„Kedves nézőim,
véget ért a turném, nagyon köszönöm mindenkinek, aki az élő előadásokra ellátogatott, nagyszerű esték voltak! Köszönöm a szervezőknek, előzenekaraimnak, az adminnak, a sofőröknek, a műszaknak, a stábnak!
Most új műsor, esetleg új könyv reményében már megint Szibériá... illetve alkotói szabadságra vonulok. Mikor, ha nem most?"
Így kezdi írását, majd szidja a Fideszt és a Fidesz kommunikációját, olyan eredeti gondolatokkal, mint "sikerpropaganda" meg "szépen csomagolt hazugságok". (Szó szerint zárójelben: Bödőcs szereti magát írónak hívatni...). Haragszik egy kicsit Gyurcsányra is, majd a végén kiderül, hogy dehogy vonul vissza, hiszen a haknikból él. Így fejezi be búcsúlevelét:
"Hogy mivel folytatom, még számomra is meglepetés, ezért (is) szép ez a szakma.
Akárhogy is, a humorunkat nem tudják kiszervezni alapítványokba, kis türelmet kérek, jókat fogunk röhögni!"
Az alapítvány-viccelődés eredetiségétől és bődületes erejétől nyilván azt várja Bödőcs, hogy a megalakuló új Fidesz-kormány már meg sem mer alakulni.
A hakni tehát folytatódik.