Tűzfalcsoport: Daniel Freund náci alapítású kitüntetést kapott
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
„Ha kapnék egy eurót minden alkalommal, amikor valaki a Fideszből nácinak nevez, több pénzem lenne, mint amennyi pénze Magyarországnak be van fagyasztva a jogállamiság megsértése miatt” – jelentette ki a HVG nevű baloldali lapnak Daniel Freund német zöldpárti európai parlamenti képviselő. A Tűzfalcsoport utána járt, hogy ez a fajta nagyvonalú hangnem mennyire indokolt Freund esetében.
Daniel Freund önéletrajza szerint ugyanis az európai ifjúsági Nagy Károly-díj 2011. évi nemzeti díjazottja és ez az egyetlen kitüntetés, amelyet európai parlamenti önéletrajzában feltüntet.
Az aacheni Nagy Károly-díj és ifjúsági Nagy Károly-díj a Német Szövetségi Köztársaság legrégebbi politikai kitüntetése a külpolitika területén. Az „Európa és az európai egyesülés" terén szerzett érdemeket díjazza. A díjat minden évben a mennybemenetel napján adják át az aacheni Tanácsháza koronázótermében. A kitüntetettek között olyan neves európai politikusok, állam- és kormányfők vannak, mint többek között Alcide de Gasperi, Jean Monnet, Robert Schuman, Konrad Adenauer, Vaclav Havel, Roy Jenkins, Edward Heath, Tony Blair és Bill Clinton és Donald Tusk.
Voltak olyanok is akik visszautasították a díjat, nem vette át a A Szudéta Német Közösség Európai Nagy Károly-díját például Petr Pithart korábbi cseh miniszterelnök.
1990-ben pedig Horn Gyula, korábbi magyar kormányfő tüntettek ki Nagy Károly-díjjal. Horn a Szovjetunióban tanult majd bevonult pufajkásnak, így a kádári megtorlás részese volt, ott volt egy megtorló sortűznél, az államszocialista kémelhárításnak is dolgozott. Idén Pinchas Goldschmidt Rabbi és európai zsidó közösségek kapják a díjat, de alábbiakban látni fogjuk, hogy a Nagy Károlyról elnevezett díjat a múltban sötét, náci múlttal rendelkező személyiségek is átvehették.
Így 1967-ben Joseph Luns, aki 1933 és 1936 között tagja volt az NSB-nek, a nemzetiszocialista pártnak, bár a katolikusoknak ezt a püspökök megtiltották. Ez a tagság csak 1979-ben derült ki, és Luns arra kényszerítette a testvérét, hogy azt állítsa, hogy a tudta nélkül jegyeztette be.
A Nationaal-Socialistische Beweginget (NSB) 1931. december 14-én alapította Anton Adriaan Mussert és Cornelis van Geelkerken Utrechtben. A pártprogram szinte szóról szóra megegyezett az NSDAP pártprogramjával, jóllehet az NSB kezdetben kulcsfontosságú területeken eltért Hitler ideológiájától. Mussolinihez hasonlóan kezdetben Mussert is elutasította Hitler rasszizmusát és antiszemitizmusát. Mussert továbbá egy Nagy-Holland Birodalmat tervezett, ami ellentétes volt Hitler későbbi terveivel egy Nagy-Germán Birodalom létrehozására.
A sötétbőrűek és a zsidók is tagjai lehettek az NSB-nek. Az NSB gyorsan emelkedett. Míg 1933-ban még csak 1000 tagja volt, 1936-ban már 52 000. Az 1935. áprilisi tartományi választásokon az NSB a szavazatok 7,94%-át szerezte meg, és az 1935. júliusi első általános kamarai választásokon a 25 megpályázott helyből kettőt szerzett meg.
1961-ben érdemelte ki az elismerést Walter Hallstein 1944 elején a Frankfurt am Main-i egyetem náci parancsnokként jelentette őt a Náci Lektorok Szövetségénél. 1944 júliusában a Cherbourgért folytatott harcok során hadifogságba esett az Egyesült Államokban. Az amerikai Mississippi államban lévő Camp Como hadifogolytáborban Hallstein részt vett egy tábori továbbképző egyetem felállításában.
A díjjal 1997 óta a „Nagy Károly-díj Alapítvány" („Karlspreis-Stiftung") működik együtt. Célja, hogy „a Nagy Károly-díj eszméjét és törekvéseit Európa-szerte népszerűsítse". A Nagy Károly-díjjal kitüntetetteket (az első Richard Coudenhove-Kalergivolt) a „Nagy Károly-díj Társaság (Karlspreisgesellschaft)" választja ki, az aacheni intézmény befolyásos tagjainak köre, amelynek megbeszélései titkosak. A társaságot 1949-ben hívta életre Kurt Pfeiffer aacheni textilkereskedő. Pfeiffer, aki korábban tagja volt a náci pártnak és öt másik náci szervezetnek, azt állította, hogy mindig is „az Európába vetett alapvető hit" felé hajlott. A Nagy Károly-díj Társaságot ő alapította azzal a szándékkal, hogy egy „európai díjat adományozzon, amelyet Nagy Károly császár birodalmi ideáljához (Reichsidee), palotájához és temetkezési helyéhez kell kötni" (mindkettő Aachenben).
A kitüntetés kapcsán Rodney Atkinson egy elemzésében meglehetősen kemény kritikát fogalmaz meg. Szerinte az euroföderalista osztály létrehozta és évente kiosztja a Nagy Károly-díjat az Európa integrációját erőltető politikusoknak, mert ez a díj és ez a cél ellentétben állt az európai fasizmus múltbeli gonoszságaival. Írásából azonban kiderül, hogy még ez is hazugság, mert a Nagy Károly-díjat a második világháború után hozták létre azok, akik a nácik alatt politikai vezetők voltak.
Atkinson egyike a legnevesebb brit politikai közgazdász, írásait korábban olyan személyek méltatták, mint Milton Friedman vagy Vaclav Klaus.
A Nagy Károly-díj feltehetően Nagy Károlyhoz kapcsolódik, mivel az ő birodalma (Reich) Kr. u. 800 körül jött létre, amely a német-francia „Európa magjának" előfutárának tekinthető. Valójában az 1950. május 1-jén először kiosztott Nagy Károly-díj a legszorosabban a Nagy Károly-mítoszhoz kapcsolódik, amely 1871-től kezdve a Német Birodalomban, különösen Aachen térségében nagyon népszerű volt „birodalmi eszméje" és feltételezett szerepe, mint „Európa egységének megteremtője" miatt.
Atkinson elemzésében kidomborítja, hogy a nácik az európai új rendre vonatkozó terveiket a Nagy Károlyra való erősen hangsúlyozott utalásokkal legitimálták. A háború utáni Nagy Károlyról mint „a keresztény Nyugat egyesítőjéről" alkotott képet megelőzte a náci ábrázolása mint „a német törzsek egyesítője". Nagy Károlyt Hitlerrel, az ő birodalmával és Nagy-Németországgal hasonlították össze.
A nácik az ő politikáját azonosították Európa germanocentrikus Új Rendjével, és a „hun" avarok elleni hadjáratára hivatkoztak a keleti megsemmisítő háborújuk alátámasztására. Az akkori Gauleiter, Josef Grohe, 1942 áprilisában Nagy Károly születésének tizenkétszázadik évfordulóján tartott ünnepségen (Feierstunde) kijelentette, hogy Aachen volt „a német nép kialakulásának kiindulópontja".
Az 1949-es Nagy Károly-díj kiáltványt és az aacheni polgármesterek hivatalos beszédeit az ötvenes évek elején erősen rányomja a bélyegét a nemzeti („völkisch") gondolkodás. Ezek azt mutatják, hogy a Nagy Károly-díj Nagy Károly és a Német Birodalom népi mítoszához kapcsolódott. Ez a társítás nem utolsósorban azért volt kedvező, mert „az a miliő, amely az aacheni agresszív pángermán mítoszt hordozta és megvalósította ", egybeesett „azzal, amely a „keresztény-nyugati" Nagy Károly-díjat is létrehozta". Ezt jól példázza az aacheni filozófiaprofesszor, Peter Mennicken pályafutása, akinek meghatározó befolyása volt a Nagy Károly-díj szimbolikájára és a díjátadó ünnepségek „liturgiájára" Atkinson szerint.
Mennicken 1913 és 1921 között filozófiát tanult a bonni, müncheni és kölni egyetemeken. 1921-ben a kölni egyetemen doktorált, 1926-tól etikát és az esztétikából tanított. 1930-tól az ImmanuelKant Társaság aacheni tagozatának első embere lett. Több könyvet publikált, 1924-ben például Anti-Ford, avagy az emberi méltóságról címmel.
Henry Ford antiszemita nézetei sok amerikai és európai számára ismertek voltak a 19. század végén és a 20. század elején.
Ennek fényében talán meglepő, hogy 1933-ban belépett az SA-ba (Sturmabteilung rohamosztagosok), majd 1937-ben a náci pártba is.
Az SA számos erőszakos támadást követett el a baloldali pártok támogatói és a zsidók ellen, és döntő szerepet játszott az 1933. április 1-jei zsidóellenes bojkottkampányban.
Az aacheni Műszaki Középiskolában betöltött tanári állását az expanzív „nyugati kutatás" szolgálatába állította, és két úgynevezett „(nemzetközi) megértési társaságnak" dolgozott, amelyek a Propagandaminisztérium informális szárnyai voltak, és a német propagandát szolgálták Hollandiában és Belgiumban. Rajta keresztül az aacheni elit megpróbált egy szimpatikus Németország-képet közvetíteni, és finom módszerekkel - látszólag politikamentes kulturális cserék révén, amelyek egy „határátlépő" és „közösségépítő" képet kínáltak Aachenről — mozgósítani az etnikai, regionális és szeparatista ellenérzéseket a határ túloldalán.
Ez hidat képezne a háború utáni korszakba. Ennek megfelelően Mennicken 1945 után sikerült az „aacheni misztika" egy klerikális-konzervatív új kiadását elkészítenie.
Daniel Freund is egyébként Aachenben született, Németországban 1984. október 14-én.
Rodney Atkinson szerint Nagy Károly-díj mind a mai napig az etnikailag lenyomott német birodalmi eszme hagyományában áll.
Nagy Károly, ahogyan mi ma is, meg akarta őrizni a népek sokféleségét, miközben egyidejűleg össze akarta őket vezetni
— így hangzott el az akkori német szövetségi elnök, Roman Herzog 1997-es laudációjában.
Egy kritikus összefoglalja:
A középkor és a modernitás, a birodalom és Európa rövidre zárása egy 1200 éves eredetmítoszt (Ursprungmythos) hoz létre az integrált Európa és annak német-francia magja számára(...) . A Nagy Károly-díj az európai integráció politikai vezetőit az egykori és jövőbeli Európai Birodalom örököseivé teszi. Nagy Károly és városa európai küldetésének mítosza a birodalmi Európa építőkövei közé tartozik.