Így segíti a francia média az antiszemita, kommunista elnökjelöltet

Jean-Luc Mélenchon

Az „Engedetlen Franciaország" (LFI) vezetőjének, Jean-Luc Mélenchon-nak kampánya során sem a Franciaországban nagyhatalmú politikai kommentátorok legminimálisabb kritikájával, sem politikai ellenfeleinek támadásaival nem kellett szembenéznie - írja a népszerű ügyvéd és esszéista, a francia-izraeli kettős állampolgár Gilles-William Goldnadel. Úgy látja, hogy a kampány során egyetlen jelölt sem élvezett olyan, már-már „a mentelmi jog határát súroló megértést és kivételes bánásmódot", mint a kommunista, antiszemita, Marx-rajongó Mélenchon.

„Mivel magyarázható Jean-Luc Mélenchon (viszonylagos) sikere az első fordulóban? teszi fel a kérdést a Le Figaróban a neves ügyvéd. (A kommunista Mélenchon és pártja az első fordulóban ugyan kiesett, de 22 %-ot ért el, ez majdnem 8 millió ember szavazatát jelenti, egymillióval több, mint 2017-ben.) „Kétségtelenül azért, mert baloldali versenytársai rendkívül gyenge eredményt értek el" - mondja Goldnadel. Anne Hidalgo, Párizs szocialista főpolgármestere 1.7 %-al minden idők legnagyobb szocialista bukását érte el, „nem értette meg, hogy egyedülálló lehetősége lenne arra, hogy átvegye az egyre népszerűbb skandináv szociáldemokraták néhány programpontját, különösen a bevándorlás, valamint a gazdasági és fizikai értelembe vett biztonság tekintetében, ezek a pártok ugyanis ezekben a kérdésekben népközeli politikát folytatnak. Az eredetileg mérsékelt ökológus, Yannick Jadot 4.6 %-ot ért el, viszont őt igazoltan megfertőztek a szélsőségesen baloldali, militáns feminista Sandrine Rousseau furcsa, wokista eszméi, emiatt is kegyetlenül szankcionálták az április 10-i szavazás során." véli Goldnadel. Mint ismert: a francia zöldpárt egészen szélsőbaloldali lett, miután polgármesteri helyeket szereztek nagyvárosokban, egészen abszurd döntéseket hoztak. Bordeaux-ban betiltották a karácsonyfát, hogy így hízelegjenek a muszlimoknak, Lyonban a Tour de France ellen kampányoltak.

Jean-Luc Mélenchon Forrás: AFP/Pool/Lionel Bonaventure

„De van egy másik, alapvetőbb és ügyesen elrejtett magyarázat is, teszi hozzá Goldnadel, „ez pedig „a média és a politikai körök szélsőségesen megengedő magatartása, amely azzal függ össze, hogy a szélsőbaloldal mindig is egy ilyen kivételezett helyzetben volt a médiumokban és a helyzet most sem változott semmit sem.

„Mindenekelőtt ilyen privilégium az, hogy a pártot, Mélenchon-t nem nevezik nevén. A médiumok többsége, ráadásul anélkül, hogy az elemi fáradságot vette volna annak konkrét definiálásától, habozás nélkül rásütötte a szélsőjobboldali címkét bizonyos jelöltekre.

Ugyanezen médiumok viszont gondosan tartózkodtak attól, hogy például megbélyegezzék a Kommunista Párt képviselőjét, vagy a Fidel Castrót, Chávezt és Madurót érzelgősen ünneplő Mélenchont és pártját.

Ezeket a média finomra hangolva „baloldali baloldal", esetleg merészebb megközelítéssel a „radikális baloldal" kategóriájába sorolják. „Ennek a rendszerszintű aszimmetriának az lesz a mechanikus következménye, hogy csak a jobboldalt lehet politikailag is és erkölcsileg is szélsőségesnek nevezni" vonja le a neves francia-izraeli esszéíró a következtetést.

Ugyanakkor folyamatosan hallgattak Mélanchön korábbi antiszemita botrányairól is.

Egy másik emblematikus példát is felhoz Goldnadel. „Szombaton, a szavazás első fordulójának előestéjén a baloldali Le Monde egyik vezércikke „a republikánus értékek és a nemzeti érdekek nevében" azt ajánlotta olvasóinak, hogy se Le Penre, se Zemmourra ne szavazzanak". A mindig éleslátó Goldnadel felhívja a figyelmet arra is, hogy a baloldali napilap „ugyanezen értékek nevében, azért óvatosan figyelmeztetett az „Engedetlen Franciaország" vezetőjének esetleges szélsőségességére, aki például Traoré módjára gyorsan és módszeresen bíróság elé állítja majd az egész rendőrséget.

Ugyanilyen ideológiai megfontolás alapján ez a napilap már korábban is közölt egy olyan vezércikket, amelyben Jeremy Corbynt (szélsőbaloldali, rasszista és antiszemita brit politikus) támogatta a populizmussal vádolt Boris Johnsonnal szemben.

Jeremy Corbyn Forrás: MTI/EPA/Andy Rain

„A Le Monde írása csúfos vereséget szenvedett Johnsonnal szemben, miközben Mélenchon úr a tőle megszokott mértéktartással Anglia nagy rabbiját okolta ezért a vereségért (aki egyébként valóban és jogosan felszólította a briteket, hogy ne szavazzanak az antiszemita Corbyn-re, de Corbyn bukásának ez csak az egyik eleme volt). „Majd néhány héttel később a Le Monde és Mélenchon úrnak az angol pártfogoltját kizárták a Munkáspártból virulens antiszemitizmusa miatt" teszi hozzá Goldnadel.

(Mélanchon egyik támogatottja, Assa Traoré szélsőbaloldali, radikális aktivista, aki többek között azzal vált híresen hírhedté, hogy a legszigorúbb lezárások idején többezres, polgárháborús állapotokat előidéző tüntetést szervezett Párizsban. Traoré többször is durván megtámadta a francia rendőrséget azért, mert az jogszerű intézkedésekkel igyekezett érvényt szerezni a szabályoknak. Az Origo itt és itt is foglalkozott Traoré ügyeivel. Külön érdemes kiemelni, hogy a V4NA hírügynökséget letiltotta a Twitter csak azért, mert megírta az igazságot a Franciaországot túszul ejtő, szélsőbaloldali tüntetéseket szervező úgynevezett Traoré bizottságtól. )

„A szélsőbaloldali fasizmus"

„A sajtó egy jelentős része, feltehetőleg öntudatlan ideológiai manipulációnak köszönhetően megkíméli a szélsőbaloldalt, és „ez legalább annyira szokásos, mint amennyire kiszámítható" mondja Goldnadel. Ami viszont kevésbé szokásos az az, hogy még a legstabilabb jobboldal is úgy tekintett erre a helyzetre, hogy „ez csak egyfajta furcsa intellektuális lustaság" a sajtó részéről. Ráadásul amiatt sem zúgolódtak túlságosan, hogy a média a fent leírt szemantikai manipulációja miatt szinte kapitulálniuk kellett. A szavaknak ez az alattomos manipulációja egyáltalán nem egy szimmetrikus politikai felosztás mentén zajlik, mondja Goldnadel, ugyanis, „a „fasizmus szférája" („fachosphère") egy létező entitás a sajtóban, viszont a média lexikális eszköztárában nincs „bolsevik szféra" („bolsosphère"). A politikában bárkit lehet pejoratív értelemben „jobboldalinak" nevezni, de olyan, hogy baloldali, olyan nincs, olyannal még soha nem találkoztunk". Ebben a koordinátarendszerben „ha nagyon jobboldalinak lenni pejoratív megítélés alá esik, akkor nagyon baloldalinak lenni nem az".

„Nem folyt nagyszabású kulturális harc az ellen sem, amit egyik legutóbbi művemben „szélsőbaloldali fasizmus"-nak neveztem, már csak azért is, hogy visszafizessem a sajtó (jobboldallal szemben) túlzásokba eső nyelvezetét", mondja Goldnadel, majd folytatja tovább a sort, hogy mi is a baj Jean-Luc Mélenchon-nal.

„...Még csak számon sem kérték rajta baloldali-iszlamizmusát, hogy önelégülten a legradikálisabb iszlámmal is összeborult, amikor a pártja tömegesen vonult fel egy sárga csillagokkal díszített, meglehetősen obszcén és fenyegető „iszlámofóbia elleni" tüntetésen. (A tüntetésről írt Pascal Bruckner esszét az Origo itt szemlézte) A sajtóban nevetséges módon „antifasisztáknak" nevezett gengszterek intoleranciáját és fizikai erőszakosságát pedig csak Éric Zemmour tapasztalhatta meg, aki persze semmiféle támogatást nem kapott emiatt a „demokratáktól".

Éric Zemmour Forrás: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson

(Éric Zemmour 2021. november végén, néhány nappal azután, hogy bejelentette elindul a köztársasági elnöki címért, Marseille-ben tartott beszédet. Látogatása valóságos polgárháborús eseményeket idézett elő, nagyon durva, erőszakos és szervezett baloldali tüntetésekre került sor Zemmour ellen. Programját helyi újságírók közösségi hálókon eljuttatták a baloldali tüntetők számára is, akik így tudták, hogy Zemmour mikor és hol lesz és mindenütt akadályozni próbálták. Azt az éttermet, ahol Eric Zemmour Marseille-ben tett látogatása során ebédelt, távozását követően baloldali anarchisták, antifák támadták meg, és ahogy az a képeken is látható, gyakorlatilag szétverték. Az Origo itt írta meg az esetet részletesen.)

Ez a szó nélkül hagyott kulturális küzdelem még az elképzelhetetlent is elképzelhetővé teszi. Hitlert és a nácizmust bíróság elé citáltuk, de Sztálint és a kommunizmust soha." „Mintha csak egy ördög létezhetne az egysátáni politikai pokolban" mondja Goldnadel.

Már túl régóta tudjuk, hogy a baloldali sajtó szinte vallásos módon elfogadta ezt az egyoldalú démonológiát, de hogy a jobboldal továbbra is engedelmesen alkalmazkodjon ehhez, az maga az őrület. Ennek pedig meg lesz az azonnali eredménye is, mégpedig az, hogy egyedül a jobboldal lesz démonizálva. Mélenchon úr, akit nem démonizáltak, csak köszönetet mondhat ennek az egésznek"- zárja az esszét Gilles-William Goldnadel.

Mint ismert: Mélenchon felszólította híveit, hogy ne szavazzanak Marine Le Penre. Azaz, a szélsőbaloldali elnökjelölt a szociálisan érzéketlen programot folytató Macront támogatja.