Andrea Parker: "Basszusfüggő vagyok"

A néhány hónapja Nobody's Perfect című új albumával előrukkoló londoni kiadó, a Touchin' Bass feje, Miss Andrea Parker látogatott a minap a Süss Fel Napba, az Electrobass Pimps bulijára, egy dj-szett erejéig. Ránk is szakított időt.

Úgy tudjuk, jártál már Magyarországon. Csak látogatóban vagy játszottál is?
- Dj-zni jöttem, úgy hat évvel ezelőtt, de sajnos a hely nevére már nem emlékszem. Elég nagy party volt, még hardcore-dj-k is játszottak.

Milyennek találtad akkor a magyar közönséget?
- Szerintem egy alkalom alapján nem lehet megítélni semmilyen fogadtatást, és az az igazság, hogy a zene is sokat változik... Viszont fontosnak tartom, hogy az emberek nyitottak legyenek a zenére, amit játszom.

A zenei pályafutásod egyik alappillére a Fat Cat lemezbolt volt, ahol dolgoztál is egy ideig. Hogyan kerültél oda?
- Abban az időben még nem voltak nagy terveim. Egyszerűen úgy gondoltam, egy lemezboltban dolgozni nem elvesztegetett idő. Sokat jártam oda lemezekért, mert a bolt már akkor is híres volt a specialitásairól. Olyan zenékre állt rá, mint például most a Warp kiadó. Detroiti undergroundra, még a kilencvenes évek elejéről, igazi régi dolgokra. Meg az Underground Resistance kiadó elborult művészeire, mint például Drexciya. Aztán egy barátom szólt, hogy a Fat Cat Londonba teszi át a székhelyét, így végül ott kötöttem ki.

Bizonyára zenei előképzettséggel is bírsz, elvégre hallhattunk énekelni és csellózni első saját albumodon, a Kiss My Arpon.
- Elég sok mindent kipróbáltam, csellózni csak rövid ideig tanultam. Mint énekes, több albumon is közreműködtem, mert jó pénzkereseti forrás volt, de hamar elegem lett abból, hogy olyan zenére kell énekelnem, ami nem igazán az én műfajom. Elkezdtem egy tanfolyamot, hogy képezzem a hangom, de nem fejeztem be, mert elment az egésztől a kedvem. Inkább saját magamnak kezdtem el számokat írni, hogy azokon énekelhessek.

Forrás: [origo]

Miként kerültél kapcsolatba James Lavelle-lel?
- Csináltam egy csellós, énekes demót, ennek később elkészítettem egy verzióját, amelyen az akusztikus elemeket hangmintákkal egészítettem ki. Aztán elkezdtem kiadót keresni hozzá, és egyszer, amint hazaértem, James Lavelle hangja fogadott az üzenetrögzítőn. Rajta keresztül kerültem a Mo' Wax-hoz, ami akkoriban főleg hiphopra specializálódott. Mielőtt leszerződtem volna hozzájuk, más kiadóknál is jelentek meg munkáim, így az R&S Recordsnál a David Morley-val közösen készített Two Sandwiches Short of a Lunchbox és az Alex Knight közreműködésével készült Inky Blacknuss kislemez.

Óriási lemezgyűjteményed van, hogyan válogatsz belőle a szettjeidhez? A ma esti lemezbemutatóra miket hoztál magaddal?
- A Noboby's Perfect egy mixalbum, az utóbbi évek során a kiadómnál megjelent számok válogatása. Van rajta mindenféle stílus. Ezenkívül hoztam magammal elektrót, experimentált is. Szeretek ugrálni a stílusok között. Igazából mindegy, kinek játszom, nem számít, hol járok, mindig próbálok mást mutatni. Két hét múlva Barcelonában fogok zenélni, utána meg Ausztráliában. Elég sokat utazom.

Egyszer azt olvastuk rólad, néha négy lemezjátszón játszol.
- Ó, ez még a pályám elején volt. Előfordult, hogy úgy raktam össze egy mixet, hogy különböző régi hangulatú lemezeket, klasszikusokat, illetve szemplerlemezeket pörgettem együtt.