Sakkhuliganizmus

A futballhuliganizmus jelensége viszonylag új: Öcsi bácsiék korában még csak ritkán csattantak el pofonok a lelátókon, Nyíl és Törő évtizedében sem kellett nyüszítve, rettegve menekülni a másik csapat szurkolói elől - ellenben manapság kész szenzáció, ha valaki ép bőrrel megússza a derbit, a média szinte ünnepel, ha nincs haláleset: "L. Zoltán (28) kint volt a Fradi-Újpesten - és nem verték meg!" A futballpályák (stadionok?) lelátóin nincs biztonságban a néző, hamar szotyolás lesz a háta, tökmagos a haja, köpet landolhat vállán, de péppé is verheti akár egy igen rövid hajú úriember, amennyiben nem ugrál a megfelelő időben, ahogy azt kell. Nézni sem szabad csak úgy (mit néző? Ne nézzé, kispajtás!), igen veszélyes!

Szerencsére a sakksport körül egyelőre nincsenek nagyobb botrányok, a sakkhuligánok jobbára elkerülik a nemzetközi versenyeket, így a sportág vezetői fellélegezhetnek. Gondoljunk bele, mi történne, ha lumpen elemek szállnák meg a komoly versenyek rendezésére szolgáló elegáns, perzsaszőnyeggel fedett termet. Az őszülő, kimért, ukrán nagymester huszárral (népi nevén lóval) lép: He4-d2 (Hd2). A rivális szurkolótábora láthatóan fészkelődni kezd, izgatott zsongás lepi el a termet. Az ő emberük, a szemtelenül fiatal, szerfelett rafinált amerikai sakkozó gyaloggal nyit, erre az ő szurkolói harsány üdvrivalgásban törnek ki, ellenben az ukrán tábor vérben forgó szemekkel méregeti a lelkes amikat. Az idősödő ukrán sportember némi hezitálás után gyaloggal (ízesen: paraszt) indul el: e2-e3! Erre tucatnyi tengerentúlról érkezett, félmeztelen, csillagos-sávos zászlóba bugyolált drukker tébolyult üvöltést hallatva felpattan, ezt nyilván nem várták. Többen öklüket rázzák a szláv tábor felé, fröcsögő nyállal üvöltöznek, ám az ukrán B-közép sem hagyja magát: a rendezvényt népszerűsítő prospektusokat gyűrik galacsinná, azokkal hajigálják az ellenfél táborát.

Forrás: MTI

Tíz perc telik el, roppant feszültségben, a jenki kitámad, az ukrán rutinosan védekezik, ám váratlanul az ifjú talentum leüti az ősz mester bástyáját, egy önkívületben lévő szurkoló meg a rivális banda egy sokat ugráló drukkerét - és erre robban a terem. Miközben a világos megsemmisíti sötét vezérszárnyát a feldühödött, tomboló nézők megsemmisítik a berendezést. Egyesek a szicíliai védelem alkalmazása helyett a széket tartják maguk elé, de közben megy a parti is: a fiatal nagymester Vlagyimir Kramnyik világbajnok egyik húzásával operál. Közben a közeli klinikán is operálnak, mivel egy felbőszült, őrjöngő floridai nézővel pár ukrán suhanc megetetett hét gyalog-figurát és egy kisebb vázát: ezeket kell kiszedni gyomrából. A végén nincs már szó "en passant" ütésről, csak ökölcsapásokról, vezérindiai védelem helyett a frontális attak javallott, tisztvesztés helyett a fogak száma redukálódik. Akad, aki elbástyázza magát, mások a huszáros rohamok miatt sáncolnak. A véres csetepaté után megtépett, szakadt függönyök lógnak a bezúzott ablakok előtt, összetört székek közt heverésznek panaszosan vonyító nézők.

Ilyesmi nehezen elképzelhető, lássuk be. Sakkhuligánok még nincsenek, az agresszió és a riasztó primitivizmus inkább a futballpályákra jellemző.

Kalmár Csaba