Engedd el, ha szereted

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket!

Kedves Facér Pasi!

Nagyon szimpatikus vagy nekem a leveleid alapján, ezért írok, bár nem tudsz segíteni rajtam, de legalább valakinek elmondhatom a titkomat. Nagyon nyomasztó magamban tartani ennyi éven keresztül.

Öt évvel ezelőtt kezdődőtt, két és fél évvel ezelőtt fejeződött be a kapcsolat, ami sajnos házasságon kívül történt velem. Soha előtte nem csaltam meg a férjemet, de ennek a viszonynak azóta is a betege vagyok.

El kellett engednem, mert 13 évvel fiatalabb volt nálam, és ha a nő az idősebb, ráadásul férjnél van, nem igazán nyerő az ügy. Nem láncolhattam magamhoz, neki még jövője van. Én most 43 vagyok, de azóta teljesen leírtam magam, nem találom a helyem, pedig van kivel törődnöm. Van egy 25 éves fiam, még velünk lakik, és a férjem is rendes volt velem mindig, mégis megcsaltam - ezt se bocsájtom meg magamnak.

De nagyon jó volt az a két és fél év a fiúval... nem bántam meg, sőt! De azóta a házaséletem egy csődtömeg, nem jó a férjemmel, egyszerűen kész vagyok, nem tudom mi lesz, ez így nem fog menni. Azelőtt nem voltak ilyen problémák, pedig a férjem 16 évvel idősebb nálam.

Csak rá gondolok, nem tudom elfelejteni, találkozunk néha, mert kikerülhetetlen a dolog. Nem lakunk messze egymástól, és sajnos mindent tudunk egymásról, akaratunkon kívül, mert az ismerőseink közösek.

Most nősülni készül. Sokáig nem volt barátnője, és most sem látszik igazán szerelmesnek, ismerem, tudom, hogy milyen. (Mi már 20 éve ismerjük egymást.) Még kissrác volt, amikor megismertem, nem gondoltam volna soha, hogy idáig jutunk egyszer, de nagyon jó volt ez a kis idő.

Bocs, hogy ilyen dolgokkal fárasztalak, de kíváncsi lennék, te hogy látod kívüállóként. Köszönöm, hogy meghallgattál!

Kedves Kilátástalan nő!

Én úgy érzem, hogy ez a srác új életet akar kezdeni, te mégis szeretnéd magadhoz láncolni őt.

Nem volt kérdésed, és valószínűleg azért nem, mert a racionális éned teljesen tisztában van azzal, hogy útjára kell engedned a srácot, hogy elkezdődjön az élete, hogy végre családot alapítson, hogy szabadon szerethessen valakit. Ezeket a gondolatokat te magad is leírtad. De az ész hiába mondogatja ezt, a szíved minduntalan kifogásokat, jeleket keres ("most sem látszik igazán szerelmesnek"). Ez a szív most rossz tanácsadó. Szerintem te úgy akarod látni, hogy nem szerelmes, mert te szereted, és te saját magadnak akarod őt.

Én biztos vagyok abban, hogy nemcsak neked, de annak a fiatal férfinak is nagyon sokat jelentett az a két és fél év, amit együtt töltöttetek. Ha jól számolom, kb. 25 lehetett, amikor elkezdtétek ezt a titkos kapcsolatot, akkor még egészen fiatal srác volt. Egészen biztos, hogy nagyon sokat adtál neki mind érzelmileg mind szexuálisan, és nagyon valószínűnek tartom, hogy sokat alakítottál az ő belső "nő-képén", és soha nem fog téged elfelejteni. De sajnos tudomásul kell venned, hogy ő már a saját útját járja, és ez az út nem feléd vezet.

Szerintem köszönd meg a sorsnak, hogy megajándékozott egy csodaszép kapcsolattal, sok szép érzelemmel és élménnyel, és szeresd őt mindig, de engedd el. Ha valaki igazán szeret, akkor nem birtokolni akarja, hanem azt, hogy a másik boldog legyen.

Csókol: a Facér Pasi