Önvédelem nőknek - az esetleges támadások kivédésére

Az önvédelmi sportok a mindennapi életben várható esetleges támadásokra készítenek fel

védelemtámadás

A szakemberek azt tanácsolják, ha valaki nem versenyezni akar, csupán a mindennapi életben szeretné hasznosítani tudását, a legjobb, ha egy kifejezetten a közelharcra, illetve önvédelemre épülő harcmodor mellett dönt. Természetesen vannak olyan nők is, akik később beleszeretnek a küzdősportokba, és versenyszerűen kezdik űzni egy-egy ágát, sok esetben nem is kis sikereket elérve. "Az önvédelmi sportok a mindennapi életben várható esetleges támadásokra készítenek fel. A küzdősportok többsége azonban nem közelharcra épül. Legalább egy rúgásnyi távolságra van szükség egy-egy mozdulat kivitelezéséhez" - tudtuk meg Tóth Csaba egydanos mestertől, a Kék Farkas ju-jitsu (dzsiudzsicu) klub(Madarász Viktor u. 3.) oktatójától. "Fontos, hogy egy nő akkor is le tudjon reagálni egy veszélyes helyzetet, ha egy szűk lépcsőházban vagy esetleg egy liftben éri a támadás, tehát ha testközelben van a támadó."

Ellentétben a férfiakkal, a nők nem erejükre, hanem gyorsaságukra építenek

A mesterek szerint a nők körében legelterjedtebb stílusok között a kung-fu (Muskó Zoltán, tel.: [phone]), a tékvandó, az aikido és a kifejezetten önvédelmi szituációkra építő dzsiudzsicu szerepel. A kyokushinkai inkább erődemonstráció, mint védekezés, mégis viszonylag sok nő dönt e mellett a stílus mellett. A tékvandó hetven százalékban rúgásokat, harminc százalékban pedig ütéseket használ a szabadulás, esés és dobástechnika "rovására". Az edzések részeként viszont töréstechnikát is oktatnak a mesterek. A felsőbb szinteken pedig már a vizsga része az önvédelem. Az aikido lényege, a dzsiudzsicu hasonló: az ellenfél erejét saját maga ellen fordítjuk. A védekezés itt sokkal hangsúlyosabb, mint a támadás.

"Sok lány tart attól, hogy ezek durva sportágak. Ám őszintén megmondom, jobb félni, mint megijedni! Amíg nem történik baj, addig sokan nem is gondolnak arra, hogyan védjék meg magukat" - meséli tapasztalatait a mester, akinek van olyan 15 éves tanítványa, aki kétszer is lejött szüleivel megnézni az edzéseket, mielőtt igent mondott volna a dzsiudzsicura. "Először arra gondoltam, ha ezt még nézni is fáj, akkor milyen lehet csinálni? A dobásoknak ijesztően nagy hangjuk volt, de most, hogy már belülről látom, egészen más" - meséli a tanítvány.

Egy-egy edzésen az erőfejlesztés mellett sok a szituációs gyakorlat is. Az edzők szerint bárki megtanulhatja megvédeni magát. A technikák elsajátítása nem függ sem kortól, sem testalkattól. Bár kétségtelen, a férfiak létszáma sokszorosa a női harcosokénak, a gyengébbik nem sem marad el a teljesítmény terén. Míg a férfiak többnyire erejükre építenek, a nők, mivel általában alacsonyabbak és gyengébbek, gyorsaságukat fejlesztik.

"Áldozat abból lesz, aki hagyja magát" - vallja Egyed Éva segédoktató. "Az önvédelemnél fontos a magabiztos fellépés és a megalapozott háttér. Az elsődleges cél sosem a küzdelem, hanem inkább a békés megoldás. Hetven százalékban ugyanis elkerülhetőek az éles helyzetek."

Korábban:

Önvédelem koreai módra

Ajánlat:

• kung-fu.lap.hu: további hasznos oldalak a témában
• aikido: az első magyar, aikidóval foglalkozó honlap
• ju-jitsu: ezen az oldalon budapesti és vidéki klubokat is lehet találni, ahol ki lehet próbálni a dzsiudzsicut