Borjú a Vaskapunál

A Vaskapu-kilátónál lenyűgőzőbb partyhelyszínt találni itthon ha nem is lehetetlen, de legalábbis nehéz. A tánctérről egyből Szlovákiára látunk és ha kedvünk úgy hozza, a buli után átruccanhatunk Szlovákiába olcsó és minőségi sört inni.

Az idei Vaskaput szeptember közepén tartották, s mint mindig, most is a Mobocrats szervezőbrigád hívta a kalandtúrázást kedvelő partyarcokat Magyarország egyik, ha nem a legszebb partyhelyszínére.

A helyi érdekeltségű Mobocrats Nyugat-Magyarország északkeleti részén szervez bulikat, s úgy tűnik, feladatának elsősorban azt tartja, hogy a Dorog-Esztergom-Komárom háromszögben élők megismerjék a már minimum európai hírnévre szert tett Chi Recordings művészeit.

Ha délről, vagyis Budapestről érkezünk, a bulihelyszín felé még Esztergom előtt el kell fordulni jobbra. Kacskaringós szerpentineken haladunk eztán a hegytető felé, ahol viszont hirtelen botlunk bele a kilátó épületébe és a körülötte kialakított pihenőmezőbe.

Két éve jártunk itt eddig először és utoljára, amikor szintén egy Naga-Titusz-bulival kecsegtettek, ráadásul akkor ott volt a flyeren plusz csábításnak egy másik ősdéjé, Tádé neve is. Utóbbi akkor kissé csalódást okozott, viszont a másik kettő akkora bulit kreált a meglepően nagyszámú megjelentnek, hogy a térdünk is kifordult tőle vagy száznyolcvan fokban.

Most is hasonlóra számítottunk, a fölfelé vezető úton magabiztosan nyugtáztuk is, hogy a létszámmal most sem lesz baj. Az út mellett több száz méteren át sorjáztak az autók, de mikor odaértünk a helyszínre a tömeg és a hangulat kissé lanyhának tűnt. Beljebb merészkedve kiderült, hogyan is lehet az, hogy sokan vannak, de mégse elegen, illetve hogyan tud ennyi ember ilyen lagymatag hangulatban bulizni.

Fine Cut Bodies

Az emberek behúzódtak az erős szél miatt a kocsmahelyiségekbe, ahol viszont óriási hangulatú - kocsmabuli alakult. Kint fáradhatatlanul görnyedt a hangkeltők fölé Kevin (aka Fine Cut Bodies), és mi is megsajnáltuk, ahogy dacol az orkánnal a lemezjátszó tűjét szorítva.

Nem is hagytuk magára egyik kiemelt figyelemmel kísért lemezlovaglónkat, szinte tüntetőleg kivonultunk a hajópadlóval fedett parkettre. A hajópadló egyébként az idei év új fejleménye volt, két éve szerencsére még nem találkoztunk ilyesmivel a Vaskapunál. Akkor a puha földbe süppedt a lábunk egy-egy lendületesebb tánclépéstől. Ehhez képest most a recsegő fadeszkákat döngettük.

Kisvártatva megérkezett maga Naga is, akivel egy kis szóváltás után kiderült, hogy mi vagyunk az első ismerős arcok a bulin. Eztán a közönséget is vizslatni kezdtük, s egyáltalán nem a szakmai kötelességből (vagy miből). Hamar rájöttünk, hogy inkább a környékbeliek jöttek föl ezen az estén a kilátóhoz. Igazából nem rossz, hogy már ebben a szűk régióban is ennyi embert mozgatnak meg a Chi lemezezői.

Csak a kezét figyeld!

A reggeli pihenéshez már felmerészkedtünk a kilátó tetőtéri szobájába, ahonnan nemcsak a szlovák-magyar határt és nemrégen átadott párkányi Mária Valéria hidat láthattuk felülről, hanem a táncolókat is. Az ajtók tárva-nyitva voltak előttünk, mikor merészkedtünk, a ház láthatóan a partyért elkötelezett tulaja azonban mégis leküldött minket. Illedelmesen le is mentünk, majd rövidesen elhagytuk a helyszínt, de a kellemetlen záróincidens ellenére sem kellemetlen szájízzel.

Zubor Tamás