfogadó kontárok kiszűrésére hivatott, "nem korlátozza a szabadversenyt, és a művészi élet szabadságát sem, csupán szakmai munkavállalásról szól. Mi olyan keményen dolgoztunk, hogy a rendszerváltástól a mai napig soha senki nem akarta bántani az OSZK-t. Mi akkor is és most is kizárólag szolgáltatunk, és a zenészek érdekvédelmét képviseljük. Amire igény van, azt minden esetben biztosítjuk."

A repertoár valóban színes, a klasszikus produkcióktól az erotikus szólótáncig bármi megtalálható benne. Kérdésünkre, hogy miként zajlik egy sztiptíz-topless-vizsga, megnyugtató választ kapunk, hiszen "a jelölteknek vetkőzniük nem kell, mint táncosok méretettnek meg." Példának okáért rendőr-, avagy takarító-álruhában libbennek a bizottság elé, majd erotikus mozdulatokat lejtve eljátsszák műsorukat, az intim részletek feltárása nélkül.

A gyakorta felmerülő ellenérvről, miszerint a vendégnek kell eldöntenie, hogy jó-e a zene vagy sem, Szirmai Lászlónak határozott véleménye van: "Kérem szépen, a vendég nem azért megy el szórakozni, hogy ezt eldöntse, és nem is erre hivatott. Ha mindenképpen ki kell fizetnie a számlát, akkor tessék garanciát adni, hogy az étel ehető, a kávé iható, az alkohol nem vizezett és a zene is minőséget képvisel. Mindenkinek joga van választani a kínálatból, ám célunk, hogy felháborodásra senkinek ne lehessen oka, mert a zenével nemcsak simogatni, hanem ölni is lehet."

A külföldi fellépők vizsgáztatása éppen azért felesleges, mert nekik sztárságuk garantálja a minőséget, míg az amatőröket a PANKKK program juttatja ingyenes működési engedélyhez. Ha az élet megköveteli, az intézmény képes a változásra - a dj-kre például az illetékes vezetés hívta föl a figyelmüket a hetvenes évek derekán: "A diszkót be kellett venni a csapatba. Összehivattam a legjobb tizenkét lemezlovast, majd miután meggyőződtünk szaktudásukról, legyártottuk és kiadtuk nekik az első bizonyítványokat. Mindannyian borzasztó informatívak voltak, és amellett, hogy nyelveket beszéltek, zenei műveltségükhöz sem fért kétség. Mondhatni, ők tanítottak meg minket is diszkóul."

Azóta persze átalakult a gárda, egyik a másik kezébe adja a mikrofont, és volt idő, amikor a nagyok pályázati úton is szakvizsgát nyerhettek, így például Tommyboy-nak és Budainak sem kellett a vizsgabizottság előtt szerepelnie. De a többieknek sincs oka izgalomra. Az órák hangulata közvetlen és ráadásul eredeti helyszínen zajlik, "mert a tanfolyam szellemisége nem olyan, hogy iskolapadba kéne ülni" - tudjuk meg Fodor Erikától, a Disco Iroda tanulmányi menedzserétől.

Tibi bácsi megcsinálja?

Mivel a szakmai vezetők elengedhetetlennek tartják a napi trend átadását, nincs hivatalos tankönyv az oktatásra, ám Török János (dj Török) elárulta, hogy már régóta dolgozik a szakmát és a stílusokat bemutató lexikonon. "Hiú ábránd, mégis szeretném, hogy a lemezlovasok elismertsége olyan legyen, mint régen" - vallja be Bánáti Péter (dj Flash), aki Törökkel egyetértésben az emberi kapcsolatokat és az önmenedzselést legalább olyan fontosnak tartja, mint a tehetséget. "Stílusról és ízlésről nem vitatkozunk, a lényeg, hogy legyen hiteles, amit előad" - ugyanis megesett már, hogy a szegecselt cipőben, bőrnadrágban megjelenő sörényes vizsgázó nyújtotta a legeredetibb produkciót.

Bár a tanfolyam nem kötelező, aki bevállalja, a pult előnyei és az általános vidámság mellett kivételes ismeretekkel gazdagodhat. A drogprevenciós ismeretek átadásának keretében többek közt a Békakirály meséje is új értelmet nyerhet, és utóvégre kiderül a hallgatóknak, hogy a királykisasszony sejthetett valamit, amikor nyalakodott a békucival - tudniillik a varangyok ijedelmükben eufóriát okozó anyagot termelnek.