Szürkül a kapcsolatotok és nem tudod, mit tegyél, és hogyan

Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!

Szia Facér Pasi!

Két éve házassságban élek, a párom kedves, aranyos, a gimi óta együtt járunk (10 éve), mindkettőnknek a másik volt az első igazi Nagy Ő. Tehát szerelmi téren nincs túl nagy tapasztalatunk. Mindezek ellenére még most is szeretjük egymást, azonban most történt valami. Azt már régóta észrevettem, hogy a kezdeti nagy lángoló szenvedély elmúlt, nagyon mély ragaszkodás és szeretet vette át a helyét. Én ezt valahogy természetesnek is éreztem, bár nagyon hiányzott valami az életemből, csak nem tudtam, hogy mi. Most azonban belépett valaki az életembe. Vagyis ez így nem is helyes, hiszen ezer éve ismerem, régóta nagyon jó barátunk. Világ életemben jól éreztem magam vele, és mindig is nagyon vonzódtunk egymáshoz. Tulajdonképpen egy évekig tartó flört volt a mi barátságunk, de soha nem léptünk át egy bizonyos határt. Most viszont pár hete megváltozott a helyzet. Egy nagyobb társasággal buliztunk, ahol mi szinte az egész estét kettesben töltöttük. csak beszélgettünk, de közben mind a ketten éreztük, hogy ez már több mint barátság. Közben egyikünk párja sem hiányolt (neki menyasszonya van, nemsokára
házasodnak).

A találkozó nemrég megismétlődött. Nem volt előre eltervezve, de végül egy egész napot töltöttünk együtt. Csak beszélgettünk, kerülgettük egymást, de semmi intim nem történt. Virágot szedett nekem, egyfolytában bókolt, időnként elkaptam, hogy hosszan néz, de közben azt is elmondta, hogy már szervezik az esküvőt. Nem tudom hová tenni sem a saját, sem az ő érzéseit. Nem akarok belemenni egy ilyen kapcsolatba, hiszen a kettőnk barátságán kívül sokkal többet veszíthetek, de mégis egyfolytában rá gondolok. Ugyankkor a férjem még mindig szeretem, és nem akarom elveszíteni. Csakhogy a házasságunkból már hiányzik a szenvedély. Tudom, hogy a
barátom sem menne bele egy ilyen viszonyba, nagyon egyenes a természete. Ő inkább kiállna mindenki elé és elmondaná. De nem mondja, igazából nekem sem mondott semmit és én sem neki.
Csak éreztetjük egymással, de beszélni nem merünk róla. Lesz itt happy end?

Kedves Boldog/talan!

Nem!!! Itt nincs happy end... Hiányzik a szenvedély a kapcsolatodból? Arra jó volt ez az ártatlan flört. Erre a szintre a legtöbb kapcsolat eljut egyszer, nehéz ilyenkor józannak maradni, pláne, ha a szenvedély az egyik barátod személyében kopogtat be az ajtódon. Ne hagyd azonban, hogy a szenvedély irányítson. Ha eddig észnél voltatok, és nem léptétek át azt a bizonyos határt, ezután se tegyétek. Azzal nagyon sok klassz dolgot döntenétek romba egy bizonytalan, rövid "szenvedély" miatt. Ezért nem javaslom, hogy beszéljetek róla. Inkább ésszel éljetek.

Csókol a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi,

Negyedik éve vagyok együtt a barátommal, akivel úgy kezdődött a kapcsolatom, hogy velem osztotta meg minden búját-baját - egy munkahelyen dolgoztunk. Neki én vagyok az első komoly kapcsolata, eddig csak keresgélt. A kapcsolatunk első 2 éve majdnem felhőtlenül telt, majd, amikor már "megszoktuk" egymást, elkezdett laposodni. A párom természetére jellemző a simulékonyság és az, hogy képtelen nemet mondani. Illetve látványosan "elismeri" a csinos hölgyeket, sajnos a jelenlétemben is, ami az én kis önbizalmamnak bizony nem tesz jót.

A lényeg az, hogy én egyre bizalmatlanabb lettem felé, egyre jobban magamba fordultam és egyszerűen kialakult bennem egy jó adag kisebbségi komplexus. Azt még tudni kell, hogy munkahelyet váltott, ahol csak nők között dolgozik elismert pozícióban, ami a mai fiatal embereknél "yuppie"-nak számít. Azóta kissé fejébe szállt a dicsőség és már teljesen másképp viszonyul hozzám.

Rólam tudni kell, hogy az átlaghoz képest jó helyen dolgozom, a "külalakom" többek szerint jobb, mint az átlag (bár sajnos én már ebben nem hiszek), és ha mindent egybevennék, elégedettnek kellene lennem. De mivel a magánéletem olyan, ahol nem ismernek el egyenlő félként, elnyomnak és nem tisztelnek, ezért nagyon nem érzem jól magam a bőrömben.

Bevallom őszintén, a közelmúltban már többször kibukott, hogy én "féltékeny vagyok, meg nem adok neki szabadságot", csak egyszerűen úgy érzem, okot ad rá illetve folyamatosan bizonytalanságban tart. Tudom azt, hogy a kapcsolat alapja a bizalom, de egyszerűen képtelen vagyok, mert nem érzem azt, hogy velem akar lenni. (Mondani folyamatosan mondja, de teljesen másképp tesz.) Én pedig továbbra is szeretem. Ettől függetlenül. És ezért nagyon nehéz! Most ott tartok, hogy érdeklődöm külföldi munkalehetőségek után...hátha könnyebb lesz.

Drága Kitti!

Bizony kevés az olyan, aki emberhez méltó módon tudja feldolgozni a sikert. A legtöbb emberből (mindazokból, akik valamilyen komplexussal birkóznak) a legrosszabbat hozza ki a hirtelen siker. Leveledből ítélve ilyen lehet a pasid is... Az ilyenek a sikert nem tudják a helyére tenni. Általában nagyon komolyan veszik magukat, és már arra sem képesek, hogy egy jóízűt röhögjenek saját magukon (büszkeség miatt, vagy mifene). Nehéz helyzetben vagy tehát...

Ha tudsz, segíts a barátodnak, tedd helyre felborult, kifordult önértékelését, és ezen keresztül talán a lelke és a kapcsolatotok is helyre jöhet. Sok sikert kíván, és

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Szia Facérka!

A férjemmel tíz éve vagyunk egy pár, ebből öt év házasság. A kapcsolatunk megváltozott. Pontosabban részemről kevésbé, én még mindig szerelemmel szeretem. Ő azonban azt mondja, hogy a szerelme átalakult szeretetté, felelősséggé, aggódássá. Ez rendben is van. Tudom, hogy ez így teljesen normális. De szerinted akkor ez az érzés végképp kizárja a szenvedélyt? Hogyan érhetném el, hogy újra belémszeressen. Mi a tipped?

Kedves Kata!

Bizony jól látod, a legtöbb embernél a kezdeti szerelem rövidebb, vagy hosszabb idő alatt átalakul szeretetté, tiszteletté. Az érzelmek letisztulnak, elmélyülnek.

Abban azonban biztos vagyok, hogy ez nem jár együtt a szenvedély lanyhulásával... ennek egészen más oka kell, hogy legyen... Az ember szenvedélye akkor hanyatlik, ha már nem kívánja annyira a szexet, esetleg a nőt magát. Ezen úgy tudsz segíteni, ha egyszerű, de annál hatásosabb fogásokkal "felpörgeted a szexuális életeteket. Tudod, csipkés fehérnemű, gyengédség, odaadás, agresszió - mindenkit más hoz lázba. A Te feladatod az tehát, hogy megtudd: a férjedet vajon mi vágja földhöz úgy, hogy szikrákat hányjon a szeme a szenvdélytől... :-)

* * *

Tisztelt Uram!

Miért van az, hogy minden férfinak minden más nő csinosabb, vonzóbb, mint a saját partnere?
Miért "némulnak" meg a férfiak egy idő után?

Kedves Hölgyem!

A férfiak (elsősorban a tapasztalatlanabbak) legtöbbször úgy tekintenek a nőre, mint a tökély megtestesítőjére. Ha nem fejlődik szerelem a dologból, akkor ez el is tart a kapcsolat első egy hónapjáig (szerencsés esetben).

Ekkor a pasi észreveszi, hogy vágya tárgya is "csipás szemmel ébred" reggelente, és neki sem szexi-csipkés minden egyes fehérneműje... Ekkor keres-talál mást, kiknek tökéletességében hinni tud. De ne csüggedj: idővel minden férfi ráeszmél, hogy senki sem tökéletes. Ráeszmél arra is, hogy csak a "számára" tökéletes nő létezik, akit éppen azért lehet szeretni, mert az ember ismeri jó és rossz tulajdonságait, mert tisztában van a "kis titkaival".
Kívánom, hogy találd meg azt a férfit, akinek a tökéletes éppen Te vagy.

Csókol, a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára