A Vízöntő játszmája

A Vízöntő típusú emberek nagyon különc, extrém módon tudnak viselkedni. Minden vágyuk az, hogy kitűnjenek embertársaik közül, és minél több személyiségvonásuk különbözzék a többiektől. Ezért keresik a veszélyes helyzeteket, extrém sportokat, furcsa kedvteléseket, különös eszméket.

Szeretnének kilógni a sorból, mert a kívülálló szerep nagyon is megfelelő számukra. Vagyis él bennük egyfajta tartózkodás, ami a közösségi életet illeti: nem szeretnének egy "nyájba" sem beletartozni. Ők a magányos farkasok, akik mindig mindenhonnan kilógnak: családból, munkahelyből, közösségekből. Biztosan nem jó érzés sehová sem tartozni, ám a Vízöntőnek éppen ez ad erőt, és ettől érzi azt, hogy szabad, és nem tartozik felelősséggel senki felé. A felelősséget sokkal nehezebben vállalják fel, mint más emberek.

Lehetetlen rajtuk a társadalom által elfogadott erkölcsi normákat számonkérni, mert nekik saját szabályrendszerük van: nem tartanak magukra kötelezőnek egyetlen külső normát sem.

Ha a Vízöntőnek komoly lelki problémája van, akkor szinte keresi azokat a helyzeteket, amelyek veszélyesek. Lehet, hogy a veszélyes sport manőverek közepette "elront" valamit, s itt találja meg élete végét. Ez a folyamat tudat alatt is megtörténhet, amikor a Vízöntőnek már nincs kedve élni.

Jellemző lehet rá a mániás depresszió, mégpedig az a formája, amikor a mániás időszak különös, furcsa viselkedésben teljesedik ki. Tévképzetek is gyötörhetik a beteg Vízöntőt, lehetséges, hogy valami teljesen elképzelhetetlen dolgot gondol magáról, vagy belebújik valamelyik híres és ismert ember bőrébe. Innentől kezdve gondolhatja magát Napóleonnak, római császárnak, vagy éppen Jézusnak is. Olyan jól játszhatja ezt a "szerepet", hogy végül világos pillanataiban is elhiszi majd, hogy valóban ő az, akit betegen alakít.