Maradj ilyen irigylésreméltóan karakán lány!

Vágólapra másolva!
Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.
Vágólapra másolva!

Kedves Facérpasi!

Történetem három évvel ezelőtt kezdődött. Az akkori barátom mellett kapcsolatom lett egy munkatársammal is. Akkor nem mertem otthagyni miatta a barátomat, mert nem tudtam bízni benne, meg nem tudtam igazán, hogy komolyan gondolja-e velem! Ő akkor összejött egy lánnyal, aki szintén a munkatársunk volt 2004 őszéig.

Miután a lány munkahelyet váltott, ő megint kikezdett velem. Mivel a barátommal már nagyon megromlott a kapcsolatunk, megmondtam neki, hogy szerelmes vagyok a munkatársamba, és szeretnék vele szakítani.

A szakítás után a munkatársamnak kitűztem egy időpontot, hogy ha tényleg engem szeret, addig az időpontig van ideje elköltözni élettársától. A határidő után egy héttel hazaköltözött a szüleihez, de a lánnyal nem szakított. Mivel visszahallottam, hogy a találkozgatnak, így mondtam neki, hogy felejtsen el, volt ideje rá, hogy velem összejöjjön! Utána még próbálkozott sms-ben, de nem válaszoltam!

A hosszú téli szünet elfeledtette velem őt, de most, hogy tavasszal újra dolgozni kezdtünk, ő lett a főnököm, így minden nap együtt vagyunk napi 8 órát.

Viselkedésén látszik, hogy ő még nem vert ki a fejéből! Néha apróbb ajándékokkal kedveskedik, néha megsértődik rám, teljesen alaptalanul. Szóval próbálja magára terelni a figyelmemet állandóan. Szex soha nem volt köztünk, jelenlegi partnerével - bevallása szerint - neki nem kielégítő a szex, mert a lány túl visszafogott az ágyban.

Szerinted, mi gátolta meg abban, hogy otthagyja az élettársát miattam? Te mit gondolsz, érdemes-e vele újra kapcsolatba bonyolódnom, annak reményében, hogy így majd hátha szakít barátnőjével? Szerinted hogyan viselkedjek vele a munkahelyen? Éreztessem-e vele, hogy nem közömbös számomra vagy teljesen felesleges? Mi a véleményed erről az egészről?


Drága Jázmin!

A véleményem az, hogy tök jól viselkedtél, nagyon jól tetted, hogy nem köntörfalaztál. Kitűzted a határidőt, és amikor lejárt, betartottad a szavad, és kitetted a szűrét. Helyes. Sokan megirigyelhetnék ezt a karakánságot.

A viszonyotok egyébként egy átlagos munkahelyi nyűglődésnek tűnik. Hát igen. Hiába na, a munkahely a második otthonunk, ahol ugyanazokkal az emberrel kell együtt lennünk huzamosabb ideig, és önkéntelenül is érezzük egymás rezdüléseit, hangulatait. Nem ismerek olyan embert, akinek ne lett volna valamiféle viszonya a munkahelyén. Ha más nem, akkor egy flört vagy egy szívdobbantó érintés. És persze olyan is van, aki beleszeret a kollegájába, de talán az a leggyakoribb, amikor ellenállhatatlanul megkívánják egymást. Ezek közül valamelyik ti vagytok.

Hogy mi gátolta? Van, aki nagyon nehezen tud elszakadni egy biztos kapcsolatból. Bizonyos emberek nem mernek belevágni egy új, bizonytalan viszonyba, még akkor sem, ha valahol tisztában vannak vele, hogy nagyon is jó lenne az új nekik. Az is lehet, hogy lelkileg még kötődik ahhoz a lányhoz, és te csak egy erotikus kalandnak kellenél az életébe - ezt például el tudom képzelni.

Azt gondolom, hogy ha eddig ilyen karakán tudtál lenni, akkor már ezen ne változtass. Akkor fogadd vissza, ha végleg szakított a barátnőjével. Ezt ne is bonyolítsd túl.

Csókol a Facér Pasi!