Paolo Mojo: "Mint egy öreg hippi"

"Paolo egyike a legtehetségesebb új dj-knek. Sokat fogunk még hallani róla" - ezt John Digweed mondta Mojóról nem is oly rég. Bevezetőnek legyen elég ennyi, kiegészítve azzal, hogy a jó öreg Digweed jóslata persze beteljesült. A Freee Magazin e-mail-interjújában a brit sráctól többek között megtudjuk, hogy a fétisbárok látogatása a kapcsolati háló gyarapítására is alkalmas.

Néhány éve megnyerted a Muzik Magazine bedroom-dj-versenyét. Jelentett-e ez számodra valamiféle előrelépést?
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy akkor kezdtem el a dj-zéssel foglalkozni, amikor ez az egész még a topon volt. Akkoriban, mikor megnyertem a versenyt, egyszerre megváltozott minden, rengeteg klubba hívtak, igazi világsztárokkal zenélhettem együtt, fantasztikus helyszínekre juthattam el. Az utóbbi időben kissé frusztrálva éreztem magam, sok fellépésemet visszamondták, nem játszhattam annyit, amennyit szerettem volna, de azt is elismerem, hogy talán nem hoztam ki magamból mindent. Éreztem, hogy stúdióba kell vonulnom, ahhoz, hogy előre lépjek, így kevesebb fellépést vállaltam, és bezárkóztam a stúdióba, hogy megtanuljak saját zenéket szerezni. Azt szeretném, ha az emberek odafigyelnének arra, amit csinálok, ennek egyetlen módja saját felvételek készítése. Úgy érzem, jó irányba haladnak a dolgok, sok pozitív visszajelzést kapok.

Ha jól tudom a címkéden sok tehetséges fiatal felvétele jelent meg, a világ legkülönbözőbb pontjairól. Hogyan jutnak el hozzád a felvételek, amelyeket megjelentetsz?
A kiadómat Enter Music névre kereszteltem, de nem sokkal később a Music Is Freedomra neveztem át. Nem terveztem, hogy a labelen megjelenő művészek ennyire nemzetköziek lesznek, de ha körülnézel, szinte minden kiadó a világ különböző pontjairól kap demókat. Az internet nagy segítséget jelent a kiadóknak szinte minden téren. Olyan felületet biztosít, amelynek segítségével bárhova eljuthatsz, könnyen és gyorsan meghallgathatod az ott készített zenéket. A kiadó szerencsére kellő lendülettel indult, de akadnak olyan felvételek is, amelyeket mai fejjel már nem jelentetnék meg. A kezdeti sikerben közrejátszott, hogy azok a nevek, akik jócskán benne vannak a körforgásban - így Digweed, Ralph Lawson, Lottie, Meat Katie, Kenny Hawkes, Sasha és a többiek -, sokat pörgették a MIF-lemezeket. Szerencsére elmondhatom, hogy nálunk a lemezkiadás nem profitorientált, a pénz nem igazán jelent mozgatórugót. A kiadó alappilléreinek a szenvedély, a tehetség, valamint a jóhiszeműség számít, így azok a művészek is hasonló beállítottságúak, akik a MIF-nél tevékenykednek. Továbbá nem szeretünk leragadni egy-egy hangzásnál, bízom benne, hogy az emberek már megszokták, hogy mindig egy kicsit mást prezentálunk.

Az utóbbi 1 évben sok közös munkát vállaltál, köztük egy sikeres BT-bootleget. A saját fejlődésedben nyújt-e valami pluszt a remixelés?
Nem hinném, hogy más felvételek remixelése meghatározná a saját dolgaimat. Esetleg felhasználok néhány mintát. Szeretek játszani a hangokkal. Ez végtelen élvezettel tölt el: új hangokat, ritmusokat, textúrákat készíteni. Úgy festek, mint egy öreg hippi, de ez az a dolog, amibe igazán szeretek belemerülni. A BT-átiratról annyit, hogy tényleg jó visszhangot kapott a sajtótól, sok lemezlovas játssza a dalt, és az a vicces a dologban, hogy ki sem akartuk adni, majdnem a kukában végezte.

Van egy-két nagysikerű dalod, köztük a Back In Day, a Parade alteregód alatt. Min dolgoztál még?
Hol is kezdjem...Sok mindenen dolgoztam az elmúlt hónapokban, Paolo Mojo néven house-osabb dolgokat készítek, a Parade alteregó alatt pedig breaket. A Kunteebumm és a Freek a kiadómon, a MIF-en jelent meg, a Dirty Bwaad és a Bauhouse pedig az Orcmusic-on. Aztán jelentek meg dolgaim a Sabotage-nál (mint például a Kymtech), amelyek jól fogytak, ezért valószínűleg a jövőben fogunk együtt dolgozni. Az Our Generation című szám jövőjéről most tárgyalunk az ausztrál Stigma címkével, a Let It Runnak pedig épp most keresünk kiadót. És van egy vokálos dal, Michelle Chivers közreműködésével (Where Only I Can Find You), amely négy átirattal fog megjelenni, köztük egy Parade- és egy house-osabb Paolo Mojo-verzióval. Van még egy discohouse-os szám, a Louisiana, amivel jól haladok, épp csak egy női vokál hiányzik róla. Van néhány remix is a tarsolyomban. Barbara Brown Damello című felvétele már tesztnyomás alatt van az Alternative Route-nál. Továbbá csináltam egy remixet Dupre Brass Disk című opuszára, aminek szeretném megkapni a jogait, de egyelőre nem találom a tulajdonosát. A MIF 012-n lesz egy eflvétele egy új srácnak, Marc Ashkennek, egy nagyon jó oldskool acid cucc. Már most remek visszhangokat kapott. Aztán ott lesz Can Costa a csodálatos Play Guru című zenéjével, jómagam, JV és még valaki remixeli, ez lesz 13-mas MIF-lemez. Tervbe van véve egy dal Desyn Masiellóval, úgyhogy valami szexi, olasz beütésű house várható.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Sabotage-zsal, milyen a viszonyod Cass-szel?
Cass és én egy fétisbárban találkoztunk először. Teljesen kész vagyok a gumiktól és a haboktól, hála Istennek, ő is. Miután elfenekeltük egymás seggét, és elhasználtunk egy üveg babaolajat, rájöttünk, hogy mindketten szeretjük a house-t. Úgy döntöttünk, csinálunk együtt egy-két zenét. A projekt Heretic név alatt fut, azért kapta ezt a nevet, mert nem fogadjuk el az általános dogmákat. Kicsit árral szemben úszunk mindketten. Így hát remixeltünk együtt Sihkának, Joe Montanának, ez mostanában jön ki a Sabotage-on. Ezek után úgy döntöttünk, csinálunk együtt egy mix-cd-t, július elején jelenik meg, utána együtt turnézunk. Fontos lépésnek értékelem, hogy májustól a Proton webrádiónlá kaptunk egy műsort, minden hónap első péntekjén este nyolctól. Az első órában kis beszélgetés, kis zenélés, telefonok satöbbi, a másodikban befogjuk a szánkat, és mixelünk valami utaztatós house-t.

Freee Magazin