Ötvenévesen is kinyílhat előtted a világ

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Kedves Facér Pasi,

Szívesen olvasom rovatodat, örülnék, ha most nekem segítenél.

51 éves vagyok, 32 éve férjezett, van egy lányom és két unokám. Házasságom sohasem volt igazán harmonikus, szex terén soha nem voltunk egy hullámhosszon. Nekem sohasem hiányzott, ezért a szex mindig vitatéma volt közöttünk.

Munkába és a tanulásba temetkeztem, és nem foglalkoztam a problémával. Jöttek a 90-es évek, a vállalkozások időszaka. A férjemmel közösen alapítottunk céget, és a vállalkozásunk nagyon sikeres a mai napig is, úgy érzem, mindent elértünk a munkában és jövedelemben, amit az ember életében célként kitűzhet. Miért érzem mégis azt, hogy nem vagyok boldog?

Rengeteget dolgoztunk, stressz, fásultság, alvászavar, csak a munka éjjel-nappal - a sikernek ára van -, rájöttem, hogy életmód változásra van szükség. Igyekeztem a változó kort pozitívan megélni, elkezdtem magammal foglalkozni.

Leszoktam a dohányzásról, mely számomra borzalmas nehéz volt. Meghíztam, majd lefogytam, elkezdtem redszeresen sportolni, nyelvet tanulni, utazni, olvasni, internetezni. Kinyílt előttem a világ, rájöttem, hogy a munka mellet létezik egy másik élet, melyet eddig nem ismertem.

50 évesen döbbentem rá ismét, hogy a házasságom romokban hever, elidegenedtünk egymástól, nincs miről beszélgetni, túl sok időt töltöttünk el egymással, és most örülünk, hogy ha nem egymással kell töltenünk a szabadidőnket. Férjem enyhén depressziós, a szexuális életünk teljesen elmaradt. Próbálok rajta segíteni, de nem tudok, mert ő nem akarja.

Valószínű, hogy zavarja őt a pozitív gondolkodásom is. Mindenesetre nem hajlandó róla beszélni. Nagyon magányosnak érzem magam.

Említettem, hogy elkezdtem internetezni. Idegennyelvű újságot olvastam, és véletlenül találtam egy társkereső programot. Elkezdtem chatelni, és döbbenten vettem észre, hogy idegen férfiakkal flörtölök. Érdekes volt számomra, hogy milyen sok ember vágyik szeretre, igazi társra - persze van, aki csak szexuális kapcsolatot keres. Nagyon izgalmasnak találtam a flörtöt.

Mindez 5 hónappal ezelőtt történt. Rádöbbentem, hogy szükségem van a szexre, melyről egész életemben hallani sem akartam. Fejemet homokba dugtam, és nem akartam tudni arról, hogy esetleg létezik szerelem és szex. Nem értem, mi történik velem. Változó kor? 32 év után képes lennék elválni? Már késő, korábban kellet volna megtenni. Hogyan tudna egy 50 éves nő új életet kezdeni? Mit várhatok én még az élettől? Félek a betegségtől, öregségtől, magánytól, és mégis ott bújkál bennem a kisördög, hogy szeretnék még egyszer szerelmes lenni.

Vajon képes lennék felrúgni az eddigi életemet egy pasiért? Mi történik velem? Nyitott vagyok egy új kapcsolatra? Lehet, hogy már szerelmes vagyok? Egyedül vagyok ezzel a problémával? Úgy érzem, hogy nem tudok józanul gondolkodni.

Nagyon szeretném, ha válaszolnál.

Köszönöm előre is, üdvözlettel: egy "fiatal" nő

Drága fiatal nő!

Hogyhogy mit várhatsz 51 évesen az élettől?! Az élet nem ér véget az ötödik X elérésekor! Etka néni hetvenvalahány éves korában kezdett tornázni és jógázni, és most is vannak reformötletei az életvezetését illetően!

Azt persze megértem, hogy inkább biztonsági játékot játszanál, nem szívesen hagynád ott a támaszt és biztonságot jelentő házasságot. De új élményekre is szomjazol. Ez érthető is, nagyon fiatal voltál, amikor elkötelezted magad egyetlen (gyanítom az első) férfi mellett. Így sok minden kimaradt a fiatalkorodból. És most tör utat magának a kíváncsiság, a szeretetre, szerelemre, szexre való kiéhezettség. Ezeket a benned rejlő erőket a felszín alá lehet ugyan nyomni, de előbb-utóbb előtörnek. Valós érzéseidet, igazi önmagadat évekig remekül eltakartad mindenféle mással: munkával, tanulással, gyerekneveléssel, még több munkával. Csak hogy ne kelljen észrevenni, hogy lapul itt még más is a lelked mélyén. De igazi természeted elől nem tudsz kitérni, az megtalál téged, így jobban teszed, ha elutasítás helyett megismered, felfedezed önmagad. Mint ahogy azt te - igaz, kicsit később, mint szeretted volna - meg is tetted, és minden tiszteletem a tiéd, hogy a klimax időszakát a lehető legpozitívabban igyekezted átélni. Sokat foglalkoztál magaddal, sok szeretetet adtál magadnak, ezért maradhattál pozitív egyéniség.

A férjednek nem sikerül ennyire jól venni az örgedés kanyarjait, ő inkább az apátiában és a depresszióban talál menedéket a gondok elől. Megértem, hogy a férjed nem akar beszélni a gondjairól pont veled, hiszen a házasságotokat végigkísérték a konfliktusok, amiket leggyakrabban eltérő szexuális és érzelmi igényetek váltott ki. Ha ennyi évig nem értettétek meg egymást, miért pont most érezné, hogy partnerek lehettek a problémák megoldásában?

Sajnos ez az eltávolodás már elég régi ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen meg lehetne oldani. Ez már lehet, hogy így is marad.

De most vissza hozzád! Kinyílt a világ előtted, az internet új távlatokat nyitott neked a szerelem terén is. A legjobb fiatalítókúra a flört, úgyhogy csak biztatnálak rá! Viszont nem szabad túlságosan beleélned magad a virtuális lila ködbe, mert az internetes ismerkedés valóságos randevúra váltva nagyon sokszor csalódást eredményez. Szóval levelezz, flörtölj, ismerkedj nyugodtan, ha lehetőséged van rá, fogadd el az élet eddig ismeretlen érzelmi, szexuális ajándékait, de mindehhez nem feltétlenül kell felrúgnod a biztonságot jelentő házasságodat. Éld úgy az életed mostantól, hogy amit nem kapsz meg a házasságodban (például szerelmet, jó szexet), azt megkaphatod máshol, mástól is, amit viszont nem kapsz meg a flörtök során, kisebb kalandokban (tudniillik a biztos hátteret), azt megkapod a házasságodban! Urald mindkét terepet, és élvezd ki fiatalságod ajándékait! De semmi meggondolatlanság! ;-)

Csókol, a Facér Pasi