Főnök, van egy kis gondom!

Vágólapra másolva!
Elmennénk a Bahamákra pár hétre nyaralni, majd családi építkezésbe fogunk. Ja, és kiderült, gyereket várunk. Milyen sorrendben sokkoljuk a főnökünket a magánéleti híreinkkel?
Vágólapra másolva!

Munkahelyünkön azt várják tőlünk, hogy tudásunk legjavát adjuk, és mindig teljesítsünk kiválóan, de legalábbis jól. Viszont, ha épp magánéleti problémáink vannak, azok rányomhatják a bélyeget a munkánkra és teljesítményünk látványosan romolhat. Mit tegyünk ilyen esetekben? Szóljunk minél hamarabb a főnöknek, vagy várjuk meg, míg ő kéri számon rajtunk a hanyag munkát? Mikor jó beszélni és mikor bölcsebb hallgatni?

Ha magánéleti problémánkat akarjuk vázolni munkaadónknak, három tényezőt vegyünk figyelembe. Először is, milyen a főnökünk: megértő, toleráns típus, vagy érzéketlen, csak a teljesítményre koncentráló fajta? Ehhez képest döntsük el, hogy ha beszélünk vele, akkor azt mikor tegyük, és miként tálaljuk a problémánkat.

Ha toleráns a főnökünk, akkor érdemes minél hamarabb beszélni vele, de lehetőleg ne egy sikertelen tárgyalás után, vagy egy késő délutánra csúszott ebéd előtt tegyük ezt. Legjobb a lehető legőszintébbnek lennni. Ha főnökünk kevésbé toleráns, akkor leginkább a soha a legjobb időpont a probléma elővezetésére, ám ha mégis muszáj előállnunk a farbával, akkor csakis azután tegyük ezt, hogy munkavállalói jogainkat és kötelességeinket szóról szóra betanultuk.

És ha jön a gyerek?

A legklasszikusabb dilemma, hogy mikor mondjuk meg a főnöknek, ha gyermeket várunk. Váci Tímea jogász szerint, ha valaki terhes, és ezt már orvosilag is tudja igazolni, akkor a legjobb, ha azonnal szól a munkáltatójának, mert a terhesség teljes tartamára, majd ezt követően a szülési szabadság és a gyed-gyes ideje alatt is felmondási védelem alatt áll, azaz rendes felmondással nem szüntethető meg a munkaviszonya. Az élet persze ennél sokkal kacifántosabb, van úgy, hogy a kis jövevény próbaidőben kopogtat, amely időszakra, terhesség esetén nem él a felmondási tilalom.

"Egy hónapja dolgoztam egy új helyen, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok" - mondja Andi, aki titkárnő volt egy kereskedelmi cégnél. - "Próbaidős voltam, sokat hezitáltam, szóljak-e a főnökömnek a terhességemről. De mivel elég sokat voltam rosszul, volt, hogy otthon is kellett maradnom, és nem akartam már hazudozni, így végül megmondtam, mi a helyzet. A főnök nem örült a hírnek és a próbaidőm lejárta után nem hosszabbították meg a szerződésemet. Hát, mit mondjak, az az időszak anyagilag nem volt egy leányálom. Ma már sajnálom, hogy a próbaidő alatt megmondtam, hogy terhes vagyok. Ha várok vele két hónapot, ma minden másképp van."

Munkajogi szempkntból Andi nagyon jól tette, hogy nem várt a bejelentéssel még egy hónapot, akármyennyire is csábító volt a lehetőség, Váci Tímea szerint ugyanis könnyen munkajogi pert akaszthat a saját nyakába az, aki a próbaidő alatt elhallgat a főnöke elől olyan információkat, amelyek később a munkavégzését befolyásolhatják. Ha valaki próbaidő alatt esik teherbe vagy lesz esetleg beteg, akkor is szólni kell arről a felettesének, ha mindez azzal a veszéllyel jár, hogy netalántán elveszíti a munkáját.