A szent és a szerelem

Egy börtönből küldött szerelmes üzenettel kezdődött minden - ami önmagában nem persze nem alap egy közel másfélezer éves, világszerte elterjedt ünnep születésére. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy a levél küldője egy halálra ítélt keresztény szent, Valentin volt, szíve választottja pedig a börtönőr lánya, felmerülhet a gyanú, hogy esetleg egyházi és világi körök egyaránt megilletődve ettől a romantikus szerelmi sztorit egy szent cselekedeteivel ötvöző történettől, a hagyomány kialakításában és életbentartásában mindenki közreműködött.

Időszámítás szerint 496-ban, Gelasius pápa, hogy a pogány hagyományoknak írmagja se maradjon, elrendelte, hogy a Luperca-ünnep helyett - amelyet február 15-én annak a farkasnak a tiszteletére rendeztek, amely a legenda szerint a város két alapítóját, Romolust és Remust szoptatta - Szent Valentinra emlékezzenek egy nappal korábban.

Ki volt ez a Valentin?

A katolikus egyház szerint nem egy, hanem három olyan szent is volt, akit Valentinnak neveztek - mindhárman mártírhalált haltak.

A legelterjedtebb történet szerint a 3. századi Rómában II. Claudius császár megtiltotta azt, hogy a katonái megházasodjanak és családot alapítsanak. Valentin, aki keresztény pap volt, elítélte a császár rendeletét, és továbbra is esketett - természetesen titokban. Mikor kiderült, hogy Valentin összeadja a szerelmeseket, a császár halálra ítélte.

Egy másik legenda szerint maga Szent Valentin volt az első, aki "üdvözlőkártyát" küldött egy hozzá közel állónak: a börtönőre lányának, akibe beleszeretett. Neki írta az utolsó levelet, amit úgy írt alá: A Te Valentinod - ez az a formula, amit az angolszász országokban a mai napig használnak azok, akik nem akarják elárulni a titokban imádott illetőnek a kilétüket.

Ajándékok, versek, képeslapok

A keresztény világban hamar elterjedt ez az ünnep, ami igaz, hogy csupán egy napra, de kicsit lazított társadalom és a vallás diktálta párkapcsolati szokásokon.

Az angoloknál igen hamar megkedvelték ezt az ünnepet, az első irodalmi említése Geoffrey Chaucher egyik költeményében található meg: ő már 1382-ben azt írja, hogy Valentin napján mindenki párra találhat. 1415-től pedig egyre elterjedtebb lett, hogy a szerelmes fiatalok apró ajándékokat és verseket küldtek egymásnak.

Az első Valentin-napi képeslapok az 1800-as években jelentek meg. Ezeket különleges papírokból gyártották, gyakran díszítette őket szaténszalag, masni vagy csipke, és általában galambokat, karikagyűrűket, nyilakat, szívecskéket, vagy éppen a szerelmeseket összehozó Cupidót ábrázolták.

A lapokon szereplő üzenetek természetesen végtelenül romantikusak voltak - nem volt ritka az sem, hogy a hölgyek kezét ilyen képeslapokon keresztül kérte meg az udvarlójuk. A romantikus képeslapok mellett természetesen gyorsan megjelentek a humoros üdvözlőkártyák is: ezek vénkisasszonyokat, vagy éppen papucs férjeket ábrázoltak, valamilyen vicces üzenettel.

Csak férfiaknak!







A szinglik visszavágnak

Vannak olyanok is, akik ennek a napnak az ünneplésével próbálják meg felhívni a romantikus kapcsolatban élők figyelmét arra, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint azok, akik már megtalálták a párjukat.