Völgyek között

Sütött a nap, a búzatáblák aranyszínűek voltak, és valahogy én is. Volt bennem valami ragyogás kívül-belül. Tán Kapolcs is tette, meg persze minden más is, de imádtam ott lenni. Hogy végre tájba vagyok pár napig, nem városba.

Sokat gondolok Kapolcsra most, lent leszek idén tíz napot. Palya-udvar, programok, koncertek, nyüzsgés, emberekkel való kapcsolódás.

De amire igazán gondolok, az nem ez, ennél sokkal egyszerűbb. A fejemben, az érzékeimben a Kapolcs szó végleg összekötődött azzal a négy évvel ezelőtti hangulattal: villanás, fehér-arany szabadság.