Legyen meg a hangmérnök akarata

Vágólapra másolva!
A Hallucinogen hosszú idő után végre lehetett volna az idény első partyja, ahol a fellépő fellép, ahol a hang épp olyan, ahol van közönség, nincs viszont sártenger. Ahol jó a terep és a hangulat. Sokáig. Pont annyira sokáig, amennyire csak egy goaparty tud sokáig tartani. Borzasztó sokáig. A hiba éppen csak ezzel volt, az élmény - hála egy hatalmától megrészegült hangmérnöknek? aggregátortulajdonosnak? - félbe maradt, nagyjából dél felé. Simon viszont hozta a formáját.
Vágólapra másolva!

Erősen megkésve, jóval éjfél után érkezünk a jól megszokott, Loch Ness-es Garancsi-tóhoz (párolog a hidegben), s míg mi a bejáratnál ácsorgunk némi szervezőre várva, csak a helyi étterem (hatalmas "diszkó" felirattal) funky-estjének zajai hallatszanak ki. Néhány rutinos horgász szó nélkül caplat be a biztonsági emberek mellett a tóra, fel is merül bennünk a partybűnözés legújabb irányzata, az álcázás és tereppofa felöltése, de mire kidolgozhatnánk ötletünket, a szervezők kapcsolnak és inkább beengednek.

Odabent lázasan kutatni kezdünk először kocsma után (el sem gondolkozunk a négyszáz forint körül beállni látszó legolcsóbb-sör áron), aztán ismerősök után. Aztán keressük a dekort is, keressük, keressük, de nem találjuk. Nagyjából egyetlen, a színpad mögé legyező alakban elhelyezett vászonegyüttesben merül ki. Van még néhány műpingvin is, meg persze gyönyörű környezet. Sebaj, mert már úgyis a tömeget lessük a pirkadó völgyben, úgy saccoljuk, olyan ezer-ezerkétszáz ember jött el. Jól bevált sztárfellépőnk van. Vagyis még nincs, egyelőre Orsi játszik, sok kockázatot nem vállal, de hát ezt igazán nem vethetjük a szemére, meg amúgy is, mindenki a nagynevűre vár. És ő jön is.

Végre semmi Tesco-gazdaságos liveact, Simon Posford nem engedhet meg magának ilyesmit. Aki nem tudná, Simon Hallucinogen nevű formációja - melyet egyedül ő alkot -, csak egy a sok közül. Ezen kívül ő Younger Brother és a Shpongle fele, benne van a keze a Celtic Crossban, a Mysteries of the Yetiben és így tovább. Ebből a rengeteg projektből a Hallucinogen, mellyel elvileg most fellépett, a leghíresebb, de mostanra semmiképpen sem a legfontosabb. Évek óta nem jelent meg új anyag és a hatalmas kísérletezőkedvvel, és úgy tűnik, a nem csekély technikai tudással rendelkező Posford számára sem jelent már semmiféle kihívást.

fotó: Békefi Gergely
fotó: Békefi Gergely

Ettől függetlenül remekül megállta a helyét a színpadon, szó szerint. Kicsit unott, néhol kifejezetten letörtnek tűnő pofával ácsorogta végig lájvektjét, melyhez ha jól láttuk, még a legendás K2500-asát is elhozta (Hallucinogen-matricával!). Az viszont biztos, hogy a hazai psypartyk történetében az övé volt a legnagyobb. Keverő. A hatvannégy csatornás stúdiókeverő első hallásra talán túlzásnak tűnhet, de Posford műhelyét elnézve könnyedén el tudjuk hinni, hogy ő ennél egyszerűbb szerkezeteket egyszerűen nem lát át. A játszott számokban sok újdonságot nem fedeztünk fel, ami nem is csoda, afféle remixeket játszott, slágerestül, LSD-stül, néhány Younger Brother-számmal kiegészítve. Nem is gondoltuk, hogy rengeteg újdonságra számíthatunk, nem is ezért jöttünk.

A hajnalban Simont váltó Görgő persze progresszívebb számokat játszott, a tőle megszokott precizitással és felkészültséggel. Őt Wegha követte, majd hamarosan vége lett a bulinak, így döntött a hangmérnök.

Pál Attila

Hallucinogen, Garancs, Buborék Brigád, 2004. július 3.
Orsi, Hallucinogen, Görgő, Wegha

fotó: Békefi Gergely