Kis magyar apahatározó

Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!

apaA szomorú. Aki olyan képet vág, mintha a fogát húzták volna ki. Sokáig nem tudtam mire vélni a dolgot. Talán egy késői vagy - éppen ellenkezőleg - túl korai meglepetésről van szó? Esetleg a mama ily módon próbálja magához láncolni? Talán nincs lakásuk, a szülőknél húzzák meg magukat átmenetileg? Az ilyen ideiglenes, konfliktusokkal teli megoldás nagyon hosszúra is nyúlhat, és bizony egy kisbabával még nehezebb belőle kikecmeregni. Netán keserűen veszi tudomásul: vége a bulizásnak, a rockzenét felváltja az állandó gyereksírás, az alkohol illatát a pelenkaszag.

A flegma. A hír hallatán épphogy csak felpillant újságjából, közömbösen veszi tudomásul a gyerek nemét és főbb paramétereit. Talán ilyen a természete, de az is lehet, csupán nem tudja, vagy nem akarja kimutatni az érzelmeit.

Az elfoglalt. Maga sem érti, mit keres itt, amikor annyi dolga akad. Újság helyett mobilt tart a kezében, unottan tárgyal, utasít. Ha már nincs több intéznivalója, valószínűleg valamelyik ügyfélszolgálat automatáját hallgatja, annyira a füléhez nőtt az apró kis készülék.

A tépelődő. A várakozás óráiban is egyre csak rágja magát, talán mégiscsak be kellett volna menni a feleségével, mellette lenne a helye ezekben a nehéz percekben. De mégsem, talán jobb így. Nem mer mozdulni, nehogy lekésse az eredményhirdetést. Pedig milyen jó lenne felhajtani egy kávét, bekapni egy szendvicset. Aztán megint az asszony jut eszébe. Mennyit szenvedhet szegény, és bűntudatosan az őrhelyén marad. Amikor meghallja a várva-várt hírt, félelemmel vegyes boldogság tölti el. Vajon jó apa lesz? Gyönyörködik az újszülöttben, de közben babakocsi és pelenkaárak ködlenek fel a szeme előtt.

A boldog. Ez a kedvencem. A várakozás alatt tövig rágja a körmeit, idegesen fel s alá járkál a folyosón. Valahányszor nyílik a szülészet ajtaja, mindannyiszor felkapja a fejét, hátha végre megérkezett! Mikor aztán tényleg neki szólnak, úgy érzi, ennél szebb szavakat sohasem hallott. Örömében ugrándozik, boldogan rikkantgat, esetleg szenvedélyesen ölelgeti a jó hír hozóját. Egyfolytában vigyorog, ha van mobilja, előrángatja, és felhívja valamennyi ismerősét. Ha nincs, megrohamoz egy nyilvános készüléket, és órákra befészkeli magát. Ezekben a percekben ő a világ legboldogabb embere: apa lett!

Korábban sem voltak kétségeim, de férjem tökéletesen igazolta, ő az utóbbi kategóriába tartozik. Támaszom volt terhességem minden percében, féltett, bátorított, korholt, mikor mire volt szükség. A szüléskor is ott állt mellettem. Amint meglett a baba, előkapta frissen töltött mobilját (pótakku a zsebben!), és másodpercre, centire, grammra pontosan tudatta az egész világgal gyermekünk érkezését.

Ajánlat

Néhány dolog az apa szemével
Születéstörténetek