Ha a gyerek kell, de az apja nem

Vágólapra másolva!
Manapság egyre több, a harmincas évei végén, negyvenes évei elején járó, biztos egzisztenciával bíró nő vállalja  tudatosan a leányanyaságot - derült ki nemrégiben egy brit kutatásból. Minek köszönhető, és vajon Magyarországra mennyire jellemző ez a tendencia?
Vágólapra másolva!

Éva 34 éves sikeres üzletasszony, és bár nincs egyedül, jelenlegi kapcsolatába nem szülne - azt viszont gond nélkül el tudja képzelni, hogy ha eljön az ideje, akár apa nélkül vállaljon gyereket.

"A mostani kapcsolatom nem mondható stabilnak, szinte biztos, hogy egyedül maradnék a gyerekkel. Viszont, ha már egyedül vállalom, akkor legalább ne kelljen alkalmazkodnom senkihez, se vitatkoznom senkivel a láthatásról, a nevelésről, semmiről."

Egy a Times Online-on megjelent cikk is arról számol be, hogy a tehetős, biztos egzisztenciát teremtett, a harmincas éveik végén, negyvenes éveik elején járó brit nők gyermekvállalási kedve egyáltalán nem attól függ, van-e ehhez partnerük. Mivel életük minden területén megállják a helyüket, el tudják tartani magukat, és a képből már csak a gyerek hiányzik, csupán arra van szükségük, hogy valakitől teherbe essenek egy egyéjszakás kaland vagy egy lombikprogram keretében.

Ez akár csak ötven-száz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, sőt az akkori leányanyák arra is számíthattak, hogy a társadalom kiveti őket. Hogy mekkorát fordult a világ, jól mutatja, hogy ma már a legnagyobb példányszámú bulvárlapok címlapon hozzák, ha akármelyik sztár - legutóbb Minnie Driver - ilyesmire vállalkozik. Az igazi világklasszisok még azt is megtehetik, hogy egyedül örökbe fogadjanak különböző korú és nemzetiségű gyerekeket, holott sok helyen az örökbe fogadás is komoly feltételekhez - minimum stabil élettársi kapcsolathoz - kötött, bonyolult procedúra.

Nem a pénztől a függ

Soltész Krisztina pszichológus azt állítja, ha burkoltan is, de mind elfogadottabb a leányanya-státus a társadalomban, bár százalékos arányt sem ő, sem más nem tudott mondani: még nem készült hazai kutatás ebben a témában.

Ráadásul a pszichológus tapasztalata az, hogy nemcsak bizonyos körök - tehát a tehetősebb nők választása a magányos anyuka szerep, hanem teljesen átlagos életet élő hölgyek is bevállalnak ilyesmit - főleg, ha számíthatnak családi segítségre.

"A tudatos leányanyaság sok szempontból érthető, elfogadható, mégis számos kérdést felvet, valamint az erkölcsössége is megkérdőjelezhető" - kezdi Soltész Krisztina. "Az erkölcsösség azért, mert a gyereknek alapvetően szüksége van apára, valamint joga van az édesapját, a nagyszüleit ismerni. Tehát egy ilyen döntésnél automatikusan a gyerek életéről is döntünk."