Nem fogad el a pasim gyermeke

Ha a pasid előző kapcsolatából származó gyerkőccel nem felhőtlen a viszonyod, simán lehet a szerelmetek igazi buktatója. Az biztos, hogy erről nem a gyerek tehet, egy kis odafigyeléssel tehát megoldható a probléma.

Nem akarsz még gyereket, de a sors úgy hozza, hogy az új szerelemmel az életedbe belép egy kis ember is. A jelenség egyáltalán nem ritka: egyre gyakoribb, hogy gyereket vállaló fiatalok egyszer csak rájönnek: nem megy együtt, különválnak, mindenki járja a maga útját.

A csöppség rendszerint az anyánál marad, így a férfi szinte szabadon keresgélhet új társat magának. Amikor azonban az új kapcsolat komollyá válik - neki is és neked is -, számolni kell azzal, hogy a pasi bizony nincs teljesen egyedül.

Nyugi: van ötletem

A gond nem az, hogy ne tudnál már az első pillanattól fogva a gyerekről (bár van, hogy ez is csak később derül ki), és ennek tudatában mész bele a kapcsolatba - mégis egészen más, mint ami várnál, amikor választottad utódja testközelbe kerül.

Először még izgalmas is lehet a dolog - egy gyerkőccel annyi mindent lehet csinálni: előre megtervezed, hogyan mutatkozol majd be neki, miről fogtok beszélgetni, és mi mindent mutatsz meg neki, ami nyilván felvillanyozza -, csak csak egy dolgot felejtesz el: nevezetesen, hogy a gyermeknek önálló személyisége, akarata van. Nem vagy felkészülve arra, mi lesz, ha ő egyáltalán nem kíváncsi a te társaságodra.

Kezdetben elnéző vagy, a barátnőid is mind azt mondják: csak egy gyerek, nem létezik, hogy előbb-utóbb nem tudod magad belopni a szívébe. Igen ám, de amikor már hónapok óta jobbnál jobb programokkal kedveskednél neki és ő még mindig csak unottan ül a társaságodban, egyre jobban idegesít a helyzet. A párodnak nem mersz szólni - ha mégis észreveszi rajtad a feszültséget, türelemre int. Mikor már végleg kifogysz az ötletekből, mivel is tehetnéd emlékezetessé az együttléteket, eltörik a mécses. Azt képzeled, hogy mindennek te vagy az oka. Pedig a legkevésbé sem.

A baj forrása

A pszichológus szerint a párunk gyermekével való rossz kapcsolatért leginkább az elvált szülők közti rossz, tisztázatlan viszony a felelős. C. Molnár Emma szerint abból kell kiindulni, hogy a szülőket egy életre összeköti a közös utód. Ha a kapcsolatukat felbontják is, akkor sem válhatnak el egymástól teljesen, hiszen a gyereknek mindkét szülőjére szükség van, még ha azok külön élnek is. "Éppen ezért az lenne a kívánatos, ha a szülők együttműködő, egymást támogató magatartást tanúsítanának. A legtöbb esetben azonban a gyereket úgy kezelik, mint egy csomagot, az egyik felveszi, a másik leteszi" - mondja.

A gyerek már a válás miatt is elveszti a biztonságérzetét - magyarázza a szakember -, ám amikor azt tapasztalja, hogy szülei között semmiféle szövetség sincs az ő érdekében, ez tovább mélyíti a talajvesztettségét. Ilyenkor egyetlen lehetősége marad, hogy foggal-körömmel kapaszkodik abba, akivel lakik - legtöbb esetben tehát az anyába. Minden, az anyával kapcsolatos dolgot a magáévá tesz, így annak véleményét is osztja, magatartását pedig másolja.

"Amikor az apához megy látogatóba, akkor tulajdonképpen az édesanyja ellenséges viselkedését közvetíti, de nem az apjának, hanem az apjához tartozó új barátnő felé" - mondja a pszichológus. - " Mondhatjuk, hogy az anya a gyereken keresztül bünteti az apát, de mivel a gyereknek szüksége van az apjára, ezt a büntetést vele szemben felfüggeszti és a nem kívánatos új nőre vetíti ki." Érdekesség, hogy a fiúk ezzel a viselkedéssel kamasz korukban, amikor őket is elkezdik érdekelni a csajok, többnyire felhagynak, ám a lányok képesek ezt még jó néhány évig elhúzni.

Ha "új kedvesként" ilyen helyzetbe kerülünk, legyünk bármilyen türelmesek is, egyáltalán nincs könnyű dolgunk, hiszen a kialakult helyzetért nem mi vagyunk a felelősek, mégis folyamatos feszültségnek vagyunk kitéve.