Belga-e vagy? - Nyerj egyet a Sickratman-lemezből!

A szerkesztő úgy próbált kedvet csinálni ennek a cikknek a megírásához, hogy megemlítette: a hanghordozó - Sickratman Buzi-e vagy? című albuma - egy exbelgás műve, bizonyos Paizs Mikié.

"Na, emmán döfi" - gondoltam magamban, beindult végre a hiphopszcéna agyasabbik fele is, nem elég a Belga, máris itt a konkurencia. Ha minden jól megy, hamarosan üzengetés, aztán meg szópárbaj valami setét áruházi mélygarázsban.

Mit tudunk a témáról, mielőtt betennénk a lemezt? Ki is lehet ez a beteg férfipatkány? A címadó dalt úgy másfél hónapja hallhattuk először, interneten terjedt, és ha hangszerelésével nem is, de a meglehetősen arrogáns szöveggel hamar lelkes szurkolótábort gyűjtött. Szépen csokorba szed néhány, úgymond, deviáns, de inkább csak a műmájereket irritáló szokást-magatartást, aztán önmagát minősítően eredeti anyázással szedi le a keresztvizet a kipécézett illetőkről.

Ha internetes felbukkanása marketingfogás volt, úgy az bejött, hiszen a refrén mostanság egészen változatos társaságok beszélgetéseiben tűnik fel, vitákat lezáró érveléstechnikai elemként vagy csak úgy. És most végre itt van még tizenkilenc vadiúj szám ugyanabból a kútfőből. Jobban mondva csak tizennyolc, hiszen a Wunderscheiße eredetileg ős-Belga-szám, nem is értettük, miért nem került fel legalább a Jön a Gólemre. Hát úgy látszik, hogy ez a Miki öröksége lett. Mondjuk a "vol. 2" a címben még a szerzői jogi huzavonát is kizárja.

De nézzük az elejéről! Az intróban egy unott hangon kifejtett okoskodást hallgathatunk végig, vágásokkal, helyenként az egymást követő mondatok is ellentmondásban állnak. Szép is ez, de szerintünk a célközönség nem fogja tudni hová tenni a hallottakat, inkább léptet majd. Manapság már sokkal profibban próbálják mosni az agyunkat, igaz, a hajdani agitproposztályoknak még nem kellett versenytársakkal számolniuk.

A Nesze hülye paraszt vicces is, frappáns is. Talán ez a leginkább rádióbarát szám. A 200-ról nem tudtam eldönteni, hogy vajon a Belga-féle 100 újabb verziója, beszólás nekik, esetleg mindkettő. Aztán szépen végig, szinte mindegyik Sickratman-szám megfeleltethető egy-egy Belga-opusszal. Igaz, Belgáék velősebbek, de hát ők hárman vannak, úgy könnyű. A lemezt hallgatva az az érzésünk támadt, hogy az emberi bél működése erősen foglalkoztatja a szerzőt, a téma több számban is visszaköszön.

Történelmünk sorskérdései Sickratmant is megihlették. A téma komolysága miatt és főleg a Váradi-vers szavalása után hajlamos vagyok elhinni, hogy nem öncéllal, de mivel Belgáék már ezt a poént is lelőtték, mégis van egy kis utánérzésíze a dolognak. A Trubadúr szerintünk így is az egyik legjobb. A Halász Jutka-féle Almaszósz itt Halál Fetyóvá átlényegülve szerepel, a Gyönyörűmmel pedig hatásosan oltogathatók a plázák népének nőtagjai. A Máriával érzésünk szerint megint kissé az öncélú polgárpukkasztás felé lett véve az irány.

A Boldogságos színtiszta aktuálpolitizálás, ami valószínűleg kétélű fegyver egy művész kezében, mert közállapotainkat nézve a hallgatók egyik fele eztán nem értelmi-esztétikai alapon ítéli majd meg működését. Emellett pedig ilyen alapon minden héten írhatna egy-egy újabb kesergőt.

Végül is az dícséretes és a szcéna élénkülését jelzi, hogy immár két közélettel foglalkozó, politizálós soundsystem közül is választhatunk, bár jelen esetben a kisördög azt mondatja velünk: a kevesebb néha több.

Olasz

Vulgar Records, 2004