Beszéljünk a hazugságról őszintén!

Ahogy a régi mondás tartja: a becsületesség jó útitárs. Tényleg így van ez? A felmérés azt tükrözi, hogy legitimitást nyertek az elsősegély-hazugságok és a féligazságok: együttélésünk szövevényes rendszere olyannyira erre a hallgatólagos megállapodásra épül, hogy ez a kényes egyensúly a mindennapok apró hazugságai nélkül talán össze is omolna.

Most gondoljunk bele őszintén: ki az, aki képes arra, hogy folyamatosan elviselje az sokszor lehangoló igazságot? A csalás gyakran üdvösebb, mint az igazság - magunknak és másoknak is. Példának okáért, ugyan ki lenne attól boldog, ha egy átszórakozott éjszaka után valaki a szemébe mondaná: "Igazán rosszul nézel ki!"

Az udvarias hazugság erősíti a szociális összetartást

Egy másik felmérés során a megkérdezett kiskamaszok közül nem egy úgy vélte, hogy az udvariasságból elkövetett hazugság megengedhető, a saját "zsebre", illetve a mások megkárosítására alkalmazott azonban már nem - ez utóbbiakat a tizenévesek "rossz hazugságoknak" nevezték.

Sokak szerint az apró füllentések könnyebbé és elviselhetőbbé teszik az életet, az udvarias hazugságok erősítik a szociális összetartást (sőt, nemritkán szakmai előmenetelhez is vezethetnek). Mindennek ellenére nem árt óvatosnak lenni: a túlzásba vitt hazugsággal vagy bókkal a tolakodás, a bizalmaskodás benyomását keltjük, és gyakran épp az ellenkező hatást érjük el, mint amire számítunk.

Önámítás a múlt érdekeiért

Ezenkívül létezik az objektív és a szubjektív igazság műfaja - egy másik igazságé. Legtöbben hajlamosak vagyunk arra, hogy kis öncsalással a valótlanságból saját szubjektív igazságunkat állítsuk elő.

Az önámítás az életünk szerves része: sokszor minden nehézség nélkül képesek vagyunk arra, hogy a nem éppen boldog múltat utólag megváltoztassuk, a készségesen tévedő emlékezet segítségével ugyanis könnyebben leszünk úrrá a jelenen - ha éppen szükség van erre. Egy remek eszközzel, az eszünkkel új, gyönyörű képeket állítunk elő: a megszépítés kellékeit.

A hazugság leleplezése

Egy amerikai pszichológus, John Stern azt állítja, hogy a pislogás, a hunyorgás minden hazugságdetektornál gyorsabban leplezi le a vétkest. Azonban vigyázzunk: minden profi füllentő tudja, hogy muszáj beszélgetőpartnerének a szemébe néznie, ha el akarja érni a célját. A pszichológus azt tanácsolja, hogy figyeljünk a szóhasználatra, a hangszínre, a hanglejtésre, mert ezek is sokat elárulhatnak a mondandó igazságtartalmáról.

A hazugság olyan öreg, mint az emberiség. Mindenkinek, aki ritkábban vagy gyakrabban hazudik - és egyes becslések szerint ez az emberek 98 százalékára vonatkozik -, tudnia kell: a fantázia és a kiváló memória nélkülözhetetlenek. Emlékezni kell még a legkisebb "nagyotmondásra" is, hogy szükség esetén ismételhető, reprodukálható legyen. Máskülönben az érintett rossz benyomást kelthet, kellemetlen feltűnést okozhat - magyarul, lehagyja a sánta kutya.