Biggabush: Biggabush

Végre Glyn "Bigga" Bush, a Rockers Hi-Fi egykori tagja (lásd a mellékelt falatnyi szakmai életrajzot) is elkészítette első (szóló)lemezét a legendásan igényes Stereo Deluxe kiadónál: a legkevesebb, amit elmondhatunk a debütáló albumról, hogy minden ízében magán viseli az alkotó eltéveszthetetlenül egyedi stílusát.

Az Outernational Anthem nem csupán a lemez (BiggaBush Free) nyitószáma, de több szempontból is mintaszerű: dubból építkezik, s az alapvetően jamaikai típusú alapra feszül az energikus latin zenei architektúra. A rákövetkező Throwdownfinoman szétszkrecscelt hiphopja átvezet az Acid Fly című nosztalgikus etűdhöz, mely pontosan azt nyújtja, amit ígért: puritán downtempo breakbeat-alapon monoton savas vartyogás, alkalmi fúvóskísérettel.

A Deep Eastwood vicces címe alapján dubosított western-zenére asszociálnánk - nos, nem is tévedünk nagyot, sőt, a végén még némi szintetikus harmonikahang is becsúszik a képbe. A Sole Sister ehhez képest tökéletes chillout zene: hangszőnyeg hangszőnyeg után gördül a lábunk elé - elengedjük magunkat, s csak süppedünk, nagyon mélyre.

A Mouseflex némi absztrakt puttyogást ötvöz némi dubba ojtott breakbeat-alappal, a Bigga Beatbox édes kis semmiség - nagyjábol dj Food Jazz Brakes sorozatának modorában, a This River az egész lemez egyik legszebb száma: lüktető dubalapon úszik Sofiah Thom gyönyörű, érzéki vokálja.

A sajátos című IOTK lassan bontakozó, fokozatosan építkező, meditatív darab, a Michelangelo-ban gyönyörűen egymáshoz fonódnak az orientális és az argentin (tangó) zenei elemek, mindez jófajta savas puttyogással nyakonöntve, míg a Fresh Prana absztrakt fúziós zene, egy kis reminiszcencia a hetvenes évekből.

A lemezt méltón lezáró Self Judgementkorrekt kis ballada, egy bizonyos G. Rina előadásában (pontosabban az ő régi számát kavarta újra G. Bush), mindez jól szétdobolva. Összességében a BiggaBush Free korrekt, számos finomságot rejtő, s legfőképpen nagyon is szerethető lemez.

- minek -

Stereo Deluxe / Deep Distribution, 2004