Irán valóban pillanatokra van attól, hogy megtámadja Szaúd-Arábiát és globális energetikai apokalipszist okozzon?

A handout picture provided by the Iranian Army office shows Iran's army ground forces taking part in a military drill in Nasrabad in the central province of Isfahan on September 8, 2022. (Photo by Iranian Army office / AFP) / === RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT "AFP PHOTO / HO / IRANIAN ARMY OFFICE" - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS ===

A szaúdi hírszerzés a napokban arról értesítette szövetségesét, az Egyesült Államokat, hogy Irán bármelyik pillanatban dróntámadást intézhet az ország olajinfrastruktúrája ellen, mivel Teherán úgy gondolja, hogy az Iránon végigsöprő tüntetéshullámot a szaúdiak finanszírozzák. Irán elutasította azon vádakat, hogy támadásra készülnének, az Egyesült Államok azonban továbbra is maximális készültségben van, és már jelezték, hogy amennyiben Irán megtámadja szövetségesüket, akkor lépni fognak. Itt nagy valószínűséggel már nemcsak szankciókkal való fenyegetésről van szó, hanem konkrét katonai válaszcsapásról, akárcsak Kuvait iraki megszállását követően. Elmondjuk, hogy milyen okok húzódnak meg az iráni-szaúdi konfliktus hátterében, mekkora esélye van egy esetleges háború kirobbanásának és bemutatjuk a régió hatalmi viszonyait is.

Irán által támogatott dróntámadásra már volt példa

Az ukrán-orosz háború kitörése óta a világ számos pontján feléledni látszanak a befagyott konfliktusok, hiszen a keleti világ korábban gondolt legerősebb hadserege és a teljes nyugati világ is Ukrajnára figyel. Részben emiatt egyre agresszívebb politikát folytat Kína Tajvan kérdésében, Azerbajdzsán Hegyi-Karabakh visszafoglalását tervezi, Szerbia és Koszovó között ismét csúcsosodni látszik a feszültség, a két Korea pedig több tucat rakétát lőtt ki egymásra.

A napokban viszont a Közel-Keletet is elérte a geopolitikai turbulencia, a szaúdi hírszerzés ugyanis arról számolt be, hogy Irán dróntámadást készít elő az ország olajinfrastruktúrája ellen. Ehhez hasonló már történt 2019-ben, amikor jemeni húti lázadók két kulcsfontosságú, a Saudi Aramco tulajdonában lévő olajfinomítót találtak el drónok segítségével.

Az eseményt akkor Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a globális energiahálózat elleni példátlan támadásnak nevezte és Iránt okolta.

Irán sosem vállalta a felelősséget, de minden bizonnyal szerepük volt az akcióban, még akár az is elképzelhető, hogy iráni területről indították a drónokat. Ekkoriban már ismert volt, hogy a húti lázadók fejlett drónokat szereztek be, az iráni Forradalmi Gárda, amely a helyi hadsereg egyik szervezeti ága, gyakran segített a régióban lévő félkatonai alakulatok modern harcászati kiképzésében, ahol a drónok használatát, javítását és összeszerelését is oktatták többek között libanoni és jemeni milíciák számára.

A 2019-es dróntámadás után készült fénykép Forrás: AFP/-

Egy hasonló, Irán által támogatott dróntámadás esélye tehát eddig is viszonylag magas volt, főleg, hogy Irán ezen a területen igazi nagyhatalomnak számít, elég, ha az ukrán energetikai hálózat elleni orosz támadások sikerességét vesszük példának, akik szintén iráni gyártmányú drónokat használnak. Arra viszont, hogy Irán egy átfogó támadást indítson Szaúd-Arábia ellen, meglehetősen kevés esély van.

Miért ilyen feszült a helyzet Irán és Szaúd-Arábia között?

Ugyan mindkét ország muszlim, de az egyik legnagyobb különbség, hogy Iránban a síiták, míg Szaúd-Arábiában a szunniták vannak többségben. A másik létfontosságú különbség, hogy Irán nem arab, hanem perzsa ország, míg Szaúd-Arábiát arabok lakják (természetesen mindkét országban élnek kisebbségek is).

A vallási konfrontálódás korábban is adott volt, a regionális egyensúlyt viszont nagyban befolyásolta a 2003-as, az Egyesült Államok által vezényelt iraki invázió, amely Szaddám Huszein bukásához vezetett. Irán így elvesztette az egyik legnagyobb katonai és politikai ellenfelét a térségben, ráadásul síita többségű kormány került az ország élére, így Irán befolyása folyamatosan nőtt az évek alatt Irakban.

Egy másik kulcsfontosságú esemény, amely a két ország közötti viszonyt alakította, a 2011-es arab tavasz. A politikai turbulenciát Irán és Szaúd-Arábia is megpróbálta kihasználni, és növelni befolyását Szíriában, Bahreinben, Líbiában és Jemenben is.

Ebből természetesen számos ütközőzóna alakult ki, és míg az irániak mögött általában az oroszok álltak, addig a szaúdiak az Egyesült Államok támogatását élvezik.

Mindkét ország a muszlim világ vezetőjének látja magát, azonban merőben más vallási filozófiák mentén. Komoly geopolitikai különbségek is vannak: míg Irán a nyugati, és legfőképpen az amerikai dominanciával akar leszámolni a régióban, addig Szaúd-Arábia Amerika egyik legfontosabb szövetségese a térségben, bár az utóbbi időszakban valamelyest elhidegült a kapcsolat.

Forrás: Google Maps

A szaúdiak a nyugati támogatást és az olajkészletek értékesítésből befolyt hasznot élvezik, Irán ellen viszont jelenleg is számos nyugati szankció van életben, amelyek nehéz gazdasági helyzetbe hozták az egyébként is instabil országot. Emiatt geopolitikai befolyását Irán leginkább külföldi fegyveresek finanszírozásával és kiképzésével próbálta elérni, ahogyan teszik ezt például Szíriában, vagy éppen a korábban említett húti lázadók esetében.

Ennek ellenére megesett, hogy az Egyesült Államok és Irán egy oldalon álltak, még ha nem is sokáig. 2014-ben az ISIS ellen Irán és Amerika is fellépett.

Irakban viszont az elmúlt időben hiába nőtt az iráni befolyás, Szaúd-Arábia is sikeresen megvetette a lábát azzal, hogy számos kereskedelmi partneri megállapodást írtak alá az országgal, 2019-ben pedig 30 év után ismét megnyitották a nagykövetségüket, amivel a diplomáciai kapcsolatok is rendeződtek.
Jemenben ennél is bonyolultabb a helyzet. A 2011-es húti felkelés kapcsán Szaúd-Arábia Iránt vádolta, majd 2015-ben néhány síita országgal, az Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával és Franciaországgal közösen bombázni kezdték Jement. A néhány hétre tervezett akció végül még máig nem fejeződött be.

A The Washington Post arról számolt be, hogy ez idő alatt legalább 150 civil célpont ellen hajtottak végre bombázásokat, köztük kórházak és lakóházak is szerepelnek.

Irán a húti felkelőkre az Egyesült Államokkal szembeni ellenállási tengely részeként tekint, az amerikaiak szerint ennek megfelelően Teherán fegyvereket, technológiát és kiképzést is biztosít számukra a közös rivális elleni harcban. Látható tehát, hogy a térségen belül Irán és Szaúd-Arábia folyamatosan konfrontálódik, de egyelőre ezt nem közvetlenül, hanem közvetetten teszik.

Irán nem áll készen egy totális háborúra

Az olajinfrastruktúra iráni vagy Irán által támogatott támadására nagy esély van, arra viszont, hogy totális háborút folytasson Teherán, rendkívül csekély. Az egyik ok, hogy Irán egyik legnagyobb támogatója, Oroszország jelenleg állóháborút folytat Ukrajnában, tehát most az a helyzet áll fenn, hogy Iránnak kell fegyvereket és drónokat szállítania Moszkva számára, nem pedig ennek fordítottja.

Egy ilyen szövetséges elvesztése már önmagában is elég okot ad arra, hogy Irán ne nyújtózkodjon annál tovább, mint ameddig a takaró ér, hiszen az oroszok most nem fognak tudni katonailag segítséget nyújtani.

Továbbra is rendkívül instabil az iráni helyzet Forrás: AFP/-

Teherán számára a jelenlegi belpolitikai helyzet kezelése is komoly gondokat okoz. A szeptemberben kirobbant tüntetések továbbra is tartanak, egyre véresebbek, és egyelőre az iráni kormány még nem tudta megállítani a felkeléseket. Egy ilyen turbulens helyzetben egy esetleges mozgósítás gyakorlatilag elképzelhetetlen, az pedig, hogy a fegyveres erőiket egy másik országba csoportosítsák a hazai helyzet kezelésével szemben, szintén irreálisnak tűnik.

Ki kell emelni azt is, hogy Iránnak külpolitikailag nemcsak Szaúd-Arábia miatt kell aggódnia, hanem talán még náluk is jobban Azerbajdzsán miatt.

Míg Teherán elfogadta az elkerülhetetlent, hogy Azerbajdzsán hamarosan visszafoglalja Hegyi-Karabakhot, addig vörös vonalnak tekinti a Kaukázus határainak átrajzolását. Márpedig az azeriek egyre gyakrabban harcolnak Örményország déli részéhez közel, ami nemcsak Iránt, hanem az Egyesült Államokat is aggasztja.

Azerbajdzsán a 2020-as örmény háború óta egyáltalán nem titkolja szándékait, még odáig is elmentek, hogy a Nagy-Azerbajdzsán határait ábrázoló térképet is kiadtak, amelyeken Irán északi területeit, ahol egyébként körülbelül 16 millió azeri él (vagyis több, mint az anyaországban) Azerbajdzsán részeként jelölik.

Iránnak azzal is számolnia kell, hogy Törökország és Azerbajdzsán már az ideológián túlra is kiterjesztette az egy nemzet két állam fogalmát, védelmi szerződést írtak alá, akárcsak Izraellel, de az Öböl-menti országok egyre növekvő támogatását is élvezi Baku. Az azeri fenyegetés, a belső nyugtalanság, a nyugati gazdasági szankciók mind olyan tényezők, amelyek megbéníthatják Teherán támadó képességeit Szaúd-Arábiával szemben.

Mennyiség a minőség ellen

Szaúd-Arábia a világon a kilencedik legnagyobb védelmi költségvetéssel rendelkezik, míg Irán ezen a listán csupán a 44. helyen szerepel. A hadseregek erősségét tekintve a Global Firepower Iránt a 14. helyre, Szaúd-Arábiát a 20. helyre rangsorolja. Az aktív katonák tekintetében szintén nagy eltérés van a két ország között. A szaúdiak 225 ezer hivatásos katonával rendelkeznek, de nincsenek tartalékosaik. Irán viszont 575 ezer hivatásos katona mellett 350 ezer tartalékossal is rendelkezik, ha mozgósításra kerülne sor.

Az irán hadsereg több, de fejletlenebb tankkal rendelkezik Forrás: AFP

A szaúdi légierő túlnyomórészt amerikai F15s-ös vadászgépekkel van felszerelve, a nagyjából 283 vadászgépükből 211 ilyen típusú. Ezzel szemben Irán közel sem rendelkezik ilyen fejlett gépekkel. A nagyjából 197 vadászgépük között szovjet gyártmányú Su24MK, MiG-29A és F-7-es is megtalálható. Emellett a hidegháborúból visszamaradt amerikai F-4D és F-14A típusú vadászgépeik is vannak.

Tankok tekintetében Irán nagyhatalomnak számít, 2800-nál is több áll a rendelkezésükre, szemben az 1062 szaúdi tankkal. Az iráni tankok itt is a szovjet érából megmaradt, némiképp továbbfejlesztett T-62, T-55 és T-59-esek, a legmodernebb tankjuk az oroszok által Ukrajnában is használt T-72s, amiből nagyjából 480-538 van szolgálatban. Azonban nemrég saját tankok fejlesztésébe is kezdtek, de a Karrar és a Zulfiqar még egy jó ideig nem számíthat döntő szerepre a harctéren. Szaúd-Arábia viszont fejlett, amerikai gyártmányú M1A2 flottával rendelkezik, a harmadik legnagyobbal a világon.

A haditengerészet területén egyik ország sem tartozik a világ élvonalába, nincs repülőgép-hordozójuk, sem pedig rombolójuk. Szaúd-Arábia tengeralattjáróval sem rendelkezik, míg az iráni oldalon 19 van szolgálatban.

A szaúdi hadsereg főleg amerikai fegyvereket használ Forrás: AFP/Fayez Nureldine

Kérdés, miként válaszolna Szaúd-Arábia a provokációra

Iránnak jelenleg sokkal nagyobb problémái is vannak annál, hogy háborút hirdessen egy olyan ország ellen, amely sokkal fejlettebb harcászati eszközökkel rendelkezik. Az ukrán háborúban már nyilvánvalóvá vált, hogy a több tank már nem jelent akkora előnyt a fronton, mint néhány évtizeddel ezelőtt, Irán pedig komoly technológiai lemaradásban van.

Másrészt Irán legfontosabb szövetségese jelenleg is háborút folytat, míg az Egyesült Államok már jelezte, hogy minden támogatást megadnak majd Szaúd-Arábia számára.

Teheránnak gyakorlatilag a nyugati hatalmak mellett Izraellel és az Egyesült Államokkal is harcolnia kellene, miközben folyamatosan ott lebegne az Azerbajdzsán által nyújtott fenyegetés.

Azt viszont senki sem tudja kiszámítani, hogy a szaúdi hírszerzés által beharangozott dróntámadás milyen és mekkora mértékű károkat fog okozni, ha bekövetkezik, de globális tekintetben is lesújtó lenne, ha a világ második legnagyobb olajexportőre után az első is elérhetetlen lenne a nyugati világ számára, még ha csak korlátozott ideig is.

Az iráni támadásnak minden bizonnyal a 2019-esnél sokkal jelentősebbnek kellene lennie ahhoz, hogy konkrét fegyveres válasz érkezzen Szaúd-Arábiától és szövetségeseitől, de semmilyen racionalitás nem húzódik a mögött, hogy Irán éppen most próbáljon meg háborút kiprovokálni, amikor a geopolitikai helyzet mellett a hazai viszonyok sem kedvezőek.