Minimál-fejek

A Minimalheadz olyan kollektíva, amely elsősorban az elektronikán belül is kevésbé népszerű electro stílust tűzte zászlajára. Ettől függetlenül a legtöbben híres, szó szerint föld alatti, "irányzatgyűjtő" bulijairól ismerik. Kik állnak mögötte?

A zenei stílusok képlékeny szövetének egyik huszadik századi eleme az electro. Ez a lecsupaszított, "a kevesebb több" elve alapján építkező, monoton, gépies, tiszta robotikus zene, a minimálhoz és a technóhoz hasonlóan egyszerű eszköztárral dolgozik, ám azoknál is csupaszabb, szikárabb - írja Kömlődi Ferenc a Mennyek kapui - Az elektronikus zene évtizede című könyvben.

A Németországban a Kraftwerkig nyúló, Amerikában detroiti gyökerű electro idehaza '94-'95 tájékán szökkent szárba a békebeli FMK-s, Fáklya Klub-os, patexes bulikon, de napjainkig sem sikerült kinőnie magát. A Minimalheadz néven futó csapat mégis az elektronikus rétegzenék, főleg az electro népszerűsítését tűzte lobogójára.

Az alapító atyák, Mango, Tizsó és Odin a techno és a minimál bűvöletében már több mint hét éve csiszolják a bakeliteket partykon, valamint a Tilos rádióban hetente vasárnap hajnali kettőtől ötig. Az idők során a rádióműsor időpontján kívül minden megváltozott körülöttük. Elkezdtek a break, a hiphop és az elektro felé tekingetni, aztán Mango és Tizsó is külön utakra lépett, és csatlakozott két új arc, Tégla és Isu.

A csapat tevékenységi köre is bővült, a dj-zés mellett saját zenéket is gyártanak, mindenkinek elkészült az otthoni stúdiója, Tégla és Odin hardveralapú, Isu szoftveralapú eszközökkel dolgozik. A legtöbben persze a partyjaikról ismerik őket.

A nyaranta pihentetett Eat Da Beat klubestek helyszíne kezdetben a Saigon volt, röviddel azelőtt, hogy a Tilos klubjaként kezdett funkcionálni. Megszűnése után a minimalheadzesek székhelyüket a Desperados klubba helyezték át, s itt már alkalmanként külföldi dj-ket (Derick Thompson, Mr. Dee, A. J. McGhee) is fogadtak. Két éve pedig a Kashmirban zenélnek, most éppen péntekenként.