Anya csak egy van

Zidane-ból nem lett negatív hős: megbocsátottak neki, mert az "anyázás" szinte elegendő mentségnek tekinthető az ominózus mellbe fejelésre. De vajon miért van az, hogy a világ legdurvább sértéseit az anyáknak kell elszenvedniük?

Milliók nézték döbbenten a futball-világbajnokság döntő mérkőzésén, ahogy Zinédine Zidane, a francia hős, a világ egyik legjobb focistája teljesen elveszíti a fejét, és a meccs vége előtt néhány perccel mellkason fejeli Marco Materazzi olasz játékost. Zidane - vagy ahogy Franciaországban hívják, Zizou - azonnal tudta, hogy számára a játéknak vége. "Mint aki várja, mikor következik be, ami elháríthatatlan. Szinte kifejezéstelen arccal áll egy kicsit távolabb a tumultustól" - írta Vitray Tamás sportriporter (Élet és Irodalom, "Rendben van", 2006/28.).

A jelenetet utólag sokan elemezték, és végül azt ókumlálták ki, hogy Materazzi minden valószínűség szerint az anyját (és a nővérét?) sértegethette Zidane-nak.

Vitray szerint "tán mindegy is, mit mondott a nagydarab olasz, akinek futballtudása egy évszázadban nem említhető Zidane-éval", a bíró azt tette, amit kellett: jogosan állította ki a franciát a játékból. Szécsi Éva viszont - aki az ÉS következő számában írt válaszlevelet Vitraynak (Élet és Irodalom, "Nem mindegy", 2006/29.) - úgy gondolja: "nem mindegy, hogy mit mondott Materazzi Zidane-nak". A replikázó Albert Camus íróra hivatkozik, aki állítólag azt mondta az algériai háború idején: "jobban szeretem az anyámat, mint Algériát". Zidane pedig marseille-i születésű ugyan, de a családja algériai és muzulmán - és ez utóbbi kultúrákban a lehető legnagyobb inzultus valakinek az anyját gyalázni.

Egy sértés ereje valóban elemi erővel sújthat le - nem véletlen, hogy a történelemben egy-egy inzultus háborúkat, etnikai zavargásokat robbantott ki, az irodalomban és a művészetekben pedig óriási dinamizmussal hatott. Mindemellett azonban egy jól elhelyezett sértés a legnagyobb erővel a sértettet "ütheti ki": akár "extrém reakciót is kiprovokálhat belőle, ami akár erőszakot, hosszan tartó viszályt, depressziót és az önbizalomvesztést is eredményezhet". "A sértés egy olyan eszköz, amellyel pszichológiai sérülés okozható" - írja az Insultmonger.com.

Vidáman anyáznak

A különféle kultúrákban különbözőképpen káromkodnak az emberek: ami az egyik földrészen mélyen felkavaró, az máshol szinte említésre sem méltó. (Ezért nem túl felelősségteljes dolog a külföldieket egyből káromkodni tanítani mindenféle nyelveken, legalábbis addig, amíg tényleg nem tudják, hogy mit is beszélnek - vagyis amíg tisztában nem lesznek a nyelvhasználat kulturális meghatározóival.)

"Az anyák sértegetése meglehetősen általános, majdnem univerzális azért csak m- ajdnem, mert van, ahol az apákat sértegetik" - mondta Balázs Géza egyetemi tanár.- "A sértés lényege, hogy a legdrágábbat, a legféltettebbet, a tabukkal leginkább övezetettet sértse. Az anya érthetően ezek közé tartozik, gondoljunk csak az ödipális megfontolásokra. Aki tehát a másikat saját anyjával való közösülésre biztatja, tulajdonképpen az egyik legősibb tabut kívánja megsértetni. A másik anyjának prostituáltként való megnevezése pedig arra utal (a sértésen túl), hogy az illető apja ismeretlen - így származása kétséges."

Magyarországon vidáman megy az "anyázás", mint ahogy Szécsi Éva is leírta: "káromkodásaink a legtöbbször a nőket sértegetik". A franciáknál az anyákat és a lánytestvéreket inzultálni nem dívik, sőt, az olaszoknál sem: Itáliában főleg a Madonnát káromolják, mert az olaszok egyszerűen csodálják az anyjukat - hasonlóan általában a mediterrán kultúrákhoz. (Materazzi a meccs utáni magyarázkodásban kijelentette, hogy "náluk az anya szent", ami arra utal, hogy "nyilván" nem merészkedett Zidane anyjának a szidalmazásáig - akkor viszont mi tudta volna annyira felkavarni a francia algériait?!)