Bútortologatásból soha nem elég!

Amikor rákérdeztem illetékesnél, hogy tényleg miért jó a pasiknak szexképeket nézegetni, ő, ahelyett, hogy válaszolt volna, enyhén durcás hangon, csípőből visszatüzelt: miért, a nőknek miért jó NAPONTA átrendezni a lakást és állandóan lakberendezési magazinokat böngészni?

Még jó, hogy ennyi szabad sarok volt épp a nappaliban, mindkettőnknek jutott egy, ahova a másik szépen beszoríthatta. - Jóvanna', akkor nem szóltam, inkább fogd meg azt az asztalt, és tegyük végre a helyére - oldottam fel végül a beálló csendet. A havi bútortologatás maradék csendes idejében volt időm elgondolkodni azon, vajon miért is jó nekünk nőknek folyton-folyvást lakberendezni és vajon a pasikat ez miért nem izgatja annyira, mint - mondjuk - a szexképek.

Legelőször is talán azért, mert nekünk, nőknek (a nők többségének) a lakberendezésben való jártasság alapadottság. A serdülőkorban ez is magától kinő nekünk, és afféle harmadlagos nemi jelleg lesz. Colstok és mérőszalag nélkül is mindig pontosan tudjuk, egy lakás mitől lesz otthon. Ez a képesség éppoly magától értetődően hozzánk tartozik, mint a körömfestés, a női megérzés vagy mondjuk a selyemharisnya-felhúzás tudománya. A férfiak későbbi érése nem hozza ezt az eredményt. Figyelmüket örök életre elrabolja a technikai izék, műszaki bigyók és hússal töltött totálképek nézegetése.

A nők már eleve haladó szinten kezdik a lakberendezési gyakorlatokat, a férfiak örök kezdők. Persze vannak a nők között is vérprofik és gyenge kezdők, mint ahogy férfiak között is akad egy-egy igazi gyémánt és a női szívekre üdítően ható haladó. Hogy ne érje szó a lakberendezett ház elejét, a tevékenység alapvetéseit most csak a kezdő-haladó tengelyen mozogva mutatom be. Az efféle kategorizálást pedig mindenki értse úgy, ahogy akarja, vagy ahogy maga is tapasztalta.

A kezdő lakberendezőnek, ha kecóról van szó, a mindegy szó jut eszébe először. Mindegy, hogy az hány négyzetméter, barlang-e vagy nádkunyhó, van-e ablaka, feketére vannak-e festve a falak, vagy sem. Lényeg, hogy legyen. Legyen tető fölötte, és legyen pár négyzetméter, ahová leejtheti kezéből a személyes tárgyakkal teli utazótáskát, és ott tarthassa, míg világ a világ, de minimum addig, míg újra ki nem költözik. Haladó lakberendező fázisceruzával és radiesztéta ingával jár lakásokat nézegetni, és csak akkor mond igent egy helyre, ha azt el tudja képzelni hosszú távú társának, szerelmének, jövendőbelijének, gyermekei dédelgető otthonának.

Haladó lakberendező már a beköltözés előtt fejben berendezi a lakást, a legkisebb potpurinak is tudja már a helyét. A kezdő ezzel szemben még akkor sem érez késztetést a lakás berendezésére, amikor már egy éve benne lakik.

Ha a kezdő mégis hajlandó berendezni a rendelkezésére álló teret, biztos, hogy egynél többször nem vállalkozik erre. Még akkor sem, ha ő maga is bizonytalanul bár, de érzékeli, hogy a könyvespolc nincs a legjobb helyen közvetlenül az ablak előtt, a földre dobott utazótáska a hálószoba küszöbén, a haldokló virág meg az ablaktalan fürdőszobában. Haladó lakberendező sosincs kész a lakással. Mindig rengeteg minden ordít szín- vagy helyváltoztatásért, és tengernyi ingóság hiányzik még a nirvánához. Szerencsére pénze nem gyarapszik olyan ütemben, mint lakberendezési igényei, ezért a havi egy bútortologatás, új darab vásárlás némileg lassítja a kecó mint bútorraktár kialakulásának irreverzibilis folyamatát.

Kezdő lakberendező szemében (és lakásában) ha ruhatároló eszközről van szó, nincs különbség barna, használt, itt-ott szakadt kartondoboz és tikfából faragott, antikolt komód között. Ezzel szemben a haladó nem tűr meg semmi papundeklit a lakásban, inkább a spájzba rejtett cipők, mint egy akármilyen kicsi, de szem előtt lévő papírdoboz.