Vágólapra másolva!
Ha valaki nem volt elég előrelátó, vagy nem tartozik az ajándékokat egész évben gyűjtögetők csoportjába, akkor annak bizony fel kell készülni a tömegre, a tolongásra, az idegeskedésre - és a végláthatatlan sorokra. Hogyan lehet mindezt idegeskedés nélkül elviselni? Tapasztalt sorban állók jó tanácsai az ötperces várakozástól a másfél órásig.
Vágólapra másolva!

Sorban állni mindenki utál - ez derült ki abból a mini-felmérésből, amelyben több, mint 20 embert kérdeztünk meg. A válaszokból kiderült: a nők jobban viselik, ha a várakozniuk kell és az is kiderült, hogy sokkal elviselhetőbb az ácsorgás, ha nem egyedül, hanem társaságban vagyunk. Ez alól kivétel, ha a társunk egy kisebb gyerek - ez ugyanis sokkal nehezebbé teszi a dolgot.

A reakciók, vagyis a gyakorlati tapasztalatok alátámasztják az elméletet - a sorban állásnak ugyanis pszichológiája is van, erről ír CNN online kiadása. A cikk megszólaltatja egy kutatóközpont, a Center for Engineering Systems Fundamentals igazgatóját, Richard Larsont, aki szerint a sorban állás nem túl kellemes élményét pozitív tapasztalattá lehet változtatni, csak módosítani kell néhány alapelven.

Ezek egy része ahhoz a helyhez kapcsolható, ahol sorban állásra vagyunk kényszerítve, ilyenkor lehet, hogy türelmesebb az ember, ha tudja mennyit időt kell még várni. Larson megemlíti a Disney-parkokat, ahol a hosszú sorok mentén táblák jelzik, mennyi időt kell még a sorban tölteni. Ezeket a táblákat ráadásul úgy csinálják meg, hogy mindig egy kicsivel többet mutassanak a valóságos időnél, így amikor mondjuk 40 perc helyett 30 alatt érik el a vendégek a látványosságot, elégedettebbek lesznek.

Egyedül még várni is rosszabb

A kutatók emellett a hétköznapi sorban állóknak is szolgáltak néhány jó tanáccsal.

David H. Maister, A sorban állás pszichológiája c. könyvében - egyebek mellett - arról ír, hogy érdemes elfoglalni magunkat a várakozás közben, hiszen így rövidebbnek tűnik majd az ácsorgással/ücsörgéssel töltött idő.

A tanulmányból az is kiderül, hogy egyedül még várni se jó, a "csoportos várakozás" rövidebbnek tűnik, mint a magányos; s hogy érdemes tájékozódni, van-e értelme beállni a sorba, mert egy másik megállapítás szerint a "bizonytalan időtartamú várakozás hosszabbnak tűnik."

Kupac elmélet

Egy másik szerző, Holger Dambeck a Der Spiegel online kiadásában írt ugyanerről a problémáról: ő a sorban állás matematikáját hívta segítségül, megszólaltatva Refael Hassin-t, a Tel Aviv egyetem matematikusát. A felvetés szerint, ha egy bárban látunk két pultot, és az egyiknél tízen szépen sorban állnak, a másiknál, ahol ugyancsak tíz ember egy kupacban tolong, akkor a matematika, pontosabban a sorbanállási-elmélet szerint a tolongókat kell választani. A matematikus szerint ugyanis a "kupacban" jó esélyünk van, hogy ne csak tizenegyedikként szolgáljanak ki, csak ehhez egy kicsit tolakodni kell. A fegyelmezett sorban viszont garantált a hosszú várakozás, és a tizenegyedik helyünk.

Megéri a boltnak a sor

A Spiegel cikkből az is kiderül, hogy a tudósok már majd' száz éve foglalkoznak az optimális sorban állási stratégiával. Elméleteikben olyan mutatókkal zsonglőrködnek, mint a "beérkezési időköz", a "kiszolgálás gyorsasága", a "váróhelyiség mérete" és a "kiszolgálók száma".

Ami a tudósok, és a mezei várakozók helyzetét is nagyon megnehezíti, az a véletlen.

Mert - mondjuk egy szupermarketben - a vevők nem egyenletes időközökben érnek a pénztárhoz. Ráadásul minden sorban adódhatnak előreláthatatlan fennakadások: nehézségek adódhatnak egy bankkártyával vagy egy áru nincs beárazva.

Egy másik matematikus, Alexander Herzog, a Clausthali Műszaki Egyetem munkatársa ezért arra a kérdésre, hogyan állhatunk a legokosabban sorba, azt a nem túl megnyugtató választ adta: két hosszabb sor esetén majdhogynem mindegy, melyik mellett döntünk, mert a "kiszolgálási folyamat egyenetlenségei sokkal fontosabbak, mint a hosszúságkülönbség".

A rövidebb sorban is csak az esetek jó 50 %-ában szolgálnak ki valóban gyorsabban. A szakértők szerint ideális lenne az amerikai sor nevű megoldás, ahol a vevők nem több külön sorba állnak be, hanem egyetlen hosszúba - ahonnan szétosztják őket a soron következő szabad pénztárhoz. Ezzel csak az baj, hogy ez a megoldás nem nagyon éri meg a boltoknak. Mivel, és ezt is a szakértők állítják, a vevők várakozással töltött ideje a vállalkozásoknak elvben nem kerül pénzébe. Ha viszont egy újabb pénztárt kell megnyitni, az már költséget jelent a szupermarketnek. Arról nem is beszélve, hogy a sorok mentén gyakran vannak olyan apró árucikkek, amelyeket a vásárlók - sokszor unalmukban - betesznek a kosárba.