"Várakban szerettem volna élni"

Az egyedi kialakítása, a természethez üvegfalakkal kapcsolódó épület, amely egy ötgyerekes család helye, különleges kincsekben bővelkedik. Az összegyűjtött, megőrzött, szép bútorokon kívül, minden edény, asztal vagy szék a család keze munkáját dicséri. Itt nincs nyoma lakberendezési áruházak divatos termékeinek. A tárgyak alapanyaga fa és agyag. Formáik és színeik pedig egy különleges művészdinasztia álomvilágának plasztikus tükörképe, gyönyörűséges részletekkel őrizve a kétkezi munka már-már feledésbe merült hagyományait.

Már az utcában megragad a hangulat, mely távozásunkig fogva tart. Lucza Gyuláék háza az utolsó. Azon túl dimbes-dombos táj horizontja nyeli el a tekintetet. A tágas udvaron tyúkok kapirgálnak. A házba lépve a családi együttlétek hangulatos zugában, a házigazda által faragott konyhai étkezőben, a hatalmas tölgyasztalnál ülünk le beszélgetni.

- Honnan ered a fa iránti vonzalmatok?
- Már az édesapám is bútorokat készített, és gyerekkoromban gyakran segítettem a műhelyében. Neki ez passzió volt, a végén sokszor elajándékozta a bútort, nekem viszont szenvedés, mert inkább fociztam volna a többi gyerekkel. A fával való bánásmódot azonban tőle tanultam. Erre az asztalra is ritkán rakunk terítőt, mert elnyűhetetlen.

Feltünt, hogy nem székek, hanem pad tartozik hozzá.

- Az alsó szintet a nagy, egymásba nyíló szobák és a hatalmas, tájra néző üvegablakok teszik különlegessé. Milyen szempontokat vettetek figyelembe a tervezésnél?
- Tizenhat éve kezdtünk el építkezni. Akkor a dilemmát az jelentette, hogy kis vagy nagy házunk legyen. Egy ismerősünk épp akkor készült el a saját házával, melyet kis terekre osztott. Igaz ugyan, hogy praktikusan minden kézre esett, a szobák viszont egy jacht kabinjaira emlékeztettek, amit fullasztónak éreztem. Így a nagy belső terek mellett döntöttem. Ezt az elhatározást erősítette Fellini Zenekari próba című filmje, amelynek nagyon megragadtak a terei. Nem voltak nagy igényeink, csak tér, ahol mindenki kényelmesen elfér és amelyben nincs túl sok bútor. 87-ben kaptuk meg a lakhatási engedélyt, aminek feltétele volt, hogy a ház legyen fűthető, beüvegezett, WC-vel, vízzel, villannyal ellátott. Bár jó lett volna a petróleumlámpa is, ami régen egészen más tempóval, életritmussal párosult.

- A ház tervezésétől a kivitelezésig, beleértve a burkolatokat és a bútorokat is, minden saját kezű alkotás. Ez utóbbiak közül mely darabot emelnéd ki?
- Sok munkát jelentett az ágy, amit baldachinnal vagy szúnyoghálóval szerettem volna körülvenni. A szerkezet tetejére fedelet is terveztem, amit végül nem készítettem el, mert olyan lett volna, mint egy koporsó, a kerete körülhatárolt, de nem lezárt.

- Közös belsőépítész ismerősünk - otthonotokat ismerve - azt mondta, számos eredeti ötlettel találkozott nálatok, mely a szakember fantáziájában sokszor meg sem fordulna. Példaként a terrakotta padlólapokat tagoló, szokatlanul széles, fekete színű fugát említette.
- Az ötlet onnan ered, hogy nagyon vonzódom a középkorhoz. Mindig is várakban szerettem volna élni. A nagy tölgyasztalnak, a faragott székeknek, a padlónak szerintem középkorias hangulata van.

Korábban:

• Negyedik típusú találkozások
• Parasztház a belvárosban
• Délfrancia hangulat Budapest környékén
• Villa a város felett
• Egzotikus varázslat itthon