A baloldal kampányfinanszírozási botrányának van egy érdekes mellékszála, ez pedig a Közélet Iskolája nevű, külföldi pénzzel jól kitömött kommunista gittegylet. A Közélet Iskolája Egyesület névleg nem politikával, hanem sokkal inkább társadalom és közösségszervezéssel foglalkozik, de érintett az amerikai kampányfinanszírozási botrányban is. A szervezet hivatalosan Pikó András és Jámbor András nevével fémjelzett 8. kerülethez köthető, de ha kicsit mélyebbre ásunk, akkor igazából több közük van Berlinhez és a Pasaréthez, mint a létező nyolcadik kerületi szociális problémákhoz.
A Közélet Iskolája nemrég adta ki „A felszabadítás pedagógiája, A kritikai pedagógia elmélete és gyakorlata" című könyvét, amelyet elolvastunk és ez irányította rá az amerikai finanszírozási botrányban is felbukkanó szervezetre a figyelmünket.
Elöljáróban a Közélet Iskolájáról annyit kell tudni, hogy logójuk fent van mind a mai napig azon a botrányos weboldalon, amelyet Karácsony volt tanácsadója gründolt össze, hogy az Amerikából mikróadományként érkező 4 milliárd forintnak legyen egy fedőszervezete.
Ez azért is fontos, mert ez alapján a Közélet Iskolája egy olyan szervezet, amely kapcsolatba hozható a hazánk belügyi viszonyaiba és konkrétan a választásba is beavatkozó külföldi machinációkban érdekelt Action for Democracyvel.
Azt gondolná az ember, hogyha a kezébe vesz egy pedagógiai szakkönyvet, akkor arról olvas, hogy miképp lehet tudást átadni például hátrányos helyeztű diákoknak, vagy hogy miképp lehet olyan közösségeket építeni, amelyek segítik egymást a gyakorlati és versenyképes tudás megszerzésében, esetleg gyakorlati útmutatást nyújt az egyéni/közösségi boldogulás irányába. Csalódnunk kellett, mert a Közélet Iskolája kiadványa, amelyet természetesen Udvarhelyi Éva Tessza, Pikó András kampányfőnöke és az önkormányzatban működő részvételi iroda vezetője szerkesztett, nem más, mint egy marxista bullshit, amelyet ismét külföldi pénzen terjesztenek hazánkban.
Semmilyen gyakorlati, releváns tudást nem ad át a könyv, de helyette 240 oldalon ecsetelik azt, hogy a marxizmus mennyire üdvös és előremutató. Már a könyv bevezetője is gyanús volt, mert azt írják, hogy:
Ahogyan minden pedagógia, úgy a kritikai pedagógia is szükségszerűen értéktelített, és ezesetben szükségszerűen baloldali is, mert célja az igazságtalanságok kritikai vizsgálata és a társadalmi változás elindítása. A saját programjainkon is nyíltan értékvezérelt módon tanítunk arról, hogy nekünk mit jelent az igazságos világ, arról, hogy mi az elnyomás, és hogy ez hogyan jelenik meg ma Magyarországon vagy a világ más helyein."
Miután kiderült, hogy a kritikai pedagógia csak baloldali lehet, az amerikai dollárokkal kitömött szervezet hosszan ecseteli, hogy mit is takarnak az olyan fogalmak, mint a szabadság vagy a demokrácia.
Aztán minden átmenet nélkül áttérnek Marxra, és már nem is annyira a szabad választás válik fontossá, hanem előtérbe kerül az osztályöntudat és más kommunista eszmék.
Tovább olvasva az Udvarhelyi Tessza által szerkesztett „kritikai pedagógiai szakkönyvet" az embernek az a benyomása támad, hogy nem is egy módszertani anyagot tart a kezében, hanem sokkal inkább egy forradalomszervező útmutatót. Ilyen, és ehhez hasonló szófordulatokban bővelkedik az írás:
A programjainkon fontos, hogy ne felejtsük el a közös mozgalmi történetünket (...). Célunk, hogy terjesszük korábbi önszerveződések sikereit, ahogyan azt a „Mikor van itt a tettek ideje, ha nem ilyenkor?!" (....)."
Már említettük, hogy ez egy kritikai pedagógiai szakkönyv, ezért megnéztük, hogy az olyan alapfogalmak, mint a szakképzés, a szakma hányszor szerepel. Meglepődnénk, de egy 240 oldalas kiadványban ezek a fogalmak alig-alig, szinte csak lábjegyzetben fordulnak elő. A szakképzés kifejezés pontosan 9 alkalommal bukkan fel, de ne lepődjünk meg, hogy csak és kizárólag negatív kontextusban.
A szakképzettek osztályhelyzete meglehetősen ambivalens, hiszen nekik is hasznuk származik a szakképesítés nélküli munkások kizsákmányolásából"
– írják.
Ezek szerint a villanyszerelő, a gázszerelő, a kőműves egy utolsó aljas rabszolgatartó.
Ellenben Marx, a marxizmus és az osztályharc szinte minden oldalon előforduló fogalmak. Csak Marx 75 alkalommal van megemlítve. Dicsőítve. Sőt, tudományos szintre emelik a ködös, kibogozhatatlan kommunista narratívájukat.
Ilyeneket írnak:
Az elmúlt években marxista tudósok jelentős nyilvános vitát folytattak a kizsákmányolás jelen leírását lehetővé tevő munkaérték elmélet alkalmazhatóságáról (...)."
Marxista tudósokra hivatkoznak minden egyes bekezdésben, miközben a valóságtól a létező legtávolabb kerülnek.
Persze mit sem ér egy kommunista könyv, ha nincs benne masszív feminista megfejtés. Tesszáék sem hagyták ki, szerintük egy tanároknak és diákoknak egyaránt szóló tankönyvben az olyan égető kérdéseket nem lehet megkerülni, mint a feminista társadalomelmélet. Erről azt írják, hogy:
A feministáknak nem okozott komoly nehézséget, hogy kimutassák, a nők elnyomása részben a hatalom férfiakra történő szisztematikus és viszonzatlan átruházásából adódik."
Itt most nem kérdeznénk rá Nagy Katalin cárnéra, vagy éppen Mária Teréziára. Ne zavarjuk össze a kommunista ideológusokat. Inkább nézzük meg azt, hogy az amerikai pénzből kitömött kommunista eszméket hirdető szervezet mit is próbál még lenyomni a torkunkon.
Pár idézet a könyvből:
A legtöbb fehér rasszista társadalomban ez azt jelenti, hogy sok fehér embernek van sötét- vagy sárgabőrű szolgálója."
(Most minden kedves olvasó nézzen otthon körül, hogy hány színes bőrű szolgálója van ebben a pillanatban – a szerk.)
Talán nem túlzás: Marx egyik legfontosabb hozzájárulása a filozófia és a politikai gazdaságtan tudományához és a felszabadító politikai cselekvés alapját jelentő társadalomelmélethez az volt, ahogyan újraalkotta a szabadság fogalmát."
(Gulág, munkatáborok, kommunista zsarnokság, százezrek meggyilkolása, nők ezreinek megerőszakolása – a szerk.)
Elsősorban azért különösen veszélyes, mert a beszervezés első számú célpontjai a tanárok és a diákok, akiket a marxista tanokkal akarnak traktálni. Ezt maguk ismerik el:
A Közélet Iskolája szinte a kezdetektől, 2015 óta tart képzést a kritikai pedagógiáról olyan embereknek, akik valamilyen társadalmi mozgalomban vagy civil szervezeteben dolgoznak és szeretnék fejleszteni pedagógiai munkájukat. Az évek során egyre több olyan tanár vagy tanárképzésben résztvevő diák is csatlakozott a képzéshez, akik a formális oktatás keretein belül szeretnék erősíteni a kritikai megközelítést."
Ez szinte pontosan ugyanaz a módszer, mint amit a TASZ, a Helsinki Bizottság és más Sorosista szervezet alkalmaz a jogászoknál, bíráknál.
Tesszáékat figyelve az embernek kicsit az a benyomása, hogy visszarepül a 20. század elejére, mert sokkal többet írnak az osztályharcról, mint mondjuk a versenyképes tudás megszerzéséről. Jól látható amint a hazai kommunisták a külföldi (elsősorban amerikai és német) elvtársaik szókészletét, problémáit próbálják itthon is ráerőltetni a társadalomra. Kizsákmányolásról, etnikai feszültségekről, fehérek és feketék közti megkülönböztetésről írnak oldalakon keresztül, miközben mindez a magyar oktatástól, társadalmi berendezkedéstől teljesen tájidegen.
A már idézett könyvben beismerik, hogy mindez a „tudás" az állampolgári nevelés című tárgyból nőtte ki magát. Úgymond ahhoz szolgál adalékként, oktatási segédanagyként.
Ez a projekt informális megbeszélések keretében indult el az angliai Fejlesztéstudományi Intézetben (Institute of Development Studies, IDS), ahol az Indiából, Egyesült Királyságbólés Dél-Afrikából származó felnőttoktatókból álló munkacsoport tagjai arról beszélgettek, hogyan lehetne újragondolni az állampolgári oktatást."
Később azt is elismerik, hogy nem a valódi oktatás a céljuk, hanem a felforgatás. Így írnak erről: „a kritikai pedagógia tehát nem valamelyik gyakorlati módszertan, hanem egy nézetrendszer, amely eszmei és elméleti támpontokat ad ahhoz, hogyan lehet a pedagógia a felforgató (...)."
Jól látszik, hogy minden kormányzat elleni, illetve tanártüntetés mellett aktívan kiálló Közélet Iskolája nevű Soroshoz sok szálon kötődő szervezet marxista/kommunista pedagógiai módszertant próbál meghonosítani Magyarországon, ami lényegében nem más, mint a már hírhedt amerikai WOKE-ideológia.
Amikor az ember ilyen könyvet olvas első körben arra lesz kíváncsi, hogy mindezt mégis ki fizette? Ha alaposabban utánanézünk, akkor hamar kiderül, hogy nem a magyar társadalomnak nőtt meg az igénye a marxista tanok iránt.
Sokkal inkább az a helyzet, hogy külföldi pártok és szervezetek pénzéből terjesztik hazai elvtársak ezeket az eszméket.
A könyv kiadását ugyanis „a Rosa Luxemburg Stiftung e.V., zastoupení v České republice" támogatta. A Rosa Luxemburg Alapítvány az egyik legnagyobb politikai oktatási intézmény a Németországi Szövetségi Köztársaságban, és része a szélesebb körű nemzetközi demokratikus szocialista mozgalomnak. Sőt, ez egy olyan alapítvány, amely megemlékezik Lenin születésnapjáról. Azt persze nem tudni, hogy egy tömeggyilkos kommunistának mi köze az oktatáshoz, de a Facebook oldaluknak több köze van az aktivizmushoz, a marxista ideológiában gyökerező erőszakhoz, mint az oktatáshoz.
Az alapítvány cseh weboldalán - akiktől a pénz érkezett a 8. kerületi „elvtársakhoz" - azt is bevallják, hogy melyik németországi párthoz van közük.
Mint írják: a szervezet – a szerk. – „partnerpártja a baloldal (Die LINKE). Az alapítvány a szocialista és munkásmozgalom fontos képviselőjéről kapta a nevét."
Tehát nemcsak amerikai pénzből, hanem német pénzből is terjesztik itthon azokat a kommunista eszméket, amelyek hazánk történelméből több évtizedet raboltak el, amely eszmék ezerszer is megbuktak már, és amelyeknek köszönhetően több százezer magyar esett áldozatul.
A Közélet Iskolájában ez a tankönyv csak egy a sok közül, ez a finanszírozás csak egy a több tízmillió forintos juttatás közül.