Együtt a gyerekért

Sok szülő állítja, hogy csak a gyerek leki békéje miatt marad egy régóta megromlott házasságban, és vannak, akik emellett a gyermekelhelyezési per kimenetelétől rettegnek. Egy angol szakember szerint ilyenkor mégis bölcsebb lenne válni: a gyermeki lélekben ugyanis több kárt okoz a szülői feszültség, mint a különélés. A magyar pszichológus osztja ezt a nézetet, de nem hallgatja el a veszélyeket sem, a Kapcsolat Alapítvány elnöke pedig azt segít megérteni: miért érzi több szülő, hogy vesztese lett egy bontópernek.

"Mi kizárólag a gyerek miatt maradtunk együtt. Pedig az utolsó hónapokban már azt sem tudtuk indulatok nélkül megkérdezni a másiktól, hogy kér-e kávét. Egyszerűen gyűlöltem a férjemet, éreztem, ahogy megy fel bennem a pumpa, amikor hazaérkezve belépett a lakásba. Idegesített, ahogy rám nézett, ahogy evett, bármit csinált, rossz volt. Persze, ha a gyerek jelen volt, két udvarias felnőtt beszélgetett csak egymással."

Katiék végül pont a gyerek miatt váltak el. A kisfiú ugyanis egyre többször volt megmagyarázhatatlanul beteg, fájt a hasa, hányingere volt, de a vizsgálatok nem találtak semmit. Végül - az óvó néni tanácsára - elvitték egy pszichológushoz, aki hamar rájött a baj okára: a gyerek érezte a szülei között a feszültséget, és ebbe betegedett bele. Katiék összeszedték magukat, gyorsan, békésen elváltak, és ez sok mindent megoldott.

"Csak" egy válás

Egy angol cikk szerint, ha nem is az ideális megoldás, de ha menthetetlenül megromlott a viszony, nem feltétlenül katasztrófa, ha a szülők külön kezdenek élni. Az írás egy új kutatásra hivatkozik, amely azt bizonyítja, hogy a gyerekek számára a konfliktus gyakran rosszabb a válásnál. Hogy mit ért ezen a szerző, aki gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozó pszichoterapeuta, azt egy konkrét esettel igyekszik megmagyarázni.

Jane Cassidy egy olyan történetet mesél el, amelyben egy kislány "nyugtalanító, és megmagyarázhatatlan tünetet fejlesztett ki" arra válaszul, hogy szülők házassága megromlott: az anyját egy pillanatra sem volt hajlandó szem elől téveszteni, és rettegni kezdett az iskolától, pedig népszerű és okos gyerek volt.

"A gyerekek, még a nagyon kicsik is, megérzik a feszültséget a levegőben, tudják, hogy valami nem stimmel. Aggódni kezdenek, új nehézségek jelennek meg, vagy a régebbiek erősödnek fel. A gyerekek talán nem tudják pontosan, hogy mi a gond, de azt nagyon is tudják, hogy van valami baj" - áll a cikkben.

"Gyerekek és felnőttek egyaránt észreveszik, ha két ember épp abbahagyta a vitatkozást, mielőtt beléptek volna. Csakhogy a gyerek, a felnőttel ellentétben, hajlamos a legrosszabbat elképzelni. Egy tízéves gyerek azon sírdogált lefekvés után, hogy a mamának biztos valamilyen szörnyű betegsége van, és szinte megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy a közelgő katasztrófa 'csak' egy válás."

A szakértő arra is kitér, hogy a gyerekeket nem is annyira a különköltözés vagy a válás viseli meg, hanem az, hogy a házastársi konfliktus mennyire hat rájuk. A családi konfliktus potenciálisan rombolja a gyerekek érzelmi jólétét, mentális egyensúlyát, és bár a szeparáció, illetve a válás mindenképpen hatással van rájuk, adott esetben mégis jobb lehet, mint ha az otthont áthatja a feszültség.

Egy kitömött cserebogarat se bíznál rá

"Van az úgy, hogy egy értelmes nőből is előbújik a liba" - a sommás megállapítás Ildikótól származik, aki két gyerekkel maradt egyedül, amikor a férje úgy döntött, hogy "végre élnie kell".

"Persze, hogy fröcsögtem: mindenfélének elmondtam az exemet meg később az új nőjét. A gyerekek pedig - természetesen - meghallották, bár nem nekik címeztem a panaszt. Aztán eljött az idő, hogy nagyon szerettem volna, ha a volt férjem elviszi őket egy hétvégére, mert nekem is feltűnt egy új szerelem az életemben. Csakhogy, miközben arról áradoztam, hogy milyen jó lesz apuval, a lányom azt kérdezte, hogy akkor miért mondtam a telefonba, hogy egy kitömött cserebogarat sem bíznék rá?"

Ildikó mesélt arról is, hogy a házassága a válás előtt már nagyon megromlott. "Szinte nem volt nap, hogy ne bántottuk volna meg egymást" - mondja. "Válogatott szemétségekkel öltük egymást. Ráadásul elég pontosan tudtuk, mi fáj igazán a másiknak, hiszen majd tíz évet húztunk le együtt. Hogy a gyerekek mit éltek át, csak sejteni lehet, például abból, hogy a lányom, akinek mindig tiszta kitűnő volt minden bizonyítványa, nagy hirtelen begyűjtött pár egyest, pedig valószínűleg nem is értették, hogy mi folyik körülöttük."