Mennyire lehet érdekes a brit királynő halála egy borzalmas európai energiaválság közepén?

The Queen Elizabeth II poses on her Coronation day, 02 June 1953 in London. (Photo by AFP)

Éric Anceau, közismert francia történész, kortárs történelmet tanít a Sorbonne Egyetemen Párizsban. Az állam, a hatalom, valamint a nép és az elit közötti kapcsolatok szakértője, számos nagy sikerű könyv szerzője („Les Élites françaises des Lumières au grand confinement" „Laïcité, un principe. De l'Antiquité au temps présent"), a Napóleon Alapítvány kitüntetettje. Sokáig a jobboldali kispárt, a Talpra Franciaország! vezetőségi tagja volt. Most a Le Figaróban értékelte II. Erzsébet uralkodását, meglehetősen tanulságosan. Igazából a kérdése az: mennyire lehet érdekes egy brit uralkodó halála egy európai energiaválság kellős közepén? A válasz természetesen az, hogy - az. Érdekes és fontos. Éppen II. Erzsébet személyisége miatt.

A nagyszerű történész úgy látja, hogy II. Erzsébet királynő történelmet írt, népszerűségét kötelességtudatának, valamint annak köszönheti, hogy tisztelte hazája intézményeit és a népét.

Erzsébet 1941-ben, 15 évesen húgával Margittal Forrás: Getty Images/©Rue des Archives/PVDE/Rue Des Archives

„Nyilvánvalóan mindig lesz néhány olyan keserű hang, amely szerint a most meghalt királynő egy volt a többi között, ráadásul halála a "ködös Albionban" történt, és nekünk, republikánusoknak sok más gondunk is van, kezdve az energiaválsággal, az inflációval és a klímaváltozással, és hogy bennünket egyáltalán nem érdekel ez a semmitmondó haláleset. Nos, pontosan ennek ellenkezőjéről kell szólni" - mondja a neves történész.

Erzsébet királynő pontosan 1940-ben lépett be a történelembe apja, VI. György király és miniszterelnöke, Winston Churchill oldalán, a náci Németország elleni háború kellős közepén, amikor Londont bombázták, és országa a szabad világ utolsó védőbástyája volt.

Erzsébet és Fülöp esküvője 1947-ben Forrás: Getty Images/2020 Getty Images/Evening Standard

Mindössze tizennégy évesen vele egykorú gyerekekhez intézett szózatot a BBC-n keresztül, hogy átsegítse őket a megpróbáltatásokon, tizennyolc évesen pedig példát mutatott hazája szolgálatában azzal, hogy egy háborús mentőautót vezetett" - indítja írását a neves történész, majd így folytatja megemlékezését:

Apja 1952 februárjában bekövetkezett halála után történt trónra lépésétől haláláig a világ minden hatalmasságával kapcsolatban állt, köztük tizennégy amerikai, tíz francia elnökkel és hét pápával.

II. Erzsébet és Fülöp herceg a királynő koronázásán 1953-ban Forrás: Getty Images/The Print Collector/Print Collector

A britek és a világon élő emberek túlnyomó többsége csak egyetlen brit uralkodót ismert, őt magát, és hetvenéves uralkodását, amely a leghosszabb a brit korona történetében, megelőzve Viktória királynőt (aki 63 évig uralkodott 1837-től 1901-ig), és világviszonylatban is az egyik leghosszabb uralkodásról beszélhetünk XIV. Lajos után (aki 72 évig uralkodott, 1643-tól 1715-ig). II. Erzsébet nemcsak a világ hatodik legnagyobb hatalmának, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának királynője volt, hanem a világ tizennégy másik királyságának is, ő volt továbbá az anglikán egyház felsőbb kormányzója és az ötvenhat államból álló Nemzetközösség feje, az ő uralkodása alatt formálisan is megszűnt Brit Birodalom örököse. Ő volt a dekolonizáció uralkodója is, ha úgy tetszik.

„A kötelességtudat, a méltóság és a hit támogatása segítette őt abban, hogy felülemelkedjen uralkodásának számos nemzeti és személyes megpróbáltatásán."

II. Erzsébet és Nelson Mandela 1996-ban a Buckingham palotában

Néhány esettől eltekintve a dekolonizációt követően is nagy tiszteletben tartották a volt gyarmatokon II. Erzsébetet, és például nagy szerepet játszott a dél-afrikai apartheid eltörlésében. Nelson Mandela 1995-ben hatnapos állami látogatásra hívta meg.

Több mint 170 alkalommal látogatott el ezekbe az országokba, szinte mindig nagy és lelkes tömegek kísérték, és a világ legtöbb államába is ellátogatott, valószínűleg ő az az uralkodó, aki a történelem során a legtöbb hivatalos világkörüli utat tette meg.

II. Erzsébet a francia elnökkel, Nicolas Sarkozyvel, 2008-ban

Az értékelések majd elmondják, hogy csak korlátozott jogosítványai voltak, hogy rutinszerűen mindig a többségi parlamenti párt vezetőjét nevezte ki miniszterelnökké, ami felmenője, Viktória királynő óta a gyakorlat volt. Hogy ugyanígy járt el augusztus 30-án is, amikor fogadta 1952 óta tizenötödik miniszterelnökét, Liz Truss-t; és, hogy a nyilvánosság előtt csak keveset beszélt, elképzeléseiről pedig soha sem.

II. Erzsébet és Ronald Reagan 1989-ben Forrás: Getty Images/1989 David Levenson/David Levenson

Soha nem bírálta egymást követő miniszterelnökeinek politikáját, nem nyilvánított véleményt országa 1972-es Európai Közösségi tagságáról és nemrégiben a Brexitről sem, csupán 2018-as és 2019-es karácsonyi beszédeiben szólította fel alattvalóit, hogy – akár a Brexit mellett, akár ellene vannak – őrizzék meg egymás tiszteletét. Arról pedig aligha tud bárki is, hogy mennyire irritálta Pierre Elliott Trudeau kanadai miniszterelnök, aki azzal szórakozott, hogy lecsúszott a Buckingham-palota korlátján, vagy csak úgy hátba veregette a királynőt.

Éric Anceau szerint „egyszerűen azért" volt ez így, „mert tisztelte hazája intézményeit és azokat az embereket, akikért felelős volt". Talán két szó jellemezte őt a legjobban: a „kötelesség" és a „méltóság". Személyes mottója pedig a „Soha ne panaszkodj, soha ne magyarázkodj" mondás volt.

II. Erzsébet férje, Fülöp herceg gyászszertartásán, 2021 áprilisában Forrás: Getty Images/2021 Getty Images/Wpa Pool

Ez a kötelességtudat, ez a méltóság, valamint a hit támogatása segített neki elviselni uralkodásának számos nemzeti és személyes megpróbáltatását: azt, hogy az IRA 1979-ben meggyilkolta nagybátyját és mentorát, Lord Mountbattent, India utolsó alkirályát, vagy elviselte nővérének, Margitnak és három gyermekének válását, nővérének és édesanyjának halálát 2002-es aranyjubileuma évében, és mindenekelőtt férjének, Fülöpnek tavalyi halálát. Nem félt a merényletektől sem, egy ilyen 1981-ben majdnem az életébe került, sem a haláltól, és mindenkit meglepett hidegvérével, amikor 1982-ben egy kissé zaklatott honfitársa belopózott a Buckingham-palotában lévő lakosztályába, és a királynőnek sikerült a behatolót úgy megnyugtatnia, hogy tíz percig beszélgetett vele az ágya sarkán.

II. Erzsébet uralkodásának első miniszterelnökével, Sir Winston Churchill-lel 1955-ben

... és az utolsóval, Liz Trussal, két nappal a halála előtt

Ő volt az első brit uralkodó, aki hajlandó volt elvegyülni, jövedelemadót fizetni és megnyitni a Buckinghamet a nyilvánosság előtt.

Uralkodása során követett el természetesen hibákat is, és átélt néhány népszerűségét érintő hullámvölgyet is, mint az 1966-os Aberfan-katasztrófa során vagy Diana hercegnő 1997-es halála idején, de minden alkalommal megbocsátottak neki. Ő volt az első brit uralkodó, aki hajlandó volt elvegyülni, jövedelemadót fizetni és megnyitni Buckinghamet a nyilvánosság előtt. (1966-ban a Wales-i Aberfan faluban egy bányakitermelés miatti fölcsuszamlásban 116 iskoláskorú gyerek és 28 felnőtt halt meg. A királynő csak késve, 8 nap elteltével látogatta meg a falut, amit később egyik legnagyobb hibájaként ismert el. A „The Crown" („A korona") sorozat 3. évadjának 3. része foglalkozik részletesen az esettel.)

Tudta, hogyan találja meg a megfelelő szavakat, amikor a kormányzása alatti mindösszesen 4. beszédében 2020. április 5-én az Egyesült Királyságot súlyosan sújtó Covid-járvány idején rendkívüli, mély és együttérző beszédet mondott.

Ezen a napon talán úgy testesítette meg a nemzetet, mint még soha.

Mindezek, valamint humora miatt – ahogy például beleegyezett, hogy 2012-ben megnyitja a londoni olimpiát, és egy látványos minifilmben is szerepelt a James Bond-Daniel Craig párossal, továbbá a sok személyes emlék miatt, amelyek azért kötik az embereket hozzá, mert ott volt a képernyőkön, az éterben és az újságokban, II. Erzsébet, aki 96 évesen, néhány hónappal platina jubileuma után távozott, része volt a mi történelmünknek is és az is marad. Ezért tartja az ismert francia történész fontos eseménynek - ilyen elhúzódó háború idején is - a brit uralkodó életét és halálát.