Integető basszusok - hallgasd meg Adam Beyer Fabric-mixét!

A Fabric sorozat huszonkettedik darabját a svéd Adam Beyer gyúrta össze finom minimál-elektro-techno masszává - kimondottan ínyenceknek. Aki a technót szereti, az Beyer nevét nyilván jól ismeri már, ha máshonnan nem, hát a Hyperspace-ről.

Út a minimáltól az elektrón át a technóig: jól bevált recept. Szükségeltetik hozzá némi mixtechnika, lehetőleg eklektikus ízlés és játékosság; na meg persze néhány saját szám sem árt a tuti sikerhez. Beyer nem volt rest három produceri munkáját is beválogatni: a Snuff&Noise című tracket két változatban, valamint a Jesper Dahlbackkel közösen készített Redemption című számot.

Feltűnnek persze rajta kívül is északi arcok, például a saját kiadóval bíró Cari Lekebusch - egy másik visszajáró Hyperspace-vendég - és a német Reinhardt Voigt. Az alig több, mint egyórás mix húsz trackből áll, Beyer úr ugyanis nem sétál el ráérősen cigizni két crossfader-áthúzás között, csupán néhány olyan lemez van, melyet akár öt percig is hagy forogni - az átlag játékidő számonként inkább két perc.

Dallamos elektro és pumpálós minimáltechno váltogatja egymást a mixben, mondhatni játékosan: kicsit lazít, aztán megint felpörög. Atmoszferikus hangok úszkálnak, előzgetik egymást, majd vissza-visszaintegetnek a parton szurkoló koszos elektro-alapoknak és minimál-basszusoknak. Végül aztán kiegyeznek egy nagy közös lüktetésben: a Kompakt Record-os Voigt-szám (Spice) már dancefloor-techno, majd Lekebusch Motions of Energy-je a maga vidám kis dallamaival puhít ugyan a szigoron, a tempó viszont marad: ez már a finis.

Az eladásra szánt album mellé ezúttal is kaptunk a Fabrictől egy exkluzív rádiómixet. A két szett egyetlen közös pontja a Snuff&Noise második része, a többi hét inkább csak hangulatában és hangzásában tükrözi a Fabric 22-t. A rádiómixben azonban felbukkan egy James Holden-remix és egy Michael Forzza-szám is.

Ha lehet, ezekben még inkább érvényesülnek az atmoszferikus (megkockáztatjuk: már-már trance-es) dallamok, amelyekkel emberünk mostanság, úgy tűnik, igencsak szeret játszani. Olyan érzésünk támad, mintha szándékoltan a durva basszusok ellensúlyozására szőtték volna őket a számokba.

A végeredmény ugyanaz az úszkálós, eklektikus massza, mely adekvát körülmények között először heves bólogatásra, majd egyenesen ritmikus gimnasztikára készteti a hallgatót.

Hirschl Zsuzsanna

Fabric / Neon Music, 2005