Tánc a tömegben

Az idei év első komoly breakbeatbulija tökéletes lett volna, ha JDS és Fake ID nevére kevesebb embernek csillant volna föl a szeme. De a rosszban is illik meglátni a jót.

Éjfél körül még különösebb gond nélkül be lehetett jutni az Olof Palme-házba, ráadásul a kellemes légkör is biztosítva volt - a biztonságiak szokásosan marconák, de barátságosak, a ruhatáros nénik frissek és kedvesek, ráadásul minőségi szolgáltatásukat ingyen kínálták. Ekkor bent még Palotai Zsolt adagolta a tőle megszokott viszonylag friss breakeket, és mindenkinek jutott egy-két négyzetméter tánctér. A Fat! és a Subbacultcha estje ígéretesen indult.

A fél egy körül előkerülő Fake ID nem viccelt - pár perce állt még csak a pultban, amikor feldobta a leginkább a Sláger Rádión forgó, Jump című Van Halen-szám bootlegjét, és ezzel nagyobb sikert ért el, mintha visszaadta volna a belépők árát és hullámvasutat nyitott volna a férfivécében. A jó hangulatnak azonban - sajnos vagy szerencsére - híre ment, és kezdtünk egyre többen lenni. Ennek egyenes következményeként pillanatok alatt elfogyott a pezsgő. Aztán a jég. Végül a levegő.

Forrás: [origo]

JDS szettje alatt már vadászni kellett az oxigénre, és hely híján karok helyett legföljebb a szemeket lehetett forgatni. Vetítés nem volt, csak korrekt fénytechnika és a szokásosan igényes, kissé bizarr belső tér, ezeken gond nélkül el lehet merengeni órákon keresztül, ha közben nem lépnek percenként az ember lábára, nem ütik ki a kezéből a sört, illetve nem dörgölőznek hozzá olyanok, akiknek nem kellene.

Így az egy szem használható teremben minden mozdulatot muszáj volt előre megtervezni, óvatosan kellett kerülgetni moziműsorok műsorvezetőit, illetve koordinálni azt a menekülési manővert, amelyet Usher Yeah-jének bootlegje alatt követtünk el. Az efféle zenei megnyilvánulások mellesleg gyakoriak voltak a "funkybreak"-szettben; az emberek vették a lapot. Minket azonban ez a szám halálra rémisztett, féltünk utána visszamerészkedni a táncolásban meggátolt, de láthatóan boldog masszába, Marvin fellépését meg sem várva a távozás mellett döntöttünk.

Az est szervezői előtt mégis le a kalappal: minden együtt volt ahhoz, hogy jó zenére érezhesse magát jól a közönség, csak hát közbeszólt az élet a váratlanul nagy tömeggel. Persze ennek is lehet a jó oldalát nézni: pár év múlva talán a Sportarénában ropjuk majd ilyen fincsi breakekre.

K. M., t. d.