Japán meseszigetek a határtalan ritmusóceánban

Krush mély, művészi igényű zenét játszik. Évtizedes pályáján olyan sajátos zenei univerzumot alkotott, mely a távol-kelet hangulatait egyesíti, az erős absztrakt ritmusok nyugati ízeivel. Most az A38-on tette ezt.

Egymástól távoli világok hangjait építi, majd rombolja, a modern ritmusképletek és effektek fegyverarzenáljának birtokában. Zenéje évek óta - mint valami Buddha-szobor - folytonos önmagára utalásban testesíti meg a biztos öröklétet. Lemezei összefüggő egységet alkotnak, mindegyik játszható mindegyikkel, időtlenül.

A lemezjászó és az effektezhető keverő mellé idén, az A38-on egy fuvolaművész csatlakozott a Krush-produkcióhoz. Szabad stílusú ritmusértelmezés és játék, amelyben az eddigi munkáiban is sokat használt shakuhachi pszichédelikus futamai úgy bukkannak fel, mint kis japán meseszigetek a határtalan ritmusóceánban. Az új, Jaku című lemezén és a hajón is Shuzan Morita, a tradícionális shakuhachi mestere a fő közreműködő.

A planetáriumi buli kényelmét igényli ez az előadás, mert a hajó nem alkalmas tömeges meditatív zenehallgatásra. Krush második budapesti fellépésén az új lemez anyagát játszotta, a planetáriumi szettje, meg ugye, gyönyörű krushos partymix. Bárcsak fordítva lett volna.

A vizuálcsapatok csúcsra járatott munkái gyönyörű hátteret, de csak kis kapaszkodót jelentettek a saját fizikummal folytatott harcban. Izzadó emberpálcák rendeződgetnek végig a koncert alatt, csak az első két sor mer berévülni, önfeledtkedni. Néhány merészebb váltásnál mintha felébredtek volna páran a tömegben, örömkurjantásokat eregettek, aztán visszahanyatlottak a mozdulatlan arctalanba.

fotó: Pfeffer Attila/Jazz Turbulence

Nincs levegő és kényelmetlen, hogy nincs egy hely, ahol mindezt ülve hallgathatnám. A jegyek mind elfogytak az előadásra, az egzotikum rajongói a hajó gyomrában, kezükben szamárfülesre könyvjelzőzött Tokió Underground könyvet szorongatnak. A ruhatárban Krush-relikviákat lehet kapni, az aktuális dizájnért felelős csapat, az 1000% jóvoltából.

A koncertterem előtt néhány ájuldozót frissítenek kedves barátaik, aztán vége Krush meditációs koncertjének. Az emberek tódulnak kifelé, de a csemegére folyton éhes figurák még bent hullámoznak, hiszen Mangóék szettjével folytatódik az elvont ritmusok bemutatója.

A kedvencem Mango Mr.Oizo bestof-ja volt, Cadikkal, back-to-back. Az alsó teraszon valami elkeserítő latin válogatáscédé szól, de szerencsére a tetőteraszon a Krush-kompatibilis Ozon-Future páros rendezi tű alá a hiphopreményt. Bankos Rapmotel albumának hanglemezváltozata a napokban került forgalomba, így sűrűn csendült fel magyar rap az éjszakában, erről az eddig csak cédén hozzáférhető nagyszerű albumról.

kanada

Dj Krush, A38, Jazz Turbulence, 2004. augusztus 18.
Krush (J), Mango (Gimmeshot/Tilos), Cadik (Allsoundz/Tilos), Suhaid (Jazz Turbulence/Tilos), Shuzan Morita, Vázsonyi János, Dodi, Ozon, Future
Somito Sun, Kiégő Izzók, 1000%