Aludj el szépen, kapcsolat!

Anna és Gábor három éve csillogtatták rendezett viszonyukat a külvilág előtt, apró jelekkel, néha túlzásba vitt gyöngédséggel rendre hitet téve szerelmük mélységéről, állhatatosságáról baráti összejöveteleken, nyilvános rendezvényeken.

Mindenkit hideg zuhanyként ért hát a hír, amikor fél évvel ezelőtt bejelentették: olyan problémák keletkeztek közöttük, amelyek megoldására a legjobb gyógyírnak az időt tartják, és ezért elhatározták, hogy két-három hónapig "altatják" a kapcsolatot, többféle lehetőséget is megadva ezzel a másiknak.

Elvileg a kapcsolat rövid ideig tartó altatásával számos változat kipróbálására nyílik lehetőség. Van, aki ezekben a periódusokban csak azt éli meg, hogy milyen lassan - vagy gyorsan - telik az idő a másik nélkül, mennyire hiányoznak a mindennapos megszokott közös tevékenységek. Ezt a hiányt végiggondolva, feldolgozva vagy a feldolgozhatatlanságot átélve aztán újult szerelemmel áll a másik elé a kiszabott idő letelte után, vagy akár azelőtt is, ha nem bírja ki. Kérdés, hogy a másik is erre a következtetésre jutott-e. Mert ha igen, akkor nincs semmi gond, akár azzal is áltathatják magukat a megifjodott szerelmesek, hogy ettől a naptól kezdve tiszta lappal indulnak. Hát persze, mintha mi sem történt volna - és akármilyen meglepő, van, akinek be is jön ez a koncepció. A fent említett pár például néhány hónappal a türelmi idő lejárta után már nem csak szerelmüket csillogtatta újra a barátok előtt, hanem az ujjukon lévő jegygyűrűt is.

Megeshet azonban az is, hogy a kijelölt idő alatt a felek egyike másfelé nyit, és teljes egészében átadja magát az új szenvedélynek, amelyben elsősorban annak frissessége, izgalma, újdonsága jelent előnyt a lassan halványuló emlékképekkel szemben. Ha a másik is új partnert talált, akkor nincs probléma, de ha fájó seb marad benne ez a váltás, akkor biztos, hogy soha többé az életben nem vállalkozik egy kapcsolat "altatására".

Hiszen a dolog elég masszív kockázati tényezőket rejt magában. Szünetet tartani, éppen akkor, amikor a kapcsolatnak magának lenne szüksége a megújulásra, és nem külön-külön a részt vevő feleknek - enyhén szólva is rizikós vállalkozás. A kihagyással esetleg olyan közös élményeket is kihagyunk, amelyek közelebb vittek volna egymáshoz bennünket, és előbb-utóbb találunk mást, akinek elpanaszoljuk mindennapos gondjainkat. Emiatt aztán kialakulhat az a képzet, hogy megy ez így is, nincs is szükség a másikra. Tény és való, hogy nincs pótolhatatlan ember, de nem mindegy, hogy ki mit, és mennyiben pótol, hiszen két egyforma ember sincs. Az "altatás" időszakában "használhatunk" mást arra, hogy kiöntsük neki a lelkünket, megint mást arra, hogy segítsen a hétvégi nagybevásárlásban, hogy jöjjön el velünk megnézni a kedvenc filmünket, nem is beszélve egy partnerkapcsolat egyéb funkcióiról.

Egy viszony esetében nem biztos, hogy pontról pontra alkalmazhatjuk a válságmenedzsmentről, például az egyes aktív tevékenységek befagyasztásáról tanultakat. De van, akinek bejön: Gábor és Anna a héten esküsznek.

Korábban
Mikor házasodjunk?
Egy kapcsolat ára
A legszorosabb kötelék - Francesco Alberoni szociológus szerint az ember akkor esik szerelembe, ha éppen elege van a jelenből, és változásra vágyik.
Túlélés szakítás után

Ajánlat
Párkapcsolat - új konfliktuskezelő magazin az interneten

Nem hiányzik a könyvespolcáról?
John Gray: Mars és Vénusz újrakezdi
Mars és Vénusz mindennapi harcai