A Volt Fesztivál törtjei

Vágólapra másolva!
Irdatlan tömeg, különös társaság, egy-két óriási buli és csapnivaló időjárás. Ennyi dióhéjban az idei Volt Fesztivál. Nagyot pörgetett az EZ Rollers, LTJ Bukem lejátszotta a tetőt a sátorról, de persze semmi sem fenékig tejfel.
Vágólapra másolva!

Már a Sopron felé száguldó vonaton szembejött egy-két fesztiválozónak látszó tárgy, kannásborral a kézben, így nem lehetett kétségünk afelől, hogy a két nap eredményképpen antiszociális énünk sátáni körtáncot fog járni. A Szigethez képest zsebkendőnyi területen kiváló szociológiai mélyfúrásokat lehett volna végezni, tényleg mindenki ott volt, akinek akadt három és fél fölösleges ezrese és egy kis kalandvágya. Rég láttunk együtt bulizni sátánistákat, hyperspace-eseket, szolidan kábult értelmiségieket, és ez sajnos sokkal jobban hangzik így leírva, mint amilyen élőben.

A péntek délutáni koncerteket jó érzékkel elkerültük, szigorúan fókuszálva a célra: elkapni az E-Z Rollerst még a bulijuk előtt. Kelly, Jay és Jakes a két nap, illetve fél életünk legkellemesebb meglepetéseinek bizonyultak: nem elég, hogy pontosan érkeztek, ráadásként zokszó nélkül elvonultak velünk a fesztivál legcsendesebb sarkába, valami levegőügyben aktív civil szervezet sátrába, hogy megbeszéljék velünk az élet dolgait. (Az interjút hamarosan közöljük.)

Miután ígéretünkhöz híven visszakísértük őket a színpadhoz, ahol előzőleg az R-GO és az Exotic koptatta a deszkákat, megpróbáltunk vegyülni a tánctéren, de nem nagyon lehetett elviselni a rengeteg jóindulattal is csak furcsának és bizarrnak nevezhető, ráadásul a sátorból messze kilógó tömeget. Végül a színpad csücskében gyorselemeztünk, csörögtünk és igyekeztünk segíteni Jakes egyébiránt kiváló produkcióját, a legendásan önzetlen angol-magyar barátság jegyében.

Jay a tavalyi lemezbemutató koncerthez képest jóval dinamikusabb szettet produkált. Darrisson után, a hagyományt követve, Jakes vállalta a közönség melegen tartását. Lady Roller nem tudott, és mintha nem is akart volna igazán érvényesülni, elsősorban Jay miatt, aki a U'll never know felúsztatása után máris belecsapott a tömegbe némi bristoli jump-uppal. A liquid funk felé mozgó gyönyszemek, illetve a néhány kötelező E-Z rollers himnusz (Walk This Land-remix, Half a Chance stb.) mellett főleg keményebb hangzású mai zenéket játszott.

A tömeg természetesen tombolt, Jakes csak fokozni tudta a hangulatot pontos rímeivel és beszólásaival. Őszintén örült a dübörgő basszusoknak, még akkor is, amikor azok már a mi Zsoltunk kezei alól kerültek ki. Palotai szettje szokásosan lendületes volt, követte a Jay által megszabott vonalat. Jay meg annyira belelkesült Ed Rush & Optical klasszikus Gridlock-átiratától, hogy újra megjelent a lemezjátszók mögött és felrakott néhány Moving Shadow-darabot.

Ennek a váratlan ráadásnak köszönhetően még azt is elnéztük, hogy Kelly halkan és gyorsan lelépett, persze csak miután telefonjával lefotózta a nagyérdeműt. Elégedetten és jókedvűen vonultunk el szállodánkba, hogy Progression Sessionsökbe temetkezve készüljünk a szombati napra.