A Dél-szudáni Köztársaság 2011. július 9-én nyerte el függetlenségét, és vált külön Szudántól, melynek 2005 óta autonóm tartománya volt. Bár gazdag olajtartalékokkal rendelkezik, ennek ellenére az egyik legszegényebb ország a világon. Ezek után nem csoda, hogy az itt található Rumbek katonai börtönben is siralmas a helyzet, és a halálraítélt rabokat tartják fogva benne.
A higiéniai- és egészségügyi viszonyok embertelenek, a cellák annyira zsúfoltak, hogy még a friss levegő is luxusnak számít odabent, az élelemről nem is beszélve.
Szinte senki nem kerül ki élve innen. A rabok jelentős része el sem jut a halálbüntetésig: az éhínség, vagy a gyógyíthatatlan betegségek hamarabb végeznek velük.
A Gitarama börtönbe legtöbbször azok az emberek kerülnek, akik a ruandai népirtással kapcsolatos bűncselekményeket követték el.
A börtönt eredetileg néhány száz férőhelyesre tervezték, azonban mára több mint 7000 bűnözőt tartanak itt fogva. Ez a rendkívüli zsúfoltság pedig kedvez az éhínség kialakulásának és a halálos járványok terjedésének.
A rabok nagy része még alvóhelyet sem talál, így az egész napot állva töltheti.
Naponta több tucat rab hal meg a börtönben. Aki nem az éhínség, vagy valamilyen pusztító kórság áldozata lesz, az tömegverekedésbe keveredik és végül az elszenvedett életveszélyes sérülések okozzák a halálát.
Gitarama az egyik legrosszabbul felszerelt, és legpiszkosabb börtön Afrikában, így a rabok többsége üszkösödéstől szenved, ami a legtöbb esetben halálhoz vezet.
A kenyai Nairobi börtön Kelet-Afrika egyik legzsúfoltabb és legveszélyesebb börtöne. 1911-ben építették, eredetileg 800 személy befogadására, azonban ma már több mint 3000-en raboskodnak benne. Egy cellában 250 embert tartanak fogva, noha eredetileg 50 férőhelyesre tervezték őket. A rabok száma pedig egyre csak növekszik.
A cellák szellőzetlenek, mindet beborít a szemét, emberi ürülék és kosz. A fogvatartottakat sem alvóhely, sem ruhák, sem megfelelő orvosi ellátás nem illetik meg. Az embertelen életkörülmények miatt a rabok testi-lelki egészsége is rendkívül rossz.
Az 1940-es években felépült Black Beach börtönben eleinte csak közönséges bűnözők kerültek, azonban miután az ország 1968-ban elnyerte függetlenségét, és Francisco Macias Nguema diktátor lett a vezetője, rengeteg politikai ellenfélét záratta be, akik közül sokakat ki is végeztek. A Black Beach-et mai napig Afrika egyik leghírhedtebb börtöneként tartják számon.
A túlzsúfolt börtönben mindennapos az erőszak, a kínzások, az éhezés és az egészségügyi körülmények is rosszak. Ezeken kívül rengeteg a patkány, melyek különféle halálos fertőzéseket terjesztettek.