Köszönj szépen!

Talán még ma is berzenkedve emlékszünk gyermekkorunk unalmas vasárnap délutánjaira, amikor fehér harisnyanadrágban, fényes, fekete lakkcipőben feszengtünk a nagynénik, nagybácsik gyűrűjében, és fülünkbe csengenek a milliószor hallott unszolások: "Köszönj szépen!", "Felelj szépen!", "Na, mit kell ilyenkor mondani?!"

Egy szabad és udvariatlan generáció?

Napjainkban sokkal szabadabban mozognak gyerekeink a világban, nem ütköznek lépten-nyomon a felnőttek által állított korlátokba, egyáltalán, nem föléjük magasodó törvényoszlopokat látnak a felnőttekben. Sőt Amerikában és a nyugat-európai országokban mintha átbillent volna az inga. A teljes szabadság jegyében nevelkedett fiatalok nincsenek tekintettel másokra, ha kell, másokon átgázolva is érvényesítik saját érdekeiket, megkeserítik környezetük életét. Mégiscsak szükség lenne az udvariasság évszázadok óta csiszolódó alapköveire, amelyekkel az egymáshoz vezető út van kirakva?
A spanyol királyi udvarban halálbüntetés járt egyes illemszabályok megszegéséért. Ma senkinek sem veszik fejét, ha nem adja át a helyét a villamoson, vagy nem köszön, amikor belép valahová. Pedig mennyivel kellemesebb így az élet! És nem kell hozzá más, mint hogy kezdeményezzük a kedvességet, szívességet, ha pedig felénk irányul, akkor viszonozzuk!
A legalapvetőbb udvariassági formák észrevétlenül ragadnak rá a kisgyerekre már a beszédtanulás során. Azokat a gesztusokat, kifejezéseket használja, amelyeket tőlünk les el. Erre leginkább akkor döbbenünk rá, amikor egy-egy szaftosabb szófordulatot hallunk vissza tőle. Ennyi erővel a helyes viselkedésre, a szép beszédre is megtaníthatjuk. Fontos tehát, hogy otthon, a leghétköznapibb helyzetben is kulturáltan társalogjunk. A gyerek többet látja apját otthon tréningnadrágban heverve, mint öltönyben, nyakkendőben tárgyalás közben. Hajlamosak vagyunk a kabáttal együtt fogasra akasztani a jó modort is, és éppen szeretteinkkel szemben mellőzni a "fáradságos" udvariaskodást. Ha a gyerek nem hallja tőlünk a "kérem, köszönöm, légy szíves" szavakat, hogyan várhatnánk el tőle, hogy ő is használja őket?

Köszönni emberi dolog

Kivel ne fordult volna már elő, hogy a kicsi megmakacsolja magát, és nem köszön. Minél nagyobb korban fordul elő, annál kínosabb. Mi szégyelljük magunkat helyette, úgy érezzük, ránk vet rossz fényt ez a kuka viselkedés. A gyerek személyiségéhez alkalmazkodva próbáljuk meg rávenni, hogy fogadja el e legalapvetőbb illemszabályt. Az engedelmesebbjének elég, ha fülébe súgjuk: Köszönj szépen a néninek! Jól tesszük, ha már előre figyelmeztetjük: Ott jön Kati néni, ha ideér, köszönünk neki. Néha egyszerűen azért hallgat, mert annyira el van foglalva saját élményeivel. Ilyenkor sem árt a figyelmeztetés: Nahát, még csak nem is köszöntél! A dacos gyereket semmiképpen ne kezdjük korholni mások előtt, mert csak még jobban begubózik. Egyszer majd csak megered a nyelve magától is. Persze ne menjünk el szótlanul a történtek mellett. Dicsérjük meg, ha szépen köszönt, értelmesen válaszolgatott, ha pedig néma leventeként viselkedett, nem árt, ha tudtára adjuk, bizony szégyelltük magunkat miatta.
A szerepjátékok remek lehetőséget kínálnak arra, hogy előjátsszuk, hogyan kell viselkedni egy-egy helyzetben, de jó alkalom az udvariasság gyakorlására, ha közösen fogalmazunk meg egy-egy névnapi, születésnapi üdvözletet, esetleg a borítékban a kicsi is elhelyezi a maga kis rajzát, vagy esetleg egy beteg játszótársának kedveskedik vele.
Bár másoknak szerzünk kellemes perceket, udvariasságunk mégis nekünk kamatozik. A finom modor, a jó beszédkészség és fellépés mindig nyerő, már az óvodában is. Az ilyen apróságok sok sikert zsebelnek be környezetüktől. Könnyen az óvó néni kedvencévé válnak, társaik rajonganak értük. Egészen különleges bánásmódot képesek kivívni maguknak. Érdemes tehát idejekorán elültetni a legalapvetőbb illemszabályok csíráit, hiszen egy életen át gyerekeink segítségére lesznek kapcsolataikban.

Balányi Klári

Azok számára, komolyabban el akarnak merülni az illemtan rejtelmeiben, az alábbi könyveket ajánljuk:
Dallos Szilvia: Illemberke történetei az óvodában, Kávé Kiadó, 2000
Görög Ibolya: Mindennapi maceráink, Athenaeum 2000 Kiadó, 2000
Köves J. Julianna: Illik tudni. K.U.K., 1983
Pease, Allan-Garner, All: Szó - beszéd. Park Kiadó, 1992
Pease, Allan: Testbeszéd. Park Kiadó, 1990

Ajánlat

Viselkedési tanácsok 12-18 éveseknek

Kroko gyermekstúdió
Viselkedés- és illemtant is tanítanak

Korábban

Puszi vezényszóra