Nem is vagy az anyukám!

Sződy Judit pszichológus várja leveled gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Akkor is írj bátran nekünk, ha gyermekednek vannak lelki gondjai. Összeállításunkban a hozzá érkezett levelekből és Judit válaszaiból gyűjtöttünk egybe egy újabb csokorra valót.

Egy kissé elkeseredett szülőként szeretném a tanácsod kérni. 33 éves, kétgyermekes családanya vagyok. Férjemmel - ez idáig úgy gondoltuk - együtt, harmonikusan neveltük 4 és fél éves lányunkat és 6 éves kisfiunkat. Sajnos az elmúlt egy évben köztünk megromlott a viszony, de ezt megpróbáltuk legkevésbé a gyerekek elé vinni. Ők láttak minket veszekedni, de ölelni is.

A problémám a kisfiammal lenne, amiben a segítségét kérném. Azt vettük észre, hogy egy ideje szeret, próbálkozik visszabeszélni, néha dacból, néha csak úgy. Hiába kéri szépen az ember, hogy ezt ne csináld, vagy elmagyarázzuk, hogy miért kérjük, amit kérünk, sajnos nagyon sokszor mintha a falnak beszélnénk. Már csak azért is megteszi, vagy úgy viselkedik, ahogy nem kéne, és akkor tesz már meg dolgokat, amikor már 26-szor szóltunk és már ordítunk vele, hogy pl.: "Menj, és légy szíves, mosd meg a fogad!"
Ráadásul lelkileg "terrorizál" minket. Vagy legalábbis próbál. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy dühében azt mondta nekem vagy apukájának, hogy nem szeret és nem is vagyok az anyukája, persze ezt aztán mindig megbánja és jön, bújik, hogy nem is úgy gondolta, mégis az édesanyja vagyok, és szeret. Aztán, ha nagyon szeretne valamit megkapni, pl. játék, de nem kapja meg, akkor is előfordult, hogy azt mondta: "Milyen szülő az ilyen, aki nem veszi figyelembe a gyereke kívánságát." Hozzáteszem, két héttel azelőtt kapott egy játékot - amit szeretett volna. Egyébként nincsenek hozzászoktatva, hogy mindent megkapnak.
Újabban ilyeneket mond: "Mert mindig a felnőttek kívánsága teljesül."

Szóval, mit tegyünk egy nagyon érzékeny, lelkis, akaratos kisgyerekkel, aki egyébként rendszeresen piszkálja a húgát, pedig nagyon szereti őt. Állandóan veszekednek. Várom válaszod!

A gyerekek nagyon hamar megtalálják a szülők gyenge pontját, és olyan üzemmódba állnak, amivel ki tudják használni, hogy a szülők bizonyos dolgokkal felhúzhatók, sakkban tarthatók. Amikor a gyerek ilyeneket mond, hogy "nem is vagy az anyukám", ezt nem kell komolyan venni. Egyszerűen megtalálta, hogy ezzel téged felbosszanthat. Kitapasztalta, hogy a gonosz bemondások és az utána való bocsánatkérés jó program arra, hogy ráirányuljon az összes szülői figyelem.
Lelkiismeret-furdalást próbál kelteni, úgy látom, sikerrel. Te is megfogalmaztad: terrorizál, eszközként használja az érzelmeidet. Rajtad múlik, hogy hagyod, vagy nem. Ha nem hagyod - vagyis tréfával elütöd a dolgod, nem bosszantod föl magad, nem ijedsz meg - nem lesz elég jó a "műsor" a fiadnak, és hamarosan abbahagyja.

A fogmosás kérdése és társai is arra szolgálnak, hogy figyelj rá jobban. Ezt meg is teheted. Amikor elküldöd fogat mosni - egyszer, kétszer, harmadszor már menj vele, és állj mellette, amíg meg nem csinálja. Te sem fogsz kiborulni a végére, ő pedig legalább rendesen megmossa a fogát. Amikor rá figyelsz, figyelj rá rendesen, teljesen, ne csak háttérzaj legyél, mint egy bekapcsolva felejtett rádió. Amikor vele foglalkozol, tényleg legyél ott, amikor viszont elvárod tőle, hogy ne kelljen vele foglalkozni, akkor azt is hozd a tudomására. A határozottság oldja meg ezt a problémát - ha nem is azonnal.

Remélem, segítettem.
Szia, Judit