Egy kapszulából sem ugrott még elő a királyfi

Vágólapra másolva!
Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.
Vágólapra másolva!

Kedves Gábor!

Azt hiszem, depressziós vagyok. Utánaolvastam, minden jel erre vall, de mivel kis városban élek, nem szívesen mennék el pszichológushoz, mert szinte mindenki ismer mindenkit, és történt egy-két olyan esemény az életem során, amit nem vernék nagydobra. Arra viszont pénzem (anyumnak pénze) nincs, hogy más városban keresnék segítő szakembert, de a depresszió gyógyításához gyógyszeres kezelés is szükséges, aminek használata szakember nélkül lehetetlen. Tehát elég visszás a helyzet. Tudom, hogy a sulis teljesítményem is emiatt romlott meg, a barátnőimmel sem ugyanaz a kapcsolatom, mint régen, és a párommal is sok, ebből fakadó gondom van. Nehezebben barátkozom, semmihez nincs kedvem, legszívesebben egész nap csak aludnék, nem érdekel semmi, nincs bennem kitartás, lusta vagyok, nincs energiám még megmozdulni sem. Persze próbálom mindezt leküzdeni, de nagyon nehéz, csak néha sikerül, és sosem tartós ideig, és tudom, hogy egyedül nem is fog sikerülni teljesen kilábalni ebből a betegségből. Mondd, tudsz segíteni?
Köszönöm.

Kedves levélíró!

Amit leírsz, az lehangoltság, életuntság, de ha te szereted ezt a szót, hogy "depresszió", akkor csak használd nyugodtan, de téves szóhasználat. Olyan félreértés, amivel manapság sokan visszaélnek. S ha már a gyógyszert említed, hát pont ezért nem szerencsés minden elkeseredett, motiválatlan embert depressziósnak nevezni, mert egyből nyomni fogják belé az antidepresszánsokat, ami nem fog megoldani semmit.
Azt írod, volt egy-két esemény az életedben, amit nem szívesen vernél nagydobra. Akármi volt is ez, a fantáziám máris beindult, és csupa rossz dologra gondolok. Ezeket a gyógyszer nem radírozná ki az agyadból, ezt felejtsd is el! Ami kezelésre szorul, a rossz hangulatod, enerváltságod, kapcsolataid hanyagolása. Erről sajnos semmit nem írtál, mi váltja ki, milyen helyzetekben vagy mégsem annyira rossz hangulatban, mi visz olykor örömet az életedbe stb. Én arra tippelnék, hogy a te problémád abból fakad, hogy talán rosszak otthon a körülmények, nem érzed, hogy szüleidnek fontos vagy, nem tudod, mi akarsz lenni az iskola után, nem világos, hol fogsz dolgozni, megélni, lakni, lesz-e neked boldog kapcsolatod és házasságod. Ezeket összefoglalóan életproblémáknak nevezzük, és egy kapszulából sem ugrott még elő a királyfi, egy kapszulában sem rejlik egy lakáskiutalás vagy egy
állásajánlat stb. Ezeket neked kell kiharcolnod, és ez lehet riasztó és kilátástalan.

Amit általánosságban tudok tanácsolni a következő:
1. keresd meg, amiben mégis örömödet leled, kényeztesd magad,
2. ne lovald bele magad abba, hogy depressziós vagy, mert senki nem fog kirángatni téged ebből, csak te magad,
3. ne foglalkozza jövővel, ha csak nyomasztó dolgok jutnak róla eszedbe,
4. akármi történt is veled, elmúlt. Ha nyalogatod a sebeidet, attól nem jobb. Gondolj arra, hogy milliók részesültek olyasmikben, amikben te is. Ez nem ok arra, hogy most feladd. Ezzel senkinek nem mutatsz meg semmit.
5. Koncentrálj mindig az "itt és most"-ra. Kérdezd meg magadtól: most szenvedni akarok vagy élvezni az életet? Gondold végig, hozzád képest hány embernek volna sokkal nyomósabb oka, hogy sötéten láss a világot, s mégsem teszi.
6. Pozitív gondolkodás. Nem, nem az elcsépelt szövegre gondolok, amit minden sarkon megvehetsz valami bombasztikus című könyvvel. Az igazi pozitív gondolkodás nem cukormáz, amivel leöntjük az elviselhetetlen dolgokat. A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy magukban a dolgokban fedezed fel a jót. Mert eddig talán azt gyakoroltad, hogy csak a rosszat vedd észre. A negatív gondolkodás lényege, hogy egészen addig elégedetlen lehetek, amíg minden annyira tuti nem lesz, hogy már szinte kényszerűségből pozitívan kell látnom a dolgokat. Na de ilyen nem lesz. Ezért lehet negatívan gondolkodni egy életen át. Az ember, aki elvesztette lábát, gondolhat arra, hogy de jó, mégis csak élek. Egy idős, súlyos beteg néni járt hozzám, s mesélte, hogy minden reggel, mikor felébredt és kinyitotta a szemét, örömében nagyot rikkantott: még ma is élek. Minden napot egy ajándéknak tekintett. Igen, örülnöd kéne, hogy látsz, hogy jársz, hogy fiatal vagy és előtted áll rengeteg dolog, ami csak rajtad múlik, hogyan alakul. Van hol laknod, járhatsz iskolába, van ruhád, van barátod, vannak barátnőid. Az ember gondolkodása tulajdonképpen egy cselekvési terv. Ha sötét képet festesz magad elé, olyan is lesz. Ha képes vagy erőnek erejével meglátni a jót a percekben és mindennapokban, akkor életed jól fog alakulni.
Van egy kedvenc viccem, már sok páciensemnek elmeséltem, akik az élet helyett keseregnek. A vicc:
"Egy ember feljut a mennyországba, és két ajtót pillant meg. Az egyik előtt óriási tömeg tolong, a másik előtt nem áll senki. Kérdi Szent Pétert, mi ez a két ajtó. A mögött az ajtó mögött, ahol a tömeg áll, előadásokat lehet hallgatni a mennyországról, feleli Szent Péter. És mi a másik? Az a bejárat a mennyországba."

Üdvözlettel: Szendi Gábor