Funk D'Void: "Kicsit melodikusabb lettem"

Még decemberben zenélt a Hyperspace-en Lars Sandberg, azaz Funk D'Void, a techno egyik nagymestere, akivel ez alkalomból interjút készített a Viva Eeelektro stábja. A beszélgetés megjelent a februári Freee magazinban is.

Jártál már itt Magyarországon néhány évvel ezelőtt, mire emlékszel az akkori időkből?
- Vagy hat éve volt, amikor itt játszottam, túl sokra nem emlékszem. Néha már az is nehézségekbe ütközik, hogy a múlt hétre emlékezzek. Úgy rémlik, talán a Slammel játszhattam együtt.

Változott azóta valami?
- Amikor legutóbb itt voltam, akkor még csak két éve volt annak, hogy jártam a világot mint dj. Magát a producerkedést is kb. '96-ban kezdtem. Ma, ahogy beléptem ide, nagyon meglepődtem, hihetetlen számomra, hogy a technoszcéna még mindig ilyen erős itt Magyarországon. Egyben nagyon jó érzés is, mert tőletek nyugatabbra már nincsenek ennyire erős partik.

Vajon miért éppen a techno fog meg téged?
- Hogy miért a techno? Nos, az elektronikus zenéknek mindig is ez a irányzata állt a szívemhez közel. Amióta volt egy Kraftwerk, egy Tangerine Dream, már akkor tudtam, hogy ez a kijelölt út a számomra. Kristálytiszta volt mindig is. Ennek tizenkét éve, és még mindig itt vagyok.

Melyik vonal ál hozzád a legközelebb?
- A techno szinte összes válfaját játszom, de legfőképpen az érzelmesebb fajtáját. A muzikális, dallamosabb vonalát. Nagy kedvencem például Derrick May, aki annak ellenére, hogy detroiti, nagyon érzelmes dolgokat készít. Vonósok, zongora, szóval amin kicsit jobban érezni lehet, hogy a lélekből jön.

Forrás: [origo]

Barcelonában élsz. A művészetekre igen érzékeny város neked jelent valami pluszt?
- Azzal, hogy pár éve Barcelonába költöztem, változott a zenei érdeklődésem, dallamosabb lett a zeném, bár ez talán annak is köszönhető, hogy idősebb lettem, és már nem vagyok olyan nyers és agresszív, mint régebben. De azért ne aggódjatok, még mindig ég a tűz, csak egy kicsit melodikusabb lettem.

Mi a helyzet a kiadódnál?
- A Somában száz százalékig megbízom. Tudod, a zeneiparban nagyon nehéz bizalmat találni, mert sok label lehúz, vagy alig van arra keret, hogy normális munkakörülményeid legyenek a zeneíráshoz. Én már a kezdetekkor a Sománál voltam, és rábíztam az életemet: az ottaniak olyanok, mint a testvéreim, a szüleim, és velük is fogok maradni.

Emlékszel még, hogy mi hozta meg az első sikered?
- Az áttörést számomra talán már az első single meghozta, ami a Jack Me Off volt. Ez '97-ben történt, a legközelebb pedig a Diabla áll a szívemhez, mert ezt egy lánynak írtam, akibe egy pillanat alatt beleszerettem, és ő is olyan zenefüggő volt, mint én.

Dj-zés vagy liveact? Ismert, hogy mindkettőt műveled, de melyik tetszik jobban?
- Dj-zni is szeretek, nagyon tudom élvezni, az élő fellépések varázsa meg az, hogy negyvenöt percbe kell belesűríteni magam. Roppant izgalmas feladat, a lelkem tüzét kell odaadnom ilyenkor az embereknek. Sokkal több ideig tart felkészülni egy élő produkcióra.

Meddig tervezed a folytatást?
- Ötvenöt éves koromig, haha. De viccen kívül, Juan Atkins, aki a barátom, már tényleg ötvenegy, szóval valószínű, hogy ezt fogom csinálni, amíg meg nem halok.