A nemzetközileg elismert szakértő Lex Friedmannek adott most interjút, amelyben több tényre is rávilágított - írja a Magyar Nemzet.
A professzor az Ukrajnáról szóló beszélgetés kezdetén néhány olyan propaganda-szólamról beszélt, amely nap mint nap megjelenik a nyugati sajtóban a háború kapcsán. Ilyen például az, hogy Putyin imperialista politikát folytat, amellyel fel kívánja támasztani a korábbi orosz birodalmat, ennek első lépése pedig egy Nagy-Oroszország létrehozása, amellyel előbb uralma alá vonja Kelet-Európát, majd a teljes kontinenst, továbbá a hadművelet első lépése Ukrajna elfoglalása, amelyet beolvasztanak Oroszországba, ami után Putyin Nyugat felé terjeszkedik tovább katonai erővel.
John Mearsheimer szerint mindezt semmi nem támasztja alá. A szakértő kifejtette: még arra sincs meggyőző bizonyíték, hogy
Putyin el akarta volna foglalni Ukrajna teljes területét vagy akárcsak egy jelentős részét.
Mearsheimer erre érvként a támadó orosz haderő méreteit vette figyelembe és történelmi példát hozott.
Amikor a németek 1939-ben el akarták foglalni a mai Ukrajnánál jóval kisebb Nyugat-Lengyelország területét, akkor körülbelül másfél milliós hadsereggel kísérelték ezt meg.
Ha Putyin el akarta volna foglalni Ukrajnát, ahhoz legalább kétmilliós haderőre lett volna szüksége
- szögezte le a szakértő, hozzátéve, hogy a megszállás biztosítására további egymillió főre lett volna szüksége az orosz elnöknek.
A professzor árulkodó jelnek tekinti azt is, hogy 2022 márciusában és áprilisában komoly béketárgyalások folytak a felek között Törökországban Erdogan török elnök és Naftali Bennett akkori izraeli miniszterelnök közvetítésével.
Ha Putyin egész Ukrajnát el akarta volna foglalni, akkor miért tárgyalt volna közvetítők útján Zelenszkijjel, hogy a háború véget érjen?
– tette fel a kérdést Mearsheimer, hozzátéve: a tárgyalások fókuszában a NATO lehetséges ukrajnai terjeszkedése állt, ugyanis az oroszok azt szerették volna elérni, hogy Ukrajna független állam legyen.
A béketárgyalásoknak az amerikai és brit beavatkozás vetett véget,
ugyanis a Fehér Házból és a Downing Streetről az a „kérés" érkezett Zelenszkij elnökhöz, hogy hagyja el a tárgyalóasztalt, amit ő meg is tett. Mearsheimer felidézte: Bennett beszámolója szerint nem sokkal azelőtt szabotálták el az egyeztetéseket, hogy a felek megállapodásközeli helyzetbe kerültek.
2022 kora őszén az ukránok harkovi és herszoni sikeres offenzívái újabb lehetőséget teremtettek volna arra, hogy Kijev tárgyalóasztalhoz ültesse az oroszokat. A kínálkozó alkalomra ezúttal Mark Milley tábornok, az amerikai haderő vezérkari főnöke hívta fel a figyelmet.
Mearsheimer szerint Milley látta, hogy az ukránok ekkor voltak sikereik csúcsán, és tisztában volt vele, hogy a hadi helyzet innen már csak rosszabbra fordulhat. A professzor azt állítja, Milley-t a Fehér Ház állította le, mondván, hogy nem lesz semmilyen béketárgyalás.
A szakértő szerint ezek a lépések, és a háború előtt folytatott politika miatt a Nyugatot komoly felelősség terheli az ukrajnai vérfürdőért.
Mint mondta,
a Nyugat nem akarja vállalni a felelősséget mindezért
és emiatt kitaláltak egy történetet Putyinról, amely szerint ő az új Adolf Hitler, aki megpróbálja bekebelezni Ukrajnát, majd egész Európát.
Bár ez a terv kudarcot vallott, de akár sikerrel is járhatott volna és akkor ma már a balti államok földjét is orosz bakancsok taposnák
- fogalmazott a szakértő, kiemelve: minderre semmilyen bizonyíték nincs.
Mearsheimer szerint a NATO terjeszkedése okozta a háborút.
A szakértő emlékeztetett az Egyesült Államok által követett Monroe-doktrínára: eszerint semmilyen hatalomnak nem engedik, hogy szövetséget kössön valamely szomszédjukkal és ott komoly katonai erőt állomásoztasson. Mint mondta, erről szólt a kubai rakétaválság 1962-ban, amikor az USA világossá tette: nem fogják tétlenül nézni, ahogy a Szovjetunió atomrakétákat telepít az amerikai partoktól néhány tíz mérföldre.
Ha mi, amerikaiak nem szeretnénk, hogy valaki a szomszédunkban terjeszkedjen, akkor az sem meglepő, hogy az ilyesmit az oroszok sem tolerálják
– fogalmazott a politológus, aki szerint ezt Moszkva a Nyugat tudomására is hozta a hidegháború végeztével, és elvárták, hogy ehhez tartsák magukat. Ezek után hamarosan két NATO-bővítés következett, egy az ezredforduló előtt és egy 2004-ben. Az oroszok mindkét esetben jelezték nemtetszésüket.
Amikor 2008-ban tavaszán a NATO azt mondta, hogy Ukrajna és Grúzia lehetnek a következő tagjelöltek, akkor az oroszok válasza az volt, hogy ez nem történhet meg
– mondta a politológus. 2008 augusztusában Oroszország háborút indított Grúzia ellen.
A nyugati szövetség tehát legkésőbb 2008 augusztusára megérthette volna, hogy a NATO-bővítés további erőltetése katasztrófához fog vezetni
– emelte ki a szakértő, hozzátéve, hogy voltak olyan fajsúlyos politikusok és katonai vezetők, akik figyelmeztettek is a veszélyre. Többek között William Perryt, Bill Clinton védelmi miniszterét, George Kennan diplomatát és történészt, valamint Paul Nitze-t, a Truman-, a Kennedy- és a Johnson-adminisztrációk alatt miniszterhelyettesként szolgált politikust említette meg.
A 2008-as NATO-csúcson Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök is ellenezte az ukrán csatlakozást, mondván, hogy ez háborút provokálhat Oroszországgal
- idézte fel a professzor.
Ennek ellenére számos amerikai és európai politikus tovább erőltette Ukrajna NATO-hoz és a nyugathoz való közeledését és ez a folyamat elvezetett a 2014-es első ukrajnai válsághoz.
Mi történt ezek után? A Nyugat visszakozott, hogy talán azon orosz érveknek van némi legitimitása, hogy nem szeretnék, ha körbevenné őket a NATO? Nem. Folytattuk. Az eredmény az lett, hogy 2022-ben kitört a háború. Az én értékelésem szerint – és ezt régóta hangoztatom – mindezért a Nyugat a felelős és nem Vlagyimir Putyin
– fogalmazott a politológus, aki azt állítja, hogy a nyugati stratégia az volt, hogy Ukrajnát egyfajta liberális, demokrata bástyává változtatjuk Oroszország szomszédjában. A NATO-tagság ennek csak az egyik feltétele, a másik kettő az EU-tagság és a kijevi színes forradalom. Utóbbinak a legfontosabb hozadéka az lett volna, hogy Ukrajnát nyugatos, liberális demokráciává formálja. Az oroszok azonban világossá tették már korábban is, hogy nem engedik, hogy Ukrajna nyugatos bástya legyen a határaikon.
John Mearsheimer hosszasan beszélt arról is, hogy Oroszország a történelmi előzmények miatt rendkívül érzékenyen reagál a biztonsági kihívásokra. A XIX. században Napóleon inváziója, majd az első világháborús vereség és a második világháború szörnyű pusztítása nyomán mindez érthető. Ebben az összefüggésben az Egyesült Államok földrajzi helyzete korántsem teszi az USA-t ilyen érzékennyé, hiszen két óceán választja el a világ más hatalmaitól.
Elgondolkodtató, hogy az amerikaiak miért nem látják mindezt. Azt hiszem, ez abból fakadhat, hogy az amerikai politikusok nehezen gondolkodnak mások fejével
– összegzett a szakértő. Ehelyett azonban más szempontok alakították a nyugati politikát.
A NATO-bővítés kapcsán a szövetség tagjai azt gondolták, hogy remek dolog, ha minél több országot vesznek be. Emellett azt is megfogalmazták, hogy Ukrajnának joga van belépnie a NATO-ba és a nemzeti szuverenitás nem engedi meg, hogy az oroszok beleszóljanak az ország jövőjébe.
Végül pedig: nagyon erősek voltunk és azt hittük, hogy lenyomhatjuk az oroszok torkán az ukrán NATO-csatlakozást
– mondta a politológus, aki szerint
mindez ostobaság volt.
A politológus professzornak - saját bevallása szerint - nincs megnyugtató válasza arra, hogyan érhet véget az ukrajnai háború.
A szakértő szerint a realitás az, hogy egy ponton véget érnek a harcok, talán egy tűzszünettel és ezután befagy a konfliktus, a helyzet azonban nem lesz stabil.
Az ukránok és a Nyugat megpróbálják majd aláásni Oroszország katonai és gazdasági pozícióit. Az oroszok mindeközben mindent meg fognak tenni azért, hogy minél többet ártsanak a csődközelben lévő Ukrajnának.
Emellett igyekezni fognak megbontani a nyugati egységet,
miközben folyamatosan fennmarad a konfliktus, amelyet nagy eszkalációs kockázat jellemez majd.
Mindez egy katasztrófa
– értékelt Mearsheimer, aki a béketárgyalások esélyét jelenleg elhanyagolhatónak gondolja, különösen akkor, ha az Egyesült Államokat is bevonják a béketárgyalásokba.
Akkor biztosan nem lesznek béketárgyalások
– mondta Mearsheimer, ismét utalva arra, hogyan szabotálta Amerika kétszer is a békét.
Az ukrán EU-tagság kapcsán a professzor arra figyelmeztetett:
ez valószínűleg nem fog tetszeni az oroszoknak, mert bár kevesen tudják, de az EU-tagságnak van egy katonai vetülete is.
A 2014-es konfliktus kirobbanásakor az oroszok világossá tették: az ukrán EU-tagságot ők a NATO-tagság előszobájának tekintik. Szerintem ez a háború sokáig fog tartani, és csúnya vége lesz, de remélem, hogy tévedek
– hangsúlyozta Mearsheimer.
Lex Friedman arra is rákérdezett, hogy számos nyugati véleményvezér szerint kívánatos lenne Putyint eltávolítani a hatalomból, hiszen ez elhozná a békét. A professzor szerint ez azonban naivitás.
Először is, nem valószínű, hogy Putyin megbukik. Egészen addig hatalomban marad, amíg ezt az egészsége engedi. Másodszor, ha megbukik és valaki más lép a helyébe, akkor nagy összegben fogadnék, hogy egy „héjább" és keményvonalasabb vezető jön utána
– mondta Mearsheimer.