Épületek álmainkban

 

Alapszintű jelentés

Az épület maga az álmodó. Így az épület állaga, külső-belső kinézete, változásai, környezete, rendeltetése mind fontos, aktuális információt ad az álmodóra, létrejött testi-lelki-szellemi struktúrájára nézve.
Az ősi magyar elnevezések is érzékeltetik az ember és a ház hasonlatosságát: "szemöldökfa", "lábazat".
Más értelmezést kíván meg viszont annak az álmodónak az álma, aki a nappalai során épületekkel foglalkozik, azaz ingatlanügynök, építési vállalkozó, belsőépítész vagy lakberendező, esetleg maga is építkezik, lakást vagy irodát keres, költözködés előtt, alatt, után áll. Ez esetben a nappal történtek megemésztése folyik az álmokban, de érkezhetnek figyelmeztetések, kreatív ötletek is a különböző épületekkel kapcsolatban.

Lélekszintű jelentés

Az épületek talajszint alatti területei (pince, alagsor): az álmodó elrejtett világát, tudatalattiját, félelmeit, vágyait, "alvilágát" mutatják.

A földszint: a külvilággal való érintkezés helye, a hétköznapokhoz legközelebb álló lélekrész.

Az emeletek: a lélek különböző rétegei, szintjei.

A padlás- és tetőtér: az égiekkel, az ideákkal, eszmékkel, a felettes énnel való kapcsolatot jelzi. Ég és föld között létezni, valahol egy köztes létben, két világ találkozási pontján tartózkodni.

Az ablakok, ajtók és az előszoba: egyrészt testnyílások, másrészt az álmodónak a külvilággal való kapcsolatfelvételének helyszínei.

A tornác, erkély: a külvilággal való kapcsolat módja, milyensége. Erkélyen álló álmodó: a többi ember, illetve a hétköznapok fölé emelkedve érzékeli önmagát.

A lépcsőházak, liftek: mutatják azt, hogy mennyire átjárhatóak a lélekben a különböző lélekszintek.

Egyre szűkebbé váló feljáratok: átszületés más lélekszintekre, lelki-szellemi (újjá)születés, annak minden nehézségével, fájdalmával együtt.

Leromlott állagú épületek, üres szobák: a vigasztalás, a támogatás, az öröm és a lelkesedés hiányáról szólnak.

A düledező, vizesedő, omló házfalú épületek betegségjelölők is lehetnek.

Ha az épületben szemét, piszok, fekália, bűz van: az álmodót más emberek beszennyezték, illetve önmaga vétett a saját belső törvényei ellen - érdemes egy alapos testi-lelki nagyvizitet tartania.

Javítás az épületen: külső-belső regeneráció szükségessége.

Börtönben lenni: nagyon rossz testi-lelki állapotokat mutató álomkép, igen komolyan kell venni.

A bútorok hiánya: az álmodó nem képes saját értékeit meglátni, erős elszigeteltségérzet, magány.

Szobáról szobára járni: az álmodó számot vet az életével, önmagával, sok fájó hiányérzetével, magányával.

Égő, lángoló épület: félelmi, illetve dühös állapotok, esetleg láz.

Leégett részek: füstbement tervek. Anyagi értelemben vett "leégés".

Valaki más házában idegenként, bizonytalanul járni: szeretnénk kiismerni, hozzá tartozni, de ez valószínűleg nem fog sikerülni.

Egy ismerős ember fény nélküli házát látni sötét éjjel: számunkra a ház tulajdonosa lelkileg elérhetetlen.

Egy ismerős házában idegen embereket találni: vannak olyan életterületek, érzések, gondolatok, amelyeket ismerősünk elrejt előlünk.

Új lakó- illetve munkahelyet keresni, költözni: személyiségünk, életünk változóban van.

Szállodában tartózkodni: átmeneti életszakasz. Vágyunk az utazásra, pihenésre.

Egy adott életszakaszhoz tartozó épületek: az álmodó jelen életében hasonló érzelmi történések zajlanak, mint akkor, amikor a megálmodott épületben élt, tartózkodott valaha.

Emberek, állatok és tevékenységek az épületben: irányadók arra nézve, hogy milyen érzelmek, gondolatok, tervek foglalkoztatják az álmodót, esetleg figyelmeztetések arra nézvést, hogy mit kellene tennie az elkövetkezendő időkben.

Az épület kintről nézve: hogyan jelenik meg az álmodó a külvilág szemében, illetve az álmodó mintegy "kívülről" képes rálátni önmagára, helyzetére, személyiségére, és ez által megfelelőbb önképet alakíthat ki.

Kis épület, házikó: pót-anyaméh, védettség, biztonság utáni vágy, újjászületést megelőző fázis.

Tágas, nagy terek: a személyiség fejlődés előtt, alatt áll. Több teret, kibontakozási lehetőséget kíván magának az álmodó.

Szellemi szintű jelentés

Az álmodó lelke mélyén végtelen világok végtelen kincsei rejtőznek, és ezek elérhetőek a számára.
A mesehősök vagy a sámánok világokon járnak át azért, hogy onnan szellemi kincseket, orvoslásokat, megoldásokat hozzanak fel a hétköznapi tudat, a megszokott világ szintjére.

Az épület, a ház körüljárása: az álmodó mágikus védelmet nyújt önmagának, így védett, biztonságos helyen dolgozhat további szellemi fejlődésén.

Az épület mindig a világ közepe, tehát az álmodó a saját világának a közepén tartózkodik.

Vallási rendeltetésű épületek (templom, szentély, kápolna): hogyan viszonyul az álmodó a hit kérdéséhez az életében. A hétköznapok sodrából kilépve rendezni az értékrendszert. Jelenthetnek menedéket is. A templum szó eredetileg szent kört, védett helyet jelölt. A tradíció szerint fontos az épületek kozmikus jelrendszernek megfelelő tájolása, alaprajza.

Mesés épületek (kacsalábon forgó várkastély, tündérpalota): az álmodó szárnyaló fantáziájának, ideáinak, mindennapi élettől elrugaszkodott vágyainak jelképei.